2012. október 30., kedd

van új a nap alatt

Én egy lányos családban nőttem fel, van két nővérem, négy lány unokahúgom, a barátnők körében eddig zömmel lány született. Láttam már fiút is, de lánnyal eddig több volt a tapasztalat. Íme az amiről azt hittem már mindent tudok és láttam így 3,5 hónap alatt.
Múlt este épp altáji tisztítást (vagyis jól telepakolta nekem a pelenkát) tartottam Mónál. Lábak az égben, popsitörlő anya kezében, ő pedig gőgicsél. Majd egyszer csak síri csend, döbbent tekintet, prüszkölés, tüsszögés,görbülő száj, vörösödő fej, aztán visítás... Ooooooooooooooooooo. Mi történt? Hát kérem szépen az én gyerekem arcon pisilte önmagát!!! Gondolom ez csak nekem jelentett újdonságot, mert tényleg azt hittem, már minden létező dolgot leka...-t és lepi...-t.  Nos ezzel jól meglepett engem és saját magát is. Szerencsére az én önfeledt nevetésemre abbamaradt a visítás és velem nevetett ő is. Majd jött a megváltó fürdetés...... 

írok, na

Az egyik "rajongóm" finoman értésemre adta, hogy hiányolja bejegyzéseimet. Háááááááááááát. Akkor írok.... :)
Őszinte leszek a napi elfoglaltságon túl azért is hanyagoltam a blogot mostanában, mert még lánykoromban megfogadtam én biztosan nem leszek olyan anyuka akinek szünet nélkül az a témája, hogy mennyit és hogyan kakilt a gyerek, hogy szopott, mennyit aludt, mikor volt beteg, most jobbra fordította a fejét, most meg balra és a többi. Jelentem, lettem. És ez mélyen aggaszt.... Pedig alapvetően az életem 100%-át ez tölti ki jelenleg, mi másról tudnék írni???? És mivel van akit ez érdekel (akit nem, az gondolom nem olvas tovább), ezért hát akkor folytatom a blogot. Már csak azért is mert irtó jó vissza olvasni a régi bejegyzéseket és biztos így lesz ezzel a mostani, amúgy iszonyú csodálatos időszakkal is! :))))
Azért próbálom majd inkább a vicces, mint a csöpögős oldalról megfogni a dolgot... 

2012. október 22., hétfő

csoki, csoki, csoki és még több csoki

Iszonyatosan, rettenetesen, borzasztóan kívánom az édességet. Egészen pontosan a csokit. A pocakosság nagyjából haramdától számítva van ez így. Gombóc Artúr hozzám képest kismiska jelenleg. Bármikor, bármilyet és bármennyit képes vagyok megenni! :)
A jó hír, hogy a terhesség előtti ruháim lógnak rajtam, így bűnözhetek bűntelenül! :)))))))))))))))))))