Íme a következő mérföldkő. Túl vagyunk a szoptatós, fejemelgetős, átfordulós, hozzátáplálós, kúszós-mászós, felállós, beszélős állomáson és megérkeztünk a következőhöz, amiért anyukát lehet csesztetni, illetve veresngni hasonszőrű anyukákkal: Hogy állunk a szobatisztasággal? Szegezni nekünk kérdését a védőnő. Nos, hát krhm, mégis hogy kéne állnunk? Kérdezek vissza, mivel alig húsz hónapos a gyermek és gondoltam ezt a kérdést megúszom legalább még egy évig. Ja, hát persze nincs elkésve (ahogy eddig sem volt sehonnan, csak jobb volt betenni a bogarat a fülembe, hogy hát már kéne ám fordulni, kúszni, mászni, stb, stb. stb.), de azért lassan kéne, meg hát érettebb a gyerek, blabla.
Ezen felbuzdulva vettem egy bilit, mégse ezen múljon szegény gyerek szobatisztasága. És, és, és ráült és és és bele is pisilt. És azóta minden fürdés előtt ráül amíg vizet gyártunk neki és látszik az erőlködés (szóval nem véletlenül sikerül), aztán a boldogság, hogy akkor most már ő is használhatja végre végre azt a roppant érdekes és izgalmas tárgyat, amit úgy hívnak: wc papír. Nekem pedig dagad a mellem, nos végre valami, amivel nem vagyunk elkésve. Persze messze még a pelenkamentes élet, de jól haladunk.... :)
