Valahogy mostanában nehezek a napok, lassabban oldódnak a problémák, az élet zökkenősebb ....
Újabb orgonaillatú csodás májusunk van! Szemet gyönyörködtető, szikrázó napsütéssel!
És a májussal érkezik az anyák napja is. Szívemnek oly kedves iskolai ünnepek már nincsenek, cserébe vannak lelkes gyerkőceim, akik készülnek és meglepnek.
A nagy már csak minimálban nyomja, de cserében sokszor érezteti minden porcikájával érzékeny lelkét. A hosszas beszélgetések, szeretgetések már csak az esti, sötét szobában valósulnak meg.
A kicsi még jön és bújik és ölel és elvárja a testi közelséget akár nappal, akár éjjel. És csodákkal lep meg! Mamának, anyának olyan szívbe markoló fogalmazást rittyentett, hogy szem nem maradt szárazon, bármennyire is csöpögősen hangzik. És ő komolyan gondolja és emlékszik, hogy amikor a tavalyi nyaraláson lefejelte a medencét és egy egész délutánt töltöttünk kettesben a hűvös szobában, hogy jobban legyen, ezt megírja most egy évvel később és hálás, hogy én ott voltam vele és vigyáztam rá. És megírja a mamának, hogy amikor ő egy random receptes könyvből választ egy sütit, akkor a mama azt a következő alkalomra elkészíti.
Hát mondja valaki, hogy nem apró csodákból áll a világ!
Ez nem segít a hangulatunkon, türelmünkön. Pedig az életünk csodás apró dolgok halmaza, csak arra kell fókuszálni, mert a pohár félig tele van!
Újabb orgonaillatú csodás májusunk van! Szemet gyönyörködtető, szikrázó napsütéssel!
És a májussal érkezik az anyák napja is. Szívemnek oly kedves iskolai ünnepek már nincsenek, cserébe vannak lelkes gyerkőceim, akik készülnek és meglepnek.
A nagy már csak minimálban nyomja, de cserében sokszor érezteti minden porcikájával érzékeny lelkét. A hosszas beszélgetések, szeretgetések már csak az esti, sötét szobában valósulnak meg.
A kicsi még jön és bújik és ölel és elvárja a testi közelséget akár nappal, akár éjjel. És csodákkal lep meg! Mamának, anyának olyan szívbe markoló fogalmazást rittyentett, hogy szem nem maradt szárazon, bármennyire is csöpögősen hangzik. És ő komolyan gondolja és emlékszik, hogy amikor a tavalyi nyaraláson lefejelte a medencét és egy egész délutánt töltöttünk kettesben a hűvös szobában, hogy jobban legyen, ezt megírja most egy évvel később és hálás, hogy én ott voltam vele és vigyáztam rá. És megírja a mamának, hogy amikor ő egy random receptes könyvből választ egy sütit, akkor a mama azt a következő alkalomra elkészíti.
Bib pedig csak egyszerűen átölel, titkos helyekre cetliket tűz és leírja, hogy hálás értem.
Életem tán egyik legnagyobb dicsérete az volt, amikor szegény apósom azt mondta nekem: " Olyan jó lett volna, ha ilyen anyukám lett volna, mint Te!"
Hát mondja valaki, hogy nem apró csodákból áll a világ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése