2011. augusztus 24., szerda

izzik az aszfalt

Íme megérkezett a kánikula. Kissé késve ugyan, de itt van! Eddig vártuk, mérgelődtünk, duzzogtunk. Ennyi a nyár???? Hol vannak a meleg esték, a szikrázó, égető napsugár, a tikkasztó hőség, a fullasztó meleg???? Sok évnyi tapasztalat alapján az emberek döntő többsége júliusra időzítette évi szabadságának jelentős részét gondolván, augusztus 20-a után már csak épp hogy süt a nap, úgyis rossz az idő. Nos, az elmélet megbukott, újra. És most augusztus 24-én tombol a nyár. A klimatizált irodából vágyódom a strandra. Szerencsére rugalmas munkaidőm megengedi, hogy szabadság híján is tudjak egyet csobbanni...  De fő célom most a Balaton, az idei fürdőzést mindig megfúrta eddig valami, de most hétvégén irány a Magyar Tenger!!! Azt hiszem földrajzilag a legjobb helyen vagyunk. Van tél is, nyár is (a köztes évszakoknak lassan annyi), de nehezen tudnám elképzelni a telet hó és fagy nélkül, a nyarat pedig kánikula nélkül. Közel a Balaton, ahova akár egy estére is érdemes leugrani, meg a tenger... kell ennél több???



2011. augusztus 16., kedd

okos-e az okos telefon?

Nyaralás előtti napon tönkre ment imádott kis telefonom. Hozzám nőtt úgy ca. 4 év alatt. Kicsi volt, vékony, piros szélű, zene lejátszós és ami a legfőbb erénye volt, hogy pompásan lehetett vele telefonálni. 
Már többször felvetődött, hogy cseréljem le. De miért is???? Elengedhetetlenül fontos az életben, hogy akárhány pixeles kamera legyen benne, meg tapi pad, meg feltétlen meg tudjam nézni hogy az elmúlt 5 percben valaki bejelölt-e a facebook-on??? A kényszer nagy úr, kellett egy telefon.... az előzőeken túlléptem és beszereztem egy okos telefont. Ha igazán őszinte akarok lenni elsősorban a külleme fogott meg, az teljesen másodlagos volt, hogy pl. androidos. Ennek jelentőségére a google-ban eltöltött néhány órás böngészés után jöttem rá igazán.... De hát fejlődni kell a korral az én szüleimnek a normál mobiltelefon is problémát okoz néha, ha már most leragadok itt, az én gyerekem is azt fogja mondani, no de anyu, hogy hogy nem értesz egy tapi pados telefonhoz?? Így küzdök, google-zok (még szerencse hogy ennek rejtelmeit már elsajátítottam), próbálok eligazodni az alkalmazások tengerében. 
Viszont egy dolog biztos, hogy az én okos telefonom nálam egyenlőre sokkal okosabb....

2011. augusztus 11., csütörtök

pörkölt torta

Avagy milyen húsból készült ételről beszélünk? Nos, aki szülőföldem környékéről származik, az pontosan tudja, hogy ez egy édesség, méghozzá nagyon finom. Hétköznapibb nevén grillázs torta, egyik barátnőnk kedvence. Születésnapja alkalmából megleptük egy egyedi darabbal. Ötvöztük a kedvencet egy másikkal, így született meg egy eredeti méretű whiskys üveg formájú torta. Az örömét és meglepettségét nehéz itt leírni, a lényeg, hogy elértük a célunkat. Szeretek ilyesfajta ajándékokat adni, amikor tudom hogy egy régi vágyat, álmot teljesítek, akár tudat alattit is, ilyenkor a legkevésbé az számít mennyire értékes az adott ajándék, lehet az méreg drága, de filléres is, mégis megéri. Mindig. Az én örömömet egy dolog tudja ilyenkor elrontani, hogyha a bontatlan csomag láttán kitalálja a tartalmát, na, az iszonyú bosszantó. Legalábbis nekem. 
Ezt megelőzendő, csomagolatlanul érkezett az ajándék és nagy volt az öröm.... 

2011. augusztus 3., szerda

újra fesztivál

Májusi bejegyzésem a fesztiválról úgy ért véget, hogy mikor lesz megint fesztivál?????????
Hát örömmel jelentem, hogy volt, méghozzá július közepén! Igaz méretét és az előadókat tekintve jelentősen kisebb, mint a májusi, de legalább volt! Végre, végre, valakinek kipattant az agyából az isteni szikra, hogy kánikula ide, szabadságolás oda, júliusban is élnek emberek a városban! Mert jó az uborkaszezon, meg a pihenés, de az egyszerű földi halandó nehezen tehetné meg, hogy az egész nyarat láblógatással tölti valamelyik vízparton. Nos, ez a fesztivál konkrétan az év legmelegebb hetében volt! Minden este ott dekkoltunk, mindig volt lent ismerős, szólt a zene, koccantak a poharak. Szerencsére sokan gondolták, hogy ez igen, ez jó, hogy inkább a téren élvezi a levegőt, mint a lakásban melegedne alvást mímelve. Így újra fesztivál hangulatba kerültem! Még pár hónap és itt az őszi, kíváncsian várom milyen lesz....

2011. augusztus 1., hétfő

idei nyaralás

Az idei évben nagy fába vágtuk a fejszénket. Tudtuk hogy nehéz lesz, körülményes, lassú, alkalmazkodó, néha idegesítő, de bíztunk abban is, hogy mindenki számára új élményekkel teli feltöltő és felejthetetlen élmény. 
Elvittük a szülőket a tengerre. Mindketten olyan családból származunk, ahol csak hírből ismerték a nyaralást. Egyrészt a pénzhiány, másrészt az egyéb mindennapi teendők akadályozták őket annak idején, hogy minket üdülni vigyenek. No, de most nagyot gondoltunk és befűztük őket, először vonakodtak, aztán kétkedtek, de végül mindenki döntött és jött. Így indultunk nyolcan a tengerre. 
Kedves kis falut választottunk egy öböl partján, klasszikus apartmanban, ahol kevésbé kellett eltérni a szokásoktól, ahol lehetett pihenni, strandolni, főzni, de új élményekkel is gazdagodni. Csak szépen lassan. Azt hiszem helyenként ez is kicsit sok volt nekik, de azért jól viselték. 
Volt sós vízben lebegés, hegyek, sziklák, hajózás, vízesés, naplementés romantika, séta a parton, lágy szellő a tenger felől, erős szél a nyílt vízen, hal vacsora, fagyi-torony, óváros és szűk sikátor, helyes kis házak, vár és templom, meleg, vihar és napsütés. Szóval minden, ami egy tengerparti nyaraláshoz kell. Ritkán volt alkalmunk kettesben lenni, de így az még értékesebb volt. A végén mindenki boldogan tért haza, hisz végre megtapasztalhatták, milyen is a tenger....