Lopott idő

Megszöktünk. Ketten. Egy hétköznap délelőtt. 
Nagy előnye a gyerekek önállósodásának, hogy amíg mi távol voltunk, mindketten ügyesen hazamentek a suliból, aztán persze feküdtek a nappali kanapéján a tv előtt. De ez már részlet kérdés. 
Ránk fért. Nagyon. 
Valahogy  mostanában nehezebbek a feladatok, kevesebb a türelem. 
Nem is tudatosan, valahogy ösztönből jött, hogy akkor ezt a programot most kisajátítjuk és ketten töltjük. Volt még egy remek kuponunk Bib kerek szülinapjáról. A cél mi más is lehetett volna, mint a Balaton? 

Ezredszer írom itt le, de nem tudok elszakadni ... imádom. 

Most északi part, távoli kilátás .... Folly. 

Szeretem ezt a helyet, bár szigorúan főműsoridőn túl. Embertömeg mentesen. Erre épp alkalmas volt ez a hétköznap délelőtt. A legfelső kilátó teraszon előhalásztam az otthon bekészített gyümölcs dobozokat és békésen, beszélgetve, kettesben, nevetgélve, néha csak bambulva eszegettünk .... 

Aztán szörpöt kóstolgattunk az étterem kerthelyiségében. A levendulás verte az illatversenyt, viszont mindketten a gyömbért hoztuk ki az abszolút győztesnek! 

Közben hívott a gyerek, hogy mikor érkezünk (persze pontosan ugyanazt csinálta tovább mikor már otthon voltunk, mint amíg nem, de legalább még hiányol) 

..... aztán a felhők és a szél is megérkezett .... 

.... útközben az eső is .... 

.... békés pár óra volt ez nekünk! Újra! 

Elő házassági évforduló! 

Ez épp a tizenhatodik! 

Mákom - Virágom

A fiúk előszeretettel ásnak, kapálnak, ültetnek, pakolnak, random kertészkednek anyunál. Ennek eredménye a mama virágoskertjének közepén egy kisebb mákültetvény. 

Ássuk el ezt a maréknyi magot, meglátjuk mi lesz belőle .... 😀

... és most ezek a gyönyörűségek vigyorognak ránk ....

Alig várjuk hogy beérjen! 

hirtelen nyár lett

Egyszer csak hirtelen nyár lett. 

Voltak előjelek, de azért gyorsan jött a meleg és ezzel együtt a srácokkal a hétvégén megnyitottuk az idei strand szezont. 

Jaj, nem akarok erről folyton csöpögős posztokat írni, de hát ez van ... nagyjából mindig ugyanaz a menetrend. 

Felkerekedünk egy szép szabad vasárnapon, a geoláda segítségével találunk egy szuper klassz helyszínt, közben fogy a túra táskába pakolt elemózsia és megpihenünk egy vízparton. Most újra Fonyód. Nem tudok betelni vele .... imádom a Balatonnak ezt a részét. 

És piknikezünk a parton, a víz nyaldossa a köveket, a nap ragyog, a fák susognak a szélben, a Badacsony büszkén és rendíthetetlenül tagolja a messzeséget. Az idő elfolyik mellettünk, de nincs hová sietni, ez itt és most a béke és a nyugalom helye .... és én ülök a könyvemmel, Bib pihen, a fiúk pedig órákig hancúroznak a vízben ....  

.... néha annyira kevés is elég ..... 💙

gyönyörű új társam

Az idő előrehaladtát nem csak a gyermekeim folyton kinőtt ruhái, az évfordulók számának növekedése, a megfakult, kevésbé fiatalos arcbőröm jelzik, hanem a használati eszközeink amortizálódása is. 

A mosógépemet kb két éve használom úgy, hogy a szerelő azt mondta, ezt javítani nem lehet, csapágyas, használjam amíg megy, aztán vegyek másikat. Lekopogom  (kop, kop, kop ...) még mindig működik, kicsit hangos, de elvégzi a dolgát. 

Az utolsó hétvégi csirke sütés közben feltűnt, hogy a sütő valahogy nem éri el a kívánt hőfokot, lassan szerelőért kiált. 

A zuhanykabint kb. a szentlélek tartja össze .... 

És a 30. születésnapomra kapott tálas mixer, amit azóta nyúzok, húzok, költöztetek, része volt minden családi ünnepnek és hétköznapnak, feladta. Jó, lehet hogy nem segített a keverő lyukba folyton felcsavarodó palacsinta tészta, de hát eddig tette a dolgát. Na. 

És én ugye épp most, nemrég, pár hónapocskával ezelőtt voltam éppen 30. 

... szóval Bib úgy döntött, hogy meglep egy új konyhai lakóval. Nem tagadom, régóta szemeztem vele, de hát ki akar egy kisebb vagyont elkölteni csak azért, hogy gyorsabb legyen a dagasztás, hiszen én is, a gyerek is imád gyúrni. 
Az új társ megérkezett, gyönyörű! De tényleg. Csodásan és halkan dolgozik! 
Imádom! Bib pedig a sütiket imádja, amit készítünk vele .... 💙

Mamák & Anyák

Valahogy mostanában nehezek a napok, lassabban oldódnak a problémák, az élet zökkenősebb ....

Ez nem segít a hangulatunkon, türelmünkön. Pedig az életünk csodás apró dolgok halmaza, csak arra kell fókuszálni, mert a pohár félig tele van! 

Újabb orgonaillatú csodás májusunk van! Szemet gyönyörködtető, szikrázó napsütéssel! 
És a májussal érkezik az anyák napja is. Szívemnek oly kedves iskolai ünnepek már nincsenek, cserébe vannak lelkes gyerkőceim, akik készülnek és meglepnek. 

A nagy már csak minimálban nyomja, de cserében sokszor érezteti minden porcikájával érzékeny lelkét. A hosszas beszélgetések, szeretgetések már csak az esti, sötét szobában valósulnak meg. 

A kicsi még jön és bújik és ölel és elvárja a testi közelséget akár nappal, akár éjjel. És csodákkal lep meg! Mamának, anyának olyan szívbe markoló fogalmazást rittyentett, hogy szem nem maradt szárazon, bármennyire is csöpögősen hangzik. És ő komolyan gondolja és emlékszik, hogy amikor a tavalyi nyaraláson lefejelte a medencét és egy egész délutánt töltöttünk kettesben a hűvös szobában, hogy jobban legyen, ezt megírja most egy évvel később és hálás, hogy én ott voltam vele és vigyáztam rá. És megírja a mamának, hogy amikor ő egy random receptes könyvből választ egy sütit, akkor a mama azt a következő alkalomra elkészíti. 

Bib pedig csak egyszerűen átölel, titkos helyekre cetliket tűz és leírja, hogy hálás értem. 

Életem tán egyik legnagyobb dicsérete az volt, amikor szegény apósom azt mondta nekem: " Olyan jó lett volna, ha ilyen anyukám lett volna, mint Te!" 

Hát mondja valaki, hogy nem apró csodákból áll a világ! 

egy fonat - két fonat

Idén egy hirtelen ötlettől vezérelve a húsvéti kalács készítését, kelesztését, fonását megreformáltam.

Új receptet kerestem, szombat este a fiúkkal begyúrtuk, megfontuk. Egész éjszaka hűtőben kelesztettük.  

Szokásos módon készült egy sima és egy kör alakú is. 

Aztán vasárnap reggel jó korán keltem, hogy a 8-kor dolgozni induló Bib friss kalácsot vihessen magával az útra. 

Fiúk ajándékot bontogattak, megtömték a bendőjüket minden jósággal, aztán a csodás napsütésben kipróbáltuk az új két kerekű családtagot, a nyuszi hozta rollert! 

Megtartom ezt a szokást! .... Extrán foszlós, puha, friss, igazi csodás húsvéti kalács lett! 

irodai kilátásom

Tele van a város gyönyörűen virágzó díszfákkal. Bármerre nézek rózsaszín, fehér, mályva színekben pompázó labda pamacsok lógnak a fejem felett .... és szirom mező hullámzik a lábam alatt ....

A méhecskék szorgosan dongnak. 

Én pedig kávézás közben ebben gyönyörködöm. 

... végre tavasz van! ..... 

Hétezer háromszáz nap

Hétezer háromszáz nap, 

pontosan 20 év .... 

ennyi ideje vagyunk egymás életének szerves részei. 
Bib & én 💗

Az első randi lassan és nehezen jött össze,

de alig fél év után már együtt laktunk. 

4 év után összeházasodtunk. 

Rá két évre családdá váltunk, megszületett Mó. 

Még három év és négyen lettünk Ábi által. 

Hálás vagyok, hogy 2006-ban belépett az életembe. Olvasom az akkori naplóimat, fura érzés. Jókat derülök naív kislányos mondataimon és közben annyira tisztán látom hogy melyik döntés, melyik lépés hova vezetett és hogy ott és akkor mekkora szükségem volt a változásra, egy új világra, Rá! 

Rengeteg csodás élmény köt minket össze. 

Elképesztő óraszámú beszélgetés. 

Sok hullámvölgy és együtt túlélt mélypont. 

És most itt ülök vele. 

Meglep, virágot hoz, étterembe visz, fogja a kezem, kérdez, hallgat, felsegíti a kabátomat, átkarolja a vállamat, megkérdőjelez, megviccel, megnyugtat, szeret .... én is még mindig .... nagyon. 💮😍