kettesben

Egy kis ősz elejei elvonuláson voltunk kettesben. 
Nyugodt, erdő melletti kedves kis hotelben jártunk. 
A cél a lassulás, egymásra figyelés, pihenés volt. 

Hosszasan, békésen, kettesben sétáltunk egy közeli arborétum őszi csodás ösvényein. 

Napsütötte részeken még érezhető volt a sugarak meleg, az árnyas részeken elkelt egy kis kabát, de a levegőt harapni lehetett, térerő közel s távol elhagyott minket ..... 

Feltöltő hétvége volt újra, vele. 💗

tükrök vagyunk mi mind

És egy felnagyított tükröt tartanak elénk a gyermekeink .... 

Esti elfoglaltsága a két fiúnak, hogy egymás ágyában, szobájában, szőnyegén az este meghosszabbítása gyanánt hosszas beszélgetésbe kezdenek. Kettesben. A beszélgetés nagy része a nappaliban remekül hallatszik, így én akarva akaratlanul, de kihallgatom őket. (Mondjuk ők is kiszoktak minket .... )

Egyik esti téma a jövő. Ki mi lesz ha nagy lesz, milyen háza, kutyája, családja, munkája lesz. Mit vesznek nekem (még nem tudják, hogy majd akkor már nem én leszek az első nekik ....), autót, nyaralót a hegyekben, stb. Kivel barátkoznak, hova mennek nyaralni. 

Másik este megbeszélik a történelem nagy kérdéseit. Ki miért indított háborút, ki mikor mit tett, vagy nem tett a másik ellen. Milyen fegyvereket használtak, melyik ország volt jó, vagy rossz. 

Aztán tegnap este lelki életet éltek. Egymás közötti kicsi és nagy nézeteltérések, bántások és sértések kerülnek elő. Mindenki elmondja a saját verzióját, aztán védi magát, az igazát. Hosszasan ecsetelik kinek mi ment mélyre, mi volt az ami igazán rosszul esett. 

.... én ülök a kanapén. Döbbenten ülök. 

Egyrészt rémes, másrészt csodálatos ezt hallgatni. 

Rémes, mert minden történés, minden fájdalom mint egy tőrdöfés a szívemben. 

Csodálatos, mert annyira nyíltak, őszinték, hogy szemtől szembe, pacekba kiteszik, hogy ők ezt érzik, ezt gondolják, csodálatos, mert ki tudják, ki merik mondani, meg tudják fogalmazni, tudnak érvelni és védekezni .... hiszen ezt látják nap mint map, hogy mi egymás között kommunikálunk, így ők is ezt teszik ..... büszke vagyok rájuk, nagyon! 

Két keréken

A fiúk már önállóak, néha nekem túlzottan is, bár az ősz előre haladtával rájövök, hogy a nappalok hosszának csökkenésével az én délutánonkénti logisztikai járatom újra fog indulni .... így újra szükség lesz rám. 💚

A tavaszi jó idővel mindketten elgurultak a saját edzéseikre, aztán onnan haza. Így nekem a könnyes búcsú után már csak a várakozás volt a dolgom, hogy épségben odaérnek, majd vissza. 

Ezt az önállóságot továbbfejlesztették. Jó ideje már csak úgy random időtöltés gyanánt is bringára pattannak és felfedezik a várost. 

Múlt nap azzal tértek haza, hogy felmentek a város peremén lévő zártkerti gerincre és másik oldalon gurultak le. Csodálkozva kérdeztem is, hogy tudták-e hogy hova fognak kilyukadni? Persze nem. De hát talpraesettek, tudnak tájékozódni, kérdezni ha kell és jelen esetben örömmel konstatálták, hogy ismerős helyre érkeztek. 

Boldogan nézem ezeket a szárnypróbálgatásokat, hiszen ezek újabb és újabb tapasztalások az életben .... 

komfort zóna átlépés pipa

A nagy régóta imádja a beülös, kötözős, öltözős, karabinerezős témákat. 
Az ő ötlete nyomán és a social média hatékony algoritmusa alapján megtalált egy lehetőség, ami nem engedett szabadulni. Így sikerült foglalnom egy sziklamászást a fiúknak! 

Abszolút vakon jöttek velünk, meglepetés volt, aztán döbbenet, mikor a helyszínen rájöttek, hogy hova is érkeztünk. Láttam rajtuk, hogy "ez most komoly???". 

De aztán Bábi pikk-pakk összeszedte magát és már állt is előre, hogy majd ő kezd. :) Már a táv felénél járt, amikor rámtört a pánik, hogy nem vagyok normális, hogy szabad akaratból ide hozom a családomat és valami bajuk lesz, össze törik magukat, ésatöbbi ..... de hát ezt nem mutathattam, mert ott állt mellettem a nagy, aki ezután következett és remegve nézte az öccsét. Nos ez volt az én komfort zónám túllépése. Ugye én a létrára sem nagyon mászkálok fel ... 

Bábi nagyon ügyesen ment felfelé, ahogy a segítő srác instruálta. Aztán a céltól kb 1,5 m-re megállt, kifeszült, tekerte a fejét, láttam a testtartásán, hogy kész, kiborult. Tipikus. Gondolkodás nélkül megyünk előre, mi baj lehet, durr bele, aztán egyszer csak koppan a valóságban. Csendben vártuk a következő lépést. És valahogy a srác, aki segített, addig mondta neki, hogy már csak kevés van hátra, mit csináljon és hogy, hogy egyszer csak túllépett önmagán és fent volt. Lenézett. Törölgette a könnyeit, nem volt őszinte a mosolya, DE megcsinálta! 

Következett Mó, aki ezalatt remegett mellettem, mert magas a szikla. Majd odaállt, bekötötte magát, meghallgatta az instrukciókat, felnézett .... és felment. Gyorsan, ügyesen, hatékonyan. Már a földön állva közölte, hogy hát eldöntötte, hogy felmegy, ezért megcsinálta. Tipik. Megnézi, megfigyeli, végig gondolja, majd megoldja. 

Aztán jött Bib. Aki az első harmadnál megfeszült. A földön hallottam ahogy fujtat, dörmögve puffog. Neki itt volt az a  holtpont, amin felül kellett emelkedni, hiszen a földön két gyerek nézi, hogy apa is megcsinálja-e. És megcsinálta! 

Irtó büszke vagyok rájuk! Mindenki saját mentalitásának megfelelően átlépte, leküzdötte önmagát .... ha fel tudsz mászni egy 15 m magas sziklafalra, bármire képes vagy! Igen, a matekpélda megoldására is! Igazán tanulságos, csodás élmény volt ez mindenkinek! 

ezer emlék egy hónapban

Görgetem a telefonon a nyári fotókat. 

Ezer emlék és élmény villan fel! 

Jó érzés látni, érezni, tapasztalni, megélni, emlékezni, boldog, örömteli pillanatok ezek. 

Röpke augusztusi visszatekintő:

- Dombérozó-hoz kapcsolódó geo ládák felkutatása a Göcseji vidéken. Erre beszerveztem családom egy részét, így közösen jártunk-keltünk a szoknyás haranglábak és szellemfalvak között. Klassz kis közös túra volt, szerencsés találatokkal! 

- A mi gyerekeink is voltak vendégségben és nálunk is voltak kis barátok. Nagy közös focizásokkal, birngázással, kerti bulival, stranddal, grillezéssel, éjszakába nyúló beszélgetésekkel. 

- Szülinapom hete, mely Bib és a gyerekek jóvoltából igazán emlékezetesre sikerült. Kezdve azzal, hogy 3 napot kettesben tölthettünk, gyerekmentesen, első este egy könnyed színházi előadáson voltunk, majd két délután telt el gondtalan sup-on ringatózással a Balatonon a badacsonyi naplementébe révedve. Folytatódott a sor egy igazi különleges napfogyatkozós Szent György hegyi estével, amit megkoronáztunk Szigligeten a Furcsa pár előadás megtekintésével. Két grandiózus színészi szereposztásban igazán meghatározó élmény volt ez mind a négyünknek! Aztán már hagyományként a szülinapi tortámat a Festetics Allé hangulatos fái között szeltem fel, ahol a fiúk újra megígérték, hogy majd a 100. szülinapomon is kihoznak erre a különleges helyre. Strandoltunk is egy jót estébe hajlóan, amikor a vacsorának szánt pizzát az "igazmondó" takarón fogyasztottuk el. Mindenki elmondhatta mi zavarja a másikban, min lenne jó változtatni. 

- Robogott velünk az augusztus, az ünnepi hétvége felé, Bib munkái nyomán láttunk csodás fényfestést Tihanyban, tűzijátékot a Balaton felett, Jazz fesztivált a Káli medencében. Több, egymást követő késő éjszakába nyúló tartalmas napunk volt. Győztük kipihenni. Az utolsó jazz estre kettesben mentünk, fiúk egyetértően bólogattak, hogy remekül ellesznek a kanapén, amíg mi "romantikázunk". Jó volt az is, de Bib dolgozott, mondjuk én egy kerti nyugágyban olvasgattam amíg világos volt, aztán bámultam a csillagokat, közben szólt a zene ..... 

- A nyár utolsó vasárnapját még egy búcsú strandolással, Badacsonyi naplementével, sup-al zártuk. 

Végteleníteném ezeket a pillanatokat, mert gyorsan elröppenő, csodás nyár volt! 

Pihenés

Tudnék itt ücsörögni bármeddig. 

Nézni a kúszó hajókat, 

a távolban pörgő szélerőműveket, 

a vízen csillogó napfényt ....

A nyaralós napok rohannak egymás után, 

a reggelek összefolynak az estékkel,

a strandolások a sétákkal, 

a fagyizások a vacsorákkal,

a kanyargós szerpentinek az óvárosokkal ....

Másodszor járunk itt. 

Az előző alkalom katartikus első élménye most elmaradt ugyan, 

de velünk volt a béke, a nyugalom, a rutin, az ismerős közeg, 

és persze amiért mentünk, a tenger, a nap, a szél, 

a só, a levegő, a kabócák, a bőr barnulása, 

a hullámok ereje, a lebegés csodája, a csobbanás öröme, a víz alatti világ szépsége, a szabadság érzése ..... 💙

14

14 éve ilyenkor pont ugyanilyen keveset aludtam, mint ma éjjel. 
A testem reszketett, a lelkem szárnyalt. Anya lettem. 

Sűrű volt az elmúlt időszak. Tegnap még egy kis családi összejövetelen megünnepeltük Mót!  

A forgatag közepén ül egy kamasz, az én nagyfiam, akit már csak én ölelhetek, puszilhatok, azt is titokban, sötétben, este az ágyában .... elnézem esetlen zavarát, megbújó mosolyát, oldódó jókedvét .... és rájövök, hogy minden gesztusában, apró mozdulatában ott van egy ember, az apukája! Félelmetes és felszabadító érzés, hogy akiben én 20 éve elvesztem, egy új emberi lényben lassan újra testet ölt. 

Hálás vagyok! És végtelen büszke! 

.... most pedig irány a tenger! Töltődünk.  

Mérföldkő, vagy mélypont, vagy csúcspont .... ki tudja?

Újabb mérföldkőhöz érkeztem. 
Vállalkozásom egy éves, egy hónapos. 

Az évforduló előtt már-már rém büszke voltam magamra, hiszen egészen beteltek az óráim, ügyesen gardíroztam a feladataimat és azt éreztem, hogy igen, megérkeztem, jönnek a feladatok és az elismerések is. Chill ...

Aztán pafff ..... a fő ügyfelem időt kért. Ami egy tőlem független döntés.

És most itt vagyok megint kételyek és aggályok között. Jó-e ez az út, biztosan ez-e a megfelelő irány? Őrlődöm, tipródom, agyalok (túl sokat is), tervezek, ötletelek .... aztán megrázom magam. 

Felállok, mert érzem az erőm, mert van hitem magamban, mert van egy masszív támogatóm (köszi Bib), mert tudom és érzem, hogy ez menni fog! 

Borsi mondta, hogy ez egy hullámvasút lesz. Olykor félelmetes, máskor boldogan hullámzó ..... 

Vállalkozom. 😎