Repül az idő. Írhattam volna sok-sok dologról, de hát elmaradt. Ennek legfőbb oka, hogy az új lakás, új dolgozó szobája olyan szinten kiesik az élettérből, hogy ide csak este későn, vagy néha ha egyedül vagyok itthon tudok beszabadulni. Megszűnt a tv, számítógép, laptop csodás háromszöge a nappaliban. De hát ugye ezt akartuk. Teret! Talán jobb is így, hogy kevesebbet ülök a gép előtt.
No, de most pótolok...
Szóval új lakás. Kicsit új élet. Megszoktuk. Én a legnehezebben. Hiányzott a jól megszokott kuckóm, az otthon melege, hiába hoztunk mindent ide, mégis elveszett. Most már lassan visszatér, főleg ha belevetem magam a lassan kezdődő karácsonyi őrületbe és megvalósítom, kiélem az összes dekorálós vágyamat. Mert itt arra is lesz hely! Bib boldogan lubickol a fürdőkádba minden eset és imádja az új ágyat. Mó csont nélkül ugyanúgy tesz-vesz, mint a régi otthonban. Mindennek tudja az új helyét, néha jobban mint én és hát itt lehet rohangálni, bújócskázni.....
Közben jól megszokta a bölcsit. Boldogan, sétálva megyünk reggelente, egész nap játszik, rendesen viselkedik, ügyesen alszik. Felzabálja az összes kaját, amit ebédre kapnak, aztán a kimeneti részen vissza is adja a dadus néniknek. De hát lássuk be 4 tányér kelkáposzta-főzeléknek valahol távoznia kell.... Reméljük kitart a csokiellenesség még legalább az idén, így a tavalyihoz hasonlóan most is a miénk lesz az összes csokimikulás. (Rettenetes volt egy éve is... :)
A bölcsis jól viselkedés ára délután beváltásra kerül nonstop hiszti formájában. Anya minden este úgy érzi, hogy az együtt töltött pár óra egyenlő egy egész héttel, olyan szinten műveli a gyermek. Persze csak nekem....
De ezzel együtt imádnivaló! Anya szeret! Cuppog a puszi, ugrik az ölembe és szorít.... hát kell ennél több?
Jövő hét végén lesz egy kis pihenés, remélem jól sikerül, nagyon egyszerű, de reméljük tartalmas kirándulás lesz!
..... és igyekszem sűrűbben jelentkezni...
