Bakancsos túra

Bakancs híján túracipőben indultam útnak. A laza sétának titulált  útból 15 km-es menet lett. De minden perce megérte.

Zircről indultunk busszal Porvára, némi kocsmai kitérő után sáros úton haladtunk Vinye irányába. Hosszan, lassan meneteltünk. Közben csiripeltek a madarak, fújt a szél én pedig csak ámultam. Volt egy-két holtpont, mikor az ember már csak teszi egyik lábát a másik után, fáj a dereka a hátizsáktól, a napi 8 órás üléshez szokott lába alig bírja a göcsörtös talajt. 
Néhány óra után elértük a Hódos ér völgyét, ahonnan az út már lefelé haladt. Megérkeztünk Vinyére, két kocsma érintése után (ahol mindenki megkapta jól megérdemelt jutalmát rövidital, kávé, vagy jégkrém formájában) meg is érkeztünk a célállomáshoz, a Cuha völgyébe! A patak valami csodás, nyár lévén a vize kevéske, így a gázlókon lazán átsétálhattunk, nagyszerű volt! Helyenként zubogott, máshol csak csordogált. Ha felfelé tekintettem hatalmas fák, meredek szikla falak, mohával benőtt vasúti töltés, ahonnan a lassan keresztül zakatoló kocsikból kedves idegenek integetnek le a mélységbe, nekünk a patak partjára. Ők lent lennének velünk, mi fentről néznénk lefelé.... 

Az energia utánpótlásra való igény hamar eljött, így megálltunk egy tűzgyújtó helyen, ahol finom kis szalonnát sütögetve vártuk a jobb időt, mert idő közben az ég beborult, a szél süvített és minden fa és bokor, recsegett, ropogott. Mintha bármelyik pillanatban rád akarna dőlni. Félelmetes volt, de "menekülni" nem volt értelme, kilométerekre voltunk bármilyen civilizációtól. Reménykedve a jobb sorsunkban melegedtünk a tűz mellett. A szél szerencsére elfújta a vihart, az ég kiderült, mi pedig tovább álltunk. Újabb menet Porva - Csesznekig. Az utolsó szakaszon már szakadt az eső. De elértük a végcélt, a vasútállomást, ahonnan irány vissza Zirc. Utolsó erőnket összeszedve visszabattyogtunk a szállásra, ahol két helyes almafa között várt rám egy függőágy. Párnával, pléddel (Zircen mindig hűvösebb van mint az átlag) felszerelkezve édes volt a pihenés. 

Így végződött a mostani bakonyi túránk... 

Illatok

Van hogy elfelejtem, de mikor újra érzem, minden élmény újra éled. Sok jó fajta illat van, amit nehéz lenne leírni, megfogni, van aki nem is érzi, csak mi, de ha olyas valakivel beszélsz, aki szintén érzi, akkor elég csak megnevezni, máris tudja mire gondolsz. Ilyen a Balaton illata is, vagy a tenger. Jellegzetes, de körülírhatatlan. 

Évszaktól függően változó. Most a nyárit érzetem legutóbb egy Badacsonyi kirándulás alkalmával. Finom volt....

Akkor és most

Hétvégén ünnepeltük 1. házassági évfordulónkat. Egyszerűen, ketten, romantikusan faxnik és nagy ajándékok nélkül. Visszamentünk a helyre, ahol most csak mi voltunk, kis pléddel piknikeztünk. Dalolt a madár, sütött a nap, lengedezett a lágy szellő. 

Azt mondták rólunk nemrég, olyanok vagyunk egymásnak, mint az ételben a só.... egy éve azt kívánta egy kedves idős néni, hogy 60 évig legyünk boldog házasok. Még van 59 év!!!

Hétvégi rohanás

Edina mit szólsz Te ehhez???

Túl vagyok egy egész napos kosár fesztiválon, egy legény-lánybúcsún és egy elsőáldozáson. Próbálok túllendülni a fáradtságon és kialvatlanságon, de a mai leadás még tetézte a hétvégi fáradalmakat. Egyik kedves barátnőm férjhez megy, az ő tiszteletére rendezett buli és a hozzá kapcsolódó rohangálás kitette az időm jelentős részét. Plusz még Bibnek segítettem a munkában is egy keveset. Tegnap pedig a keresztszülő kötelességünket teljesítettük azzal, hogy megjelentünk, a hajnali 1/2 3-as keléshez borzasztó korán a tőlünk 2 órányi autóútra tartott 1/2 9-es misén. Hazafelé számomra nagyon kedves környéken utaztunk, próbáltam beszívni a friss illatot, a napsütést és közben olyat láttam, amit talán még soha. Az csak az első döbbenet volt, hogy a lila rét sajnos nem a számomra oly kedves levendula miatt volt az átlagtól eltérő színű, de aztán egyszer csak szinte minden pirosban díszelgett. Ó. Ház ez meg mi a szösz? Gyönyörű volt a pipacsmező, bár a gazdák gondolom kevésbé örültek a hatástalan gyomirtásnak a búzatáblában. 

Az este még tartogatott egy kis lazítást a balkon szetten.

A következő hétvége pedig újra zűrös lesz, de ez már a jövő zenéje...

Égi virágpor

Egy-két gyönyörű fejecske, némi cukor, sok-sok víz és már kész is a folyékony arany, a BODZASZÖRP.  Itt a szezon, tavasz utó, nyár elő. Csak úgy úszik az illata a levegőben. Édesen és csalogatón, olyan tipikus gyermekkori illat, legalábbis nekem. Anyu jó sok litert legyárt ilyenkor, így szerencsére szinte egész évben kitart, de hát ez is mint oly sok minden más frissen az igazi. Vagyis most. 

Most sütöttem a harmadik epertortát... eperföld még mindig termel... :)

Finom is utána egy nagy pohár bodzaszörp....

És egy kis gyermekkori szösszenet:

Tavaszi felhők

Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
 

Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullje le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.