Az idő előrehaladtát nem csak a gyermekeim folyton kinőtt ruhái, az évfordulók számának növekedése, a megfakult, kevésbé fiatalos arcbőröm jelzik, hanem a használati eszközeink amortizálódása is.
A mosógépemet kb két éve használom úgy, hogy a szerelő azt mondta, ezt javítani nem lehet, csapágyas, használjam amíg megy, aztán vegyek másikat. Lekopogom (kop, kop, kop ...) még mindig működik, kicsit hangos, de elvégzi a dolgát.
Az utolsó hétvégi csirke sütés közben feltűnt, hogy a sütő valahogy nem éri el a kívánt hőfokot, lassan szerelőért kiált.
A zuhanykabint kb. a szentlélek tartja össze ....
És a 30. születésnapomra kapott tálas mixer, amit azóta nyúzok, húzok, költöztetek, része volt minden családi ünnepnek és hétköznapnak, feladta. Jó, lehet hogy nem segített a keverő lyukba folyton felcsavarodó palacsinta tészta, de hát eddig tette a dolgát. Na.
És én ugye épp most, nemrég, pár hónapocskával ezelőtt voltam éppen 30.
... szóval Bib úgy döntött, hogy meglep egy új konyhai lakóval. Nem tagadom, régóta szemeztem vele, de hát ki akar egy kisebb vagyont elkölteni csak azért, hogy gyorsabb legyen a dagasztás, hiszen én is, a gyerek is imád gyúrni.
Az új társ megérkezett, gyönyörű! De tényleg. Csodásan és halkan dolgozik!
Imádom! Bib pedig a sütiket imádja, amit készítünk vele .... 💙
