zsák, zsák, újrazsák _relibag

Szerettem volna tudatos vásárló lenni, szerettem volna egy ökozsákot, szatyrot, szütyőt, tasakot, amivel kiválthatom a nylon zacskót, mert dühít, hogy egy normál vásárlással elhasználok kb 5 db-ot, de csak addig van szükségem rá, amíg haza nem érek és aztán a kukában landol. Persze, el is rakhatnám egy zsákba, de a 90%-a akkor is szemét lesz, csak mondjuk fél, egy év múlva mikor már túl sok helyet foglal. 

Szóval keresgéltem, találtam, rendeltem. Csak messziről, plusz postárét. 

És itt villant be a gondolat! Hát csináljunk mi! Találjuk ki, valósítsuk meg, adjuk el! 

Összefogtam egy kedves ovis anyuka társammal. 

Kerestünk, kutattunk, gondolkoztunk, alkottunk ..... és kész! 

Közben töménytelen mennyiségű új ötlet jött szembe, talált meg, így még rengeteg új gondolat van, hogy mit lehetne/kellene megvalósítani. 

Ez most feltölt, erőt ad, néha a mélybe taszít, elcsüggeszt, máskor felemel és bizakodást nyújt .... Jó ez most, kellett ez most! Remélem jó útra léptem, jó irányba haladok! :)

munkás szabad hét

Volt egy hetünk, vagyis öt napunk, amikor visszarepültünk az időben. 7 éve éltünk hasonló életet, mint ebben a pár napban.

Még mindig oviszünet, viszont nekünk dolgozni kellett, így a srácok mentek a mamahotelbe.

Furcsa módon ez a hét is szabadság lett, pedig alapvetően dolgoztunk. 

Már reggel éreztem, ez valami egészen különösen más. Csak magamat kellett elkészíteni, senkit nem kellett kelteni, öltöztetni, fogat mosni. A saját ritmusomban készültem és indultam útnak. Még Bibet is hagytam lustálkodni, hisz neki később van a munkakezdés, csak miattunk kel fel minden reggel. Így békében elsuhantam a rollerrel dolgozni. 

A meló persze változatlan. 

De délután kényelmesen ráérek boltba menni, hazasétálni, zenét hallgatni, magamban lenni, saját ritmusban házimunkát végezni, vagy Bibbel menni dolgozni. Jaj, régen mennyi helyre mentem vele! És most újra. :) Voltunk fotó kiállításon, egy csodás panorámával rendelkező borospincénél,  spontán vacsorán, illetve egy nagyon meghitt tábortüzes, éjszakába nyúló örömzenélésen.

Feltöltő egy hét volt. 

Aztán pénteken percenként néztem az órát, mikor indulhatok a fiúkért! 

Úgy szorítottak, el sem engedtek hosszú-hosszú percekig. 

Imádtam újra a karjaimba venni őket! 

Aztán itthon egész este hallgattam, hogy a mama most aztán mennyire hiányzik ......

szabadság

Oviszünet a kicsiknek, szabadság a nagyoknak. Végre csak mi négyen, szabadon, barangolunk, kirándulunk, jövünk-megyünk, későn fekszünk, későn kelünk. Strand, kalandpark, játszótér, erdő, mező, barátok, tavak, a dunántúl legjobb hekkje (többször is), meleg, napsütés, fagyi .... 

A kép elég idillinek tűnik. 

És az is. 

Bár néha, sokszor becsúszik az a kinőhetetlen hiszti, a duzzogás, sértődés, a folyton csicsergős lotyorgás, ami általában cuki és izgi és szuper hogy kíváncsiak, csak null 24-ben 14 napon keresztül, hát fárasztó. 

Szóval próbáltuk kihasználni az összes szabad időt. Minden lehetőséget a töltődésre, kikapcsolódásra. Összességében sikerült. .... :)

megint szólt egyet ....

Hűsölünk a medencében, körülöttünk még sokan, azt mondja a kicsi:
- Apa becsúszott. 
- Mi csúszott be? 
- Hát a kaki a fenekembe! 
Hirtelen kevesebben lettek körülöttünk .... :)))

Egy újabb szép és felemelő hisztis pillanat tárgya:
- Nem akarom ezt a levegőt szívni. 
.... de hogy mit szeretne azt ugye nem tudjuk. Soha. :)