könyvek a könyvtárból

A srácok már az oviból, aztán most a suliból is rendszeresen járnak könyvtárba. Így az én életembe is visszakúszott ez a fajta elfoglaltság. Örömmel tapasztaltam, hogy mennyire friss a kínálat, hogy milyen érdekes, üdítő könyvekkel van tele a gyerekkönyvtár! Ezen a gondolatmeneten tovább haladva ránéztem a városi felnőtt könyvtár honlapjára, ahol örömmel nyugtáztam, hogy az általam vágyott könyvek mindegyike ott sorakozik a polcokon. Gyorsan kiváltottam a tagságit, neten keresztül ügyesen kerestem, foglaltam, Bib-et megkértem, mikor arra jár, csak lépjen be, hozza magával ami rám vár. 

Ennek már jó ideje. Azóta rendszeresen cserélem az olvasandókat. ÉS! A telefonom pörgetése helyett a könyveket falom. Az utolsó 720 oldalasat egy hét alatt kivégeztem a gyerek legnagyobb megrökönyödésére. Persze alig aludtam, de végre újra megjött az érzés, hogy nem tudom letenni, csak még egy oldal  ..... 

Azt pedig végképp élvezem, hogy a fiúk örömmel csatlakoznak és közösen olvasunk! 

berlingo

A mi első családi autónk. 

Mór születésekor váltottuk a formás, imádható, de három ajtós és pindurka coltunkat egy egyterű, méreteiben elegendő nagyságú Berlingo-ra. Szerettük! Nagyon könnyen fenntartható autó volt, biztonságosan eljutottunk vele mindenhova és ami a lényeg, haza is! Az összes kisgyerekkel járó cucc, plusz a fotós férjjel járó túlélő felszerelés elfért benne. Vele költöztünk egyik albiból a másikba. Sík felületű hatalmas csomagtartója volt étkező, altató, pelenkázó, eső beálló .... minden is. De eljárt felette az idő, egyszer csak azt vettük észre, hogy egyik hiba után jön a másik. Toldoztuk, foltoztuk, de feladta. A legnagyobb javítást még próbáltuk megoldani, Bib hosszasan igyekezte menteni, mert családtag volt ő is, szerettük. De be kellett látni, hogy el kell engedni. Kerestünk neki egy szerető új gazdát, aki megjavítja, kicsinosítja. És reméljük lesz még sok szép élménye!

tavaszi szünet

A idei tavaszi szünet kicsi ízelítő volt a nyári szünetből. Időjárás tekintetében biztos. Csodás napsütéses, este is kellemes meleg kényeztetett mindenkit. Szerencsére mi is több szabadidős programot szerveztünk, így családosan, barátosan élvezhettük a korai nyarat. 

Anyukám kertje ismét megajándékozott illatos, friss és üde csodaszép színes virágokkal. Már nyílik az orgona, az azálea a völgyben, tulipán tenger a kertben! 

A fiúk is pihentek egyet a nagyszülőknél. Favágás, faragás, gereblyézés, sütés-főzés, bringázás, görkorcsolya, unokatesós időtöltés formájában. Imádnak minden ilyen napot. És én nem mondhatom elégszer el a hálámat, hogy ez van, hogy mehetnek, hogy ilyen gyökeret kaphatnak! 

Mi Bibbel közben éltük a dolgos hétköznapokat. Este pedig a felnőtt életet. Ez olyan jó ilyenkor! Olyan felöltő! Csak voltunk ketten, andalogva, Balatonra révedve, beszélgetve, csendben .... csak úgy, együtt. Hálás vagyok, hogy így vagyunk .... 

........... 2024

Szégyellem magam, hogy áprilisban kezdem a 2024-et írni. Nincs mentségem. Vagyis van, de az inkább csak kibúvó, hárító, magyarázkodás lenne. Szeretem ezt a blogot, szeretem visszaolvasni, örülök, hogy anno elkezdtem, büszke vagyok, hogy ilyen sok éve írom, szóval illene időt fordítanom rá. Ahogy 2022-ben megfogadtam, hogy 2023-ban legalább annyi bejegyzést írok, mint előtte éven, ez most is így lesz. Még akkor is, ha már sok-sok hét eltelt 2024-ből. Mert lenne mit írnom. Mert vannak jó és kevésbé jó, vicces és szánalmas, nehéz és boldog dolgok az életemben, amit ha nem rögzítek, akkor nagy részét elfelejtem és olyan kár lenne érte, mert emlékezni JÓ! 

Ígérem ... folyt köv. 

ho-ho-ho-ho

Ho-ho-ho-ho. 

Konkrétan és átvitt értelemben is, hisz az idén tényleg szánnal érkezett a Mikulás, mert végre valahára igazi hólepte mesevilágra ébredtünk december 6-án!

A fiúk még mindig lelkesek, Mó azért sokat sejtő félmosollyal figyeli az eseményeket, hiszi is, nem is, de akarja, ezért hagyjuk, így idén is meglepetésként érkezett a nagyszakállú. Én örülök, annyira szeretném ha ez még tartana nekik, még akkor is ha közben őrült módon nőnek. 

Nem is emlékszem mikor volt utoljára ennyi összefüggő hó, ilyen csodás hóeséses nap. Kicsit kimozdított a mostani zord valóságból .... 

 

még mindig Bábi

Karácsonyi lázban égünk! Nyakunkon az advent, Ábi vágja a centit, rajzolja a Mikulás levelet, borítékot készít hozzá. Minden nap díszíteni akar. Szeretem, hogy ilyen lelkes! 

Hétvégi sütés is már egy kicsit ennek jegyében telt. Próba csokis puffancs készült, amit a kötelező próba kóstolás követett nyilván. Azt mondja a kicsi:
- Anya, fesztiválon vannak az ízlelő bimbóim! Vagy inkább, lakodalomban! 

Imádom, hogy ilyen gondolatok vannak a fejében, hogy néha ennyire szofisztikált! 

versenyek

A maximalista kisebbik, aki sír hogy nem akar iskolába menni, mert sok a feladat, de azért is sír, mert otthon sem jó, mert lemarad a többiektől .... 

Egy hét leforgása alatt három versenyen debütált. 

Szövegértés iskolai III. helyezés

Mesemondó verseny iskolai II. helyezés

Népdaléneklés Arany minősítés 

Mérhetetlenül büszke vagyok rá! Hosszasan beszélgettünk arról, hogy Ő honnan-hova jutott. Hogy 3,5 évesen még nem beszélt, 5 évesen az első logopédiai felmérésen fél oldalnyi hanghibát sorolt fel a pedagógus, senki nem értette a beszédét, néha sajnos mi sem, hogy hosszú évekig minden este, kitartóan hozta a füzetét "anya gyakorolnunk kell" felkiáltással, pedig még óvodába járt. Hogy milyen sokat dolgoztunk együtt, közösen .... és itt az eredmény! 

Hálás vagyok érte, hogy van, hogy ilyen .... 😍