komfort zóna átlépés pipa

A nagy régóta imádja a beülös, kötözős, öltözős, karabinerezős témákat. 
Az ő ötlete nyomán és a social média hatékony algoritmusa alapján megtalált egy lehetőség, ami nem engedett szabadulni. Így sikerült foglalnom egy sziklamászást a fiúknak! 

Abszolút vakon jöttek velünk, meglepetés volt, aztán döbbenet, mikor a helyszínen rájöttek, hogy hova is érkeztünk. Láttam rajtuk, hogy "ez most komoly???". 

De aztán Bábi pikk-pakk összeszedte magát és már állt is előre, hogy majd ő kezd. :) Már a táv felénél járt, amikor rámtört a pánik, hogy nem vagyok normális, hogy szabad akaratból ide hozom a családomat és valami bajuk lesz, össze törik magukat, ésatöbbi ..... de hát ezt nem mutathattam, mert ott állt mellettem a nagy, aki ezután következett és remegve nézte az öccsét. Nos ez volt az én komfort zónám túllépése. Ugye én a létrára sem nagyon mászkálok fel ... 

Bábi nagyon ügyesen ment felfelé, ahogy a segítő srác instruálta. Aztán a céltól kb 1,5 m-re megállt, kifeszült, tekerte a fejét, láttam a testtartásán, hogy kész, kiborult. Tipikus. Gondolkodás nélkül megyünk előre, mi baj lehet, durr bele, aztán egyszer csak koppan a valóságban. Csendben vártuk a következő lépést. És valahogy a srác, aki segített, addig mondta neki, hogy már csak kevés van hátra, mit csináljon és hogy, hogy egyszer csak túllépett önmagán és fent volt. Lenézett. Törölgette a könnyeit, nem volt őszinte a mosolya, DE megcsinálta! 

Következett Mó, aki ezalatt remegett mellettem, mert magas a szikla. Majd odaállt, bekötötte magát, meghallgatta az instrukciókat, felnézett .... és felment. Gyorsan, ügyesen, hatékonyan. Már a földön állva közölte, hogy hát eldöntötte, hogy felmegy, ezért megcsinálta. Tipik. Megnézi, megfigyeli, végig gondolja, majd megoldja. 

Aztán jött Bib. Aki az első harmadnál megfeszült. A földön hallottam ahogy fujtat, dörmögve puffog. Neki itt volt az a  holtpont, amin felül kellett emelkedni, hiszen a földön két gyerek nézi, hogy apa is megcsinálja-e. És megcsinálta! 

Irtó büszke vagyok rájuk! Mindenki saját mentalitásának megfelelően átlépte, leküzdötte önmagát .... ha fel tudsz mászni egy 15 m magas sziklafalra, bármire képes vagy! Igen, a matekpélda megoldására is! Igazán tanulságos, csodás élmény volt ez mindenkinek! 

ezer emlék egy hónapban

Görgetem a telefonon a nyári fotókat. 

Ezer emlék és élmény villan fel! 

Jó érzés látni, érezni, tapasztalni, megélni, emlékezni, boldog, örömteli pillanatok ezek. 

Röpke augusztusi visszatekintő:

- Dombérozó-hoz kapcsolódó geo ládák felkutatása a Göcseji vidéken. Erre beszerveztem családom egy részét, így közösen jártunk-keltünk a szoknyás haranglábak és szellemfalvak között. Klassz kis közös túra volt, szerencsés találatokkal! 

- A mi gyerekeink is voltak vendégségben és nálunk is voltak kis barátok. Nagy közös focizásokkal, birngázással, kerti bulival, stranddal, grillezéssel, éjszakába nyúló beszélgetésekkel. 

- Szülinapom hete, mely Bib és a gyerekek jóvoltából igazán emlékezetesre sikerült. Kezdve azzal, hogy 3 napot kettesben tölthettünk, gyerekmentesen, első este egy könnyed színházi előadáson voltunk, majd két délután telt el gondtalan sup-on ringatózással a Balatonon a badacsonyi naplementébe révedve. Folytatódott a sor egy igazi különleges napfogyatkozós Szent György hegyi estével, amit megkoronáztunk Szigligeten a Furcsa pár előadás megtekintésével. Két grandiózus színészi szereposztásban igazán meghatározó élmény volt ez mind a négyünknek! Aztán már hagyományként a szülinapi tortámat a Festetics Allé hangulatos fái között szeltem fel, ahol a fiúk újra megígérték, hogy majd a 100. szülinapomon is kihoznak erre a különleges helyre. Strandoltunk is egy jót estébe hajlóan, amikor a vacsorának szánt pizzát az "igazmondó" takarón fogyasztottuk el. Mindenki elmondhatta mi zavarja a másikban, min lenne jó változtatni. 

- Robogott velünk az augusztus, az ünnepi hétvége felé, Bib munkái nyomán láttunk csodás fényfestést Tihanyban, tűzijátékot a Balaton felett, Jazz fesztivált a Káli medencében. Több, egymást követő késő éjszakába nyúló tartalmas napunk volt. Győztük kipihenni. Az utolsó jazz estre kettesben mentünk, fiúk egyetértően bólogattak, hogy remekül ellesznek a kanapén, amíg mi "romantikázunk". Jó volt az is, de Bib dolgozott, mondjuk én egy kerti nyugágyban olvasgattam amíg világos volt, aztán bámultam a csillagokat, közben szólt a zene ..... 

- A nyár utolsó vasárnapját még egy búcsú strandolással, Badacsonyi naplementével, sup-al zártuk. 

Végteleníteném ezeket a pillanatokat, mert gyorsan elröppenő, csodás nyár volt! 

Pihenés

Tudnék itt ücsörögni bármeddig. 

Nézni a kúszó hajókat, 

a távolban pörgő szélerőműveket, 

a vízen csillogó napfényt ....

A nyaralós napok rohannak egymás után, 

a reggelek összefolynak az estékkel,

a strandolások a sétákkal, 

a fagyizások a vacsorákkal,

a kanyargós szerpentinek az óvárosokkal ....

Másodszor járunk itt. 

Az előző alkalom katartikus első élménye most elmaradt ugyan, 

de velünk volt a béke, a nyugalom, a rutin, az ismerős közeg, 

és persze amiért mentünk, a tenger, a nap, a szél, 

a só, a levegő, a kabócák, a bőr barnulása, 

a hullámok ereje, a lebegés csodája, a csobbanás öröme, a víz alatti világ szépsége, a szabadság érzése ..... 💙

14

14 éve ilyenkor pont ugyanilyen keveset aludtam, mint ma éjjel. 
A testem reszketett, a lelkem szárnyalt. Anya lettem. 

Sűrű volt az elmúlt időszak. Tegnap még egy kis családi összejövetelen megünnepeltük Mót!  

A forgatag közepén ül egy kamasz, az én nagyfiam, akit már csak én ölelhetek, puszilhatok, azt is titokban, sötétben, este az ágyában .... elnézem esetlen zavarát, megbújó mosolyát, oldódó jókedvét .... és rájövök, hogy minden gesztusában, apró mozdulatában ott van egy ember, az apukája! Félelmetes és felszabadító érzés, hogy akiben én 20 éve elvesztem, egy új emberi lényben lassan újra testet ölt. 

Hálás vagyok! És végtelen büszke! 

.... most pedig irány a tenger! Töltődünk.  

Mérföldkő, vagy mélypont, vagy csúcspont .... ki tudja?

Újabb mérföldkőhöz érkeztem. 
Vállalkozásom egy éves, egy hónapos. 

Az évforduló előtt már-már rém büszke voltam magamra, hiszen egészen beteltek az óráim, ügyesen gardíroztam a feladataimat és azt éreztem, hogy igen, megérkeztem, jönnek a feladatok és az elismerések is. Chill ...

Aztán pafff ..... a fő ügyfelem időt kért. Ami egy tőlem független döntés.

És most itt vagyok megint kételyek és aggályok között. Jó-e ez az út, biztosan ez-e a megfelelő irány? Őrlődöm, tipródom, agyalok (túl sokat is), tervezek, ötletelek .... aztán megrázom magam. 

Felállok, mert érzem az erőm, mert van hitem magamban, mert van egy masszív támogatóm (köszi Bib), mert tudom és érzem, hogy ez menni fog! 

Borsi mondta, hogy ez egy hullámvasút lesz. Olykor félelmetes, máskor boldogan hullámzó ..... 

Vállalkozom. 😎

Lopott idő

Megszöktünk. Ketten. Egy hétköznap délelőtt. 
Nagy előnye a gyerekek önállósodásának, hogy amíg mi távol voltunk, mindketten ügyesen hazamentek a suliból, aztán persze feküdtek a nappali kanapéján a tv előtt. De ez már részlet kérdés. 
Ránk fért. Nagyon. 
Valahogy  mostanában nehezebbek a feladatok, kevesebb a türelem. 
Nem is tudatosan, valahogy ösztönből jött, hogy akkor ezt a programot most kisajátítjuk és ketten töltjük. Volt még egy remek kuponunk Bib kerek szülinapjáról. A cél mi más is lehetett volna, mint a Balaton? 

Ezredszer írom itt le, de nem tudok elszakadni ... imádom. 

Most északi part, távoli kilátás .... Folly. 

Szeretem ezt a helyet, bár szigorúan főműsoridőn túl. Embertömeg mentesen. Erre épp alkalmas volt ez a hétköznap délelőtt. A legfelső kilátó teraszon előhalásztam az otthon bekészített gyümölcs dobozokat és békésen, beszélgetve, kettesben, nevetgélve, néha csak bambulva eszegettünk .... 

Aztán szörpöt kóstolgattunk az étterem kerthelyiségében. A levendulás verte az illatversenyt, viszont mindketten a gyömbért hoztuk ki az abszolút győztesnek! 

Közben hívott a gyerek, hogy mikor érkezünk (persze pontosan ugyanazt csinálta tovább mikor már otthon voltunk, mint amíg nem, de legalább még hiányol) 

..... aztán a felhők és a szél is megérkezett .... 

.... útközben az eső is .... 

.... békés pár óra volt ez nekünk! Újra! 

Elő házassági évforduló! 

Ez épp a tizenhatodik! 

Mákom - Virágom

A fiúk előszeretettel ásnak, kapálnak, ültetnek, pakolnak, random kertészkednek anyunál. Ennek eredménye a mama virágoskertjének közepén egy kisebb mákültetvény. 

Ássuk el ezt a maréknyi magot, meglátjuk mi lesz belőle .... 😀

... és most ezek a gyönyörűségek vigyorognak ránk ....

Alig várjuk hogy beérjen! 

hirtelen nyár lett

Egyszer csak hirtelen nyár lett. 

Voltak előjelek, de azért gyorsan jött a meleg és ezzel együtt a srácokkal a hétvégén megnyitottuk az idei strand szezont. 

Jaj, nem akarok erről folyton csöpögős posztokat írni, de hát ez van ... nagyjából mindig ugyanaz a menetrend. 

Felkerekedünk egy szép szabad vasárnapon, a geoláda segítségével találunk egy szuper klassz helyszínt, közben fogy a túra táskába pakolt elemózsia és megpihenünk egy vízparton. Most újra Fonyód. Nem tudok betelni vele .... imádom a Balatonnak ezt a részét. 

És piknikezünk a parton, a víz nyaldossa a köveket, a nap ragyog, a fák susognak a szélben, a Badacsony büszkén és rendíthetetlenül tagolja a messzeséget. Az idő elfolyik mellettünk, de nincs hová sietni, ez itt és most a béke és a nyugalom helye .... és én ülök a könyvemmel, Bib pihen, a fiúk pedig órákig hancúroznak a vízben ....  

.... néha annyira kevés is elég ..... 💙