Megszöktünk. Ketten. Egy hétköznap délelőtt.
Nagy előnye a gyerekek önállósodásának, hogy amíg mi távol voltunk, mindketten ügyesen hazamentek a suliból, aztán persze feküdtek a nappali kanapéján a tv előtt. De ez már részlet kérdés.
Ránk fért. Nagyon.
Valahogy mostanában nehezebbek a feladatok, kevesebb a türelem.
Nem is tudatosan, valahogy ösztönből jött, hogy akkor ezt a programot most kisajátítjuk és ketten töltjük. Volt még egy remek kuponunk Bib kerek szülinapjáról. A cél mi más is lehetett volna, mint a Balaton? Ezredszer írom itt le, de nem tudok elszakadni ... imádom.
Most északi part, távoli kilátás .... Folly.
Szeretem ezt a helyet, bár szigorúan főműsoridőn túl. Embertömeg mentesen. Erre épp alkalmas volt ez a hétköznap délelőtt. A legfelső kilátó teraszon előhalásztam az otthon bekészített gyümölcs dobozokat és békésen, beszélgetve, kettesben, nevetgélve, néha csak bambulva eszegettünk ....
Aztán szörpöt kóstolgattunk az étterem kerthelyiségében. A levendulás verte az illatversenyt, viszont mindketten a gyömbért hoztuk ki az abszolút győztesnek!
Közben hívott a gyerek, hogy mikor érkezünk (persze pontosan ugyanazt csinálta tovább mikor már otthon voltunk, mint amíg nem, de legalább még hiányol)
..... aztán a felhők és a szél is megérkezett ....
.... útközben az eső is ....
.... békés pár óra volt ez nekünk! Újra!
Elő házassági évforduló!
Ez épp a tizenhatodik!
