nyugtató idő

Jött egy ötlet, én pedig megvalósítottam. Annyira megtetszett, hogy nem tudtam ellenállni. Viszonylag egyszerű volt, mégis mutatósra sikerült. Bár azért jócskán elvette az időmet. De ez valahogy nagyon nyugtató idő volt, pedig bőven az alvásom rovására ment. És mégis, nyugodtabban ébredtem, mintha aludtam volna helyette. Szóval szép is lett, meg hasznos is. Mó reakciója: Anyaaaaaa, ez csodálatos! :)))

 

ezt nem tudom kihagyni

A nagy mesél oviból hazafele:

- A Dorina meg kézenfogta a Sárit és azt mondták, hogy nem játszanak velem többet. Én meg akkor elmentem világgá és amikor visszajöttem ......

Ezeket meg kell örökíteni, hogy majd egyszer megmutathassam Neki. :)

 

gyerekszáj

Békésen andalgunk a naggyal a drogériában. 

Megkérem legyen türelemmel, mert az új modern világ eredményeként a telefonomon kell bénázni ahhoz, hogy az aktuális kuponom aktív legyen. A telefon még mindig okosabb nálam .... ez van ...

Szóval beszélgetünk:

Anya: - Mindjárt aktiválom a kupont és tudunk fizetni. 

Mó: - Kinek a kuponját? 

Anya: - Az én kuponom, hogy olcsóbb legyen amit veszünk!

Mó: - De nem az Ábi kuponja?

Anya: - Nem, az én kuponom, az Ábi kajájához.

Mó: - De hova teszed a kuponod anya?

Anya: - Odaadom a pénztáros néninek. 

Mó: - De Te miért nem a fenekedbe teszed, mint Nekem, amikor hánytam a kocsiban? 

Anya: - Ööööööö, ááááá. Jaaaaaaaaaaa ......  ez nem kúp, hanem kupon, Mór! :)

Persze, mindezt jó hangosan, hogy a kedves pénztáros néni (aki a sűrű látogatásaink miatt ismeri az egész családot), a fiatal vásároló lány, egy hasonszőrű anyuka, egy idősebb hölgy és még ki tudja hány ember is jól hallhassa mindezt! 

De leírtam, hogy megmaradjon a jövőnek .... és azért én jót röhögtem, utána, magamban, meg a Bibbel .... 

játékszer

Volt már abból némi szülői affér, hogy elmentünk kettesben (anya és apa) a gyermeknek ajándékot választani és amíg anya tanácstalanul lődörgött a polcok között, addig apa a legnagyobb lelki nyugalommal választott magának valamit ....

Nos, most is választott. Állítólag a gyermek hőn áhított igénye egy autópálya volt. Haha, kackac, kiskukac, meg miegymás. Kb. mint amikor az egyetlen akkor 1,5 éves gyermekkel ünnepeltük a karácsonyt egy elektromos mozdony társaságában. 

Szóval a nagy névnapján újabb játékkal gyarapodott a szoba tartalma. Igaz ami igaz, örült ő nagyon, sőt, újjongott, aztán kibontották, összerakták, elindították, tartott is az öröme kb. addig, míg a kicsi be nem támadta az építményt, illetve az autókat. Aztán a törpét elpateroltam, a nagy tovább játszott, még vagy 10 percig, aztán persze jött utánam, az apa, pedig édesen játszott a játékkal .... mert hogy ez ilyen, meg olyan szipiszupi és persze kiderült, hogy ő, mennyire szeretett volna ilyet anno (vagyis akkor, krhm, beteljesítette beteljesületlen 30 éves vágyát, csak miért kell a gyerekre kenni????), nos a játék azóta is ott árválkodik a szekrény tetején (nehogy a kisebb betámadja) és néha-néha, ha apa nem létező szabad ideje eljön, nos, akkor előkerül újra, mint a villanyvasút ....