Kétévesem ma remekül bebizonyította
tankönyv szerinti fejlődését.
A városi bolhán nézelődve minden egyes
játékot a sajátjának tekintve próbálta azokat használatba venni több-kevesebb
sikerrel. Ez utóbbinál eléggé hangosan jelezte ellenkező akaratát. A végső
stádium a lego-t értékesítő úrnál érkezett el, ahol végképp nem volt szabad a
játékok birtokba vétele. Nos kitört a kétévesek világháborúja és toporzékolva
vonszoltam a következő sarokig, ahol még hosszú percekig próbálta leküzdeni
csalódottságát. Kevés sikerrel. Ekkor megjelent a lego árus úr és megvigasztalta
egy épített járgánnyal ….. Ez úton is Köszönöm
Neki, mert igaz, hogy enélkül is béke lett volna rövid időn belül, de nagyon
jól esett, hogy utánunk jött és kérés, kérdés nélkül, pusztán emberségből próbált
segíteni …. 