beszélget, ha akar

Amikor a nagy annyi idős volt, mint a kicsi most, bőven ott tartottunk, hogy hosszas beszélgetéseket folytattunk mindenféléről. Néha én kérdeztem, néha ő, de mindig összetett mondatokban válaszolva kitárgyaltuk az aktuális témát. Tudom, két tesó teljesen más, hiába hasonlítgatom, hiába kérdezgetem hasztalan, ha nem akar, nem beszél. De mégis vágyom a gondolataira, a hangjára, ő meg sztrájkol, vagy válaszol, épp ahogy a kedve tartja. 

Kérdezek valamit, csak néz a távolba azokkal a gyönyörű nagy szemeivel, hosszú pillája meg se rebben. Csend van. Kérdezek mást. A válasz újra elmarad. 

Ránézek: - Ábel olyan jó lenne tudni mi van a fejedben! - mondom kedvesen. 

Hozzám fordul, szemembe néz azzal az összehasonlíthatatlan huncut tekintettel és így szól: - Vér. 

Majd vigyorog, kacag, boldog, hogy túljárt az eszemen ..... 

Imádom! Még ha keveset beszél is ....

 

újra kirándulás

Régóta dédelgetett álom, hogy itthoni igazi tél híján elmegyünk a hegyekbe, ahol párszor már volt alkalmunk réges rég feltöltődni és megmutatjuk a fiúknak, hogy van még "nagy" hó. 

Hosszas keresgélés után a célunk Petzen Ausztria lett. A falu 600 m körül van, a felvonó pedig 1700m-re vitt fel. Visszajöttek a régi érzések. Szikrázó napsütés, nyugalom, harapható friss levegő. Én személy szerint iszonyúan féltem, borzasztó magasságot hidaltunk át a kabinban ülve, de a látvány kárpótolt mindenért. A fiúk pedig borzasztóan élvezték. Örültem, hogy tudunk nekik valami igazán újat, eddig ismeretlent tanítani, mutatni. Szomorúan láttuk viszont, hogy az 1500 m-es hóhatár nagyon is látszik a környező hegyeken, alig akad hó. Ezen a helyen is tapostunk bőven műhavat, de tapasztaltunk igazi, térdig süppedő fehér leplet is. :) Boldogan próbálgatták a gyerek liftet, a csúszkát (lánykori nevén popsitepsi). Igazi, felhőtlen örömmel múlatták az időt.

Kikerülve a síelők és deszkázók pályáit kicsit távolabb sétáltunk, ahol egy tisztán tükröződő tó mögött tornyosultak a havas hegyek, mi letelepedtünk egy sziklán, piknikeztünk, a srácok pedig hóembert építettek. Igazán értékes, felhőtlen és boldog idő volt ez ott fenn a hegytetőn .... Hálás vagyok, hogy ennyire kevés is ennyire elég .....

Aztán lőttem egy igazán giccses marketing fotót .... :))))