Bakancs híján túracipőben indultam útnak. A laza sétának titulált útból 15 km-es menet lett. De minden perce megérte.
Zircről indultunk busszal Porvára, némi kocsmai kitérő után sáros úton haladtunk Vinye irányába. Hosszan, lassan meneteltünk. Közben csiripeltek a madarak, fújt a szél én pedig csak ámultam. Volt egy-két holtpont, mikor az ember már csak teszi egyik lábát a másik után, fáj a dereka a hátizsáktól, a napi 8 órás üléshez szokott lába alig bírja a göcsörtös talajt. Néhány óra után elértük a Hódos ér völgyét, ahonnan az út már lefelé haladt. Megérkeztünk Vinyére, két kocsma érintése után (ahol mindenki megkapta jól megérdemelt jutalmát rövidital, kávé, vagy jégkrém formájában) meg is érkeztünk a célállomáshoz, a Cuha völgyébe! A patak valami csodás, nyár lévén a vize kevéske, így a gázlókon lazán átsétálhattunk, nagyszerű volt! Helyenként zubogott, máshol csak csordogált. Ha felfelé tekintettem hatalmas fák, meredek szikla falak, mohával benőtt vasúti töltés, ahonnan a lassan keresztül zakatoló kocsikból kedves idegenek integetnek le a mélységbe, nekünk a patak partjára. Ők lent lennének velünk, mi fentről néznénk lefelé....
Az energia utánpótlásra való igény hamar eljött, így megálltunk egy tűzgyújtó helyen, ahol finom kis szalonnát sütögetve vártuk a jobb időt, mert idő közben az ég beborult, a szél süvített és minden fa és bokor, recsegett, ropogott. Mintha bármelyik pillanatban rád akarna dőlni. Félelmetes volt, de "menekülni" nem volt értelme, kilométerekre voltunk bármilyen civilizációtól. Reménykedve a jobb sorsunkban melegedtünk a tűz mellett. A szél szerencsére elfújta a vihart, az ég kiderült, mi pedig tovább álltunk. Újabb menet Porva - Csesznekig. Az utolsó szakaszon már szakadt az eső. De elértük a végcélt, a vasútállomást, ahonnan irány vissza Zirc. Utolsó erőnket összeszedve visszabattyogtunk a szállásra, ahol két helyes almafa között várt rám egy függőágy. Párnával, pléddel (Zircen mindig hűvösebb van mint az átlag) felszerelkezve édes volt a pihenés. Így végződött a mostani bakonyi túránk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése