csak egy kép

Szavak helyett, e kép mond most sokat.....

a film

A nővérem ajánlotta először ezt a filmet. Akkor közöltem vele, hogy na jóóóóóó, ezt azért mégsem kéne. És hogy hülyeség ez az egész. A zenéjét sem voltam hajlandó hallgatni sem. Bevallom akkor épp egyedülállóként tengődtem, igaz hogy egy rossz kapcsolatnak lett vége, de mégis magányosan azért nehéz, főleg karácsonykor..... 

Aztán a következő decemberben, ami Bibbel az első volt, valahogy újra a kezembe került a lemez. Hát mondanom sem kell, akkor már ott sóhajtoztam a tv előtt, hogy húúúúúúúúúúúúú, meg haaaaaaaaaaaa és még, még kérek pzs-t, mert ez olyan szép és megható és romantikus és egyszerűen csak jó! Nos azóta ezt minden évben eljátszom, így lesz ez az idén is! Sőt, az esküvői bevonuló zeném eme remekmű egyik betétdala, ami szerintem iszonyú jól illett akkor és ott az alkalomhoz és azóta is könnyeket csal a szemembe. 
Szóval egy kis ízelítő: 
http://www.youtube.com/watch?v=enT5JsQmuxU

sopppppppppppppping!

Végre, végre, végre. És újra! :)

Ma voltunk vásár túrán. Bár eléggé kevéske terméssel tértünk haza, mégis az élmény nagy volt. Nekem valahogy nehezen megy ha célzatosan menni kell venni valamit. Így most is véletlenül bukkantam az utolsó boltban egy ruhára. Már nagy szükségem volt egy megyehatárt elhagyó túrára, így útnak indultunk. Igazából Adventezni szerettem volna valami helyes kis vásárban, de az időjárás közbeszólt. Szegény gyereket mégsem akartuk kitenni a szeles hidegnek, így maradt egy nagy bevásárló központ. Azért kárpótolt minket a csodás díszítés, mert igazi karácsonyi hangulat volt. :) 

Mó iszonyú jól viselte! Nagy részét végig aludta, a maradékon pedig csak ült és figyelt, csodálkozott és vigyorgott! Totál értelmetlen volt bármilyen játékot vinni neki, mert minden sokkal, de sokkal érdekesebb volt. Imádom, hogy ilyen nyitott és bátor és alkalmazkodó.... remélem ebben ránk ütött. Semmi nyikk, nyekk, szájgörbülés, ijedelem, félelem... Ja és el vagyok ámulva a bababarát közegtől. Jó, eddig kevésbé érdekelt, hogy lehet-e pelenkázni, szoptatni-e valahol, de most hogy előtérbe került, meg vagyok elégedve, teljesen. Normális, tiszta, kellemes környezetben tudtam minden alkalommal megoldani az ellátást. 

De idénre ennyi vásárlás bőven elég is volt, mert a karácsonyi rohamos tülekedés azért az én ingerencia szintemet is borzolja.....  

december

Ez egy különleges december. A napok és hetek ugyanúgy rohannak mint minden év utolsó hónapján. Viszont itt a fagy és a hó is, ami az eddigi években valahogy mindig késve érkezett, de idén már most nehezíti a mindennapjaimat. Bár a gyerek valamiért bírja, de csak mikor már megcsapta a hideg szele, egy perc és már durmol is. Előtte kisebb közel harcot vívunk a sapkával, kabáttal. Figyelemelterelés érdekében remekül mennek már a gyerek dalok, jelenleg a Mikulásosakat sikerült valahonnan az agyam mélyéről előbányászni. Nekem már  kevéssé örömteli az eddigi kihagyhatatlan napi néhány órás sétálás, bár próbálkozok magamat is kellőképpen szigetelni. 

De hát a legfontosabb hogy ez Mó első Mikulása és Karácsonya. 

A piros ruhás, nagyszakállú bácsi már megérkezett, amit az én gyerekem átaludt... Egyszerű, apró dolgokat hozott neki, viszont tényleg láttam az arcán az őszinte, gyermeki mosolyt, gurgulázó kacajt, mikor megmutattuk a kiscsizmát az ajándékokkal. Pedig még csak szórakoztatás hatására szokott kacagni, de akkor este, egyszer csak előtört belőle, nagyon felemelő érzés volt. 

Így kíváncsian várom a karácsonyt, milyen élményt, milyen érzéseket váltunk ki belőle, hogy fog reagálni a karácsonyfára. Remélem az is hasonlóan jó lesz!