Hétezer háromszáz nap

Hétezer háromszáz nap, 

pontosan 20 év .... 

ennyi ideje vagyunk egymás életének szerves részei. 
Bib & én 💗

Az első randi lassan és nehezen jött össze,

de alig fél év után már együtt laktunk. 

4 év után összeházasodtunk. 

Rá két évre családdá váltunk, megszületett Mó. 

Még három év és négyen lettünk Ábi által. 

Hálás vagyok, hogy 2006-ban belépett az életembe. Olvasom az akkori naplóimat, fura érzés. Jókat derülök naív kislányos mondataimon és közben annyira tisztán látom hogy melyik döntés, melyik lépés hova vezetett és hogy ott és akkor mekkora szükségem volt a változásra, egy új világra, Rá! 

Rengeteg csodás élmény köt minket össze. 

Elképesztő óraszámú beszélgetés. 

Sok hullámvölgy és együtt túlélt mélypont. 

És most itt ülök vele. 

Meglep, virágot hoz, étterembe visz, fogja a kezem, kérdez, hallgat, felsegíti a kabátomat, átkarolja a vállamat, megkérdőjelez, megviccel, megnyugtat, szeret .... én is még mindig .... nagyon. 💮😍

Kockás lila tenger

Rugalmas munkáimnak köszönhetően egy random csütörtök délután az ebédet a barátnőmmel egy város széli park napsütötte padján fogyasztottuk el. 
Ő sajnos jelentős változások előtt áll, mélységek és magasságok között hullámzik. Ebben próbáltam segíteni némi hallgatással, kérdezéssel, saját gondolattal. 
Közben az ebéd elfogyott és sétálni indultunk. 

Nekem megvolt a tikos célom, ő csak követett és folyt belőle a szó ....

Aztán a hosszan kanyargó földutakon haladva, az erdős rész között feltűnt egy tisztás, ahol letértünk egy kis ösvényre. Ekkor elhallgatott, majd csodálkozva rám nézett, milyen gyönyörű színek vannak itt! 

Lábunk előtt a lila tenger, telis tele lengedező kockás liliomokkal! Egy dolog járt csak a fejünkben, óvatosan lépjünk, lassan mozduljunk, nehogy egy is megsérüljön. 

Egy kis megnyugvás a lelkének, egy kis feltöltődés nekem ..... egy sima csütörtök délután. 

és végre TAVASZ!

Hétvégén kiástuk a tárolóból a karácsonyfa talp, popsi tepsi és egyéb téli alkalmatosságok alól a bringákat. 

Aztán újra gurulunk! 

Melegít a nap! 

Lágyan lengedez a szél. 

A természet még csak alig-alig ébredezik.

Válogatunk a környező bringautakban. 

.... és valahogy automatikusan a közeli tópartra tekerünk. 

A jó idő tömeget generál, mi próbálunk a saját buborékunkban töltődni. 

Elfoglaljuk a stég egyik szabad sarkát és megállapítjuk, hogy utoljára még a korcsolyát húzták a lábukra ugyanitt. 

Aztán hirtelen ötlettől vezérelve a nagy nekiáll tutajt építeni! 

A kicsi segít neki. Összedolgoznak. Küzdenek. Közben feladják, majd újra gondolják. 

Én ringok a vízen és csak úgy a napba tartom az arcomat. 

.... repül az idő, lassan hűvösebb van, a nap sem olyan fényes már. 

Indulás előtt vízre tesszük ByeBye-t, a közös alkotásunkat. 

Méltóságteljesen, lassan csobog a tó belseje felé .... csodás tavasz kezdet ez! 

.... néha annyira kevés is elég. 💙 

Ui: Elmondhatatlanul hálás vagyok és büszke. Hogy kaptak ilyen kézségeket apukámtól. Hogy tudnak offline-ok lenni. Hogy tudtam nekik értéket adni.  

Fényeim a kanapéról

A negyedik emelet egyik kétségtelen előnye a kilátás. 
Ülök a kanapén. 

Ma itthonról dolgozom, fiúk suliban, Bib dolgozik. 
Kortyolom a kávémat. 

Balra nézek látom a távoli dombokat, melyek tavasszal csodás színben pompáznak. 

Jobbra nézek, a tetőtéri ablakon keresztül szikrázik a nap és látom a gomolygó felhőket .... 

Só

Kedvenc magyar mesém A só. Kinek, mit jelenet a só? 

A gyerekek egyre többször vannak önállóan itthon, mi is szabadabban intézzük ügyes-bajos dolgainkat Bibbel, de múltnap mikor egy pár órára elindultam ügyintézni, az apjukkal maradtak a gyerekek.  

Kisebb gyermekem némi idő elteltével érdeklődött, mikor érkezem? Ha ketten vannak, akkor jogos a kérdés, mikor érkezünk, de most hárman voltak. Gondolkodtam is rajta, hogy miért hiányozhatok ennyire, hiszen pontosan ugyanazt csinálja ha otthon vagyok, mintha nem ....  

Hazaérvén kifaggattam miért keresett ennyire. 
Válasz: "anya, ha nem vagy itthon, az olyan mint a croissant töltelék nélkül" ..... 
Hát nekem most a töltelék a só! 💖

Ui: másnap bevallotta, hogy a hatásvadászat kedvéért mondta csak ezt nekem. Cserébe jól megcsiklandoztam! 

Felszállt a köd

November közepe óta szürke, ködös, felhős, csapadékos, nyirkos idő boldogított minket. Talán egy-egy pár óra volt elvétve valahol amikor láttuk szikrázni a kék eget és ránk sütött a nap! 

Február eleje van és volt már pár nap, amikor kiderült az ég és végre az egybefüggő szürkeséget felváltja a fény! Úgy kellett már ez mint egy falat kenyér. És látszik az alagút vége, reggel korábban van világos, este is látványosan később lesz sötét. 

Várunk tavasz, nagyon! 

az én almáspitém

Bib imádja az almáspitét, de mivel mindkét nagymama rendszeres sütője ennek a desszertnek, ezért én eddig nem túráztattam magam az elkészítésén. 

Anyósom sajnos már nem süt többé, Gyöngyi próbálkozik, de az kevésbé értékelhető .... így jött az ihlet, hogy megpróbáljam. 

A tészta begyúrását elcsesztem, így nyújtáskor szakadt, ahol csak bírt, de a töltelék kifejezetten finom lett.

Egyre csak fogy a kerek forma, szóval ehető lett! 

Mellette persze készült arany galuska a fiúknak, ma pedig a Mór még mellé csapott egy sport szeletet. 

Nyári kihívása, hogy megtanul minden alap ételt megfőzni! Ez a saját gondolata és döntése! .... igyekszem neki segíteni! 

kori-kori korcsolya

A srácok évek óta minden télen boldogan nyúzzák a téli vásárok korcsolyapályáit. Mi ketten állunk a pálya szélén, kővé dermedt a lábbal, a sok réteg alá is bekúszott már a hideg, de olyan örömet okoz látni, ahogy kipirulva, vigyorogva kergetőznek a fiúk a jégen, hogy megéri! 

Idén a Mikulás úgy döntött meglepi őket egy-egy saját korcsolyával. Nagy volt a boldogság! És az idei telünk egyik fókuszpontjává vált ez a fajta kikapcsolódás. Az időjárás is segített ebben, így szabadtéri, fedett, természetes felületű pályákat is ki tudtak próbálni. 

A január csodája, hogy sok év után végre újra befagytak a természetes tavaink. A napsütésre már csak nyomokban emlékszem a november óta tartó szürkeség és köd miatt, de kárpótol ez a természeti csoda. A végtelen jégfelület, a holdbéli táj, hogy ott sétálok, ahol nyáron boldogan úszkálok .... 

Volt jégdisco, befagyott Balaton, helybéli tó .... és ők boldogok .... és ezt annyira jó látni. Hogy mozognak, léteznek, nevetnek! Örülök, hogy adhattunk nekik egy ilyen plusz tudást, tapasztalást .... jó volt ez a január! 

Új év _ téli hangulat

Végre megérkezett az igazi tél! Hóval, faggyal ... 

Évek óta reménykedünk, hogy értelmezhető mennyiségű hó lep el minket. Minden télen akadt egy kis porcukor szórat mennyiségű a tetőkön. Tavaly januárban épp annyi, hogy reggel kimentünk anyuékhoz és délre elszánkóztuk a nagyrészét ... 😉

Karácsonykor volt egy kis illúzió, hiszen a fákat, réteket beterítette egy leheletnyi hóréteg. Sóvárogtunk, hogy talán, talán a hideggel együtt érkezik még egy kis hó is. Aztán eljött a várva várt pillanat, az iskola kezdéssel együtt .... 😁
Csodás ropogós, csillogós fehér lepel fedte be a környéket 10 cm vastagon! 

Csak bambulok az ablakból .... mesebeli bármerre nézek. 

Minden reggel gyalog indulunk útnak, mindenki jobban jár, ha a kocsi most pihenőn van.....

és Ábi boldogan szalad keresztül a parkon a hótakaróban. 

És mivel télanyó épp a sulikezdésre időzítette a dunna kirázását, így kénytelenek vagyunk délután, este kihasználni a lehetőségeket, így sötétben húzzuk, nyúzzuk a popsitepsit a közeli lankákon! 

Nagy élmény ez most!