Alig múlt két hónapos, de elkezdtük. A nagy miatt muszáj. :)
Először is voltunk Örömködni örömkörben, Mót el kellett vinni, Kata volt, imádjuk! Jó sokan voltak, mégis jól viselte kicsi is nagy is. Ábi csak nézegetett, szemlélődött, Mó pedig kifejezetten élvezte. És a végén még egy verset is elmondott. Ez most a kedvenc! Óvónénivel közölte is, ez a vers könnyű! Imádom, hogy így ragad az agyába ez a sok minden....
Tök, tök, kicsi tök,
holnap ugye eljöttök?
Elmegyünk, elmegyünk,
ajtódon becsengetünk.
Megtérfálunk, cukrot kérünk,
aztán gyorsan odébb lépünk.
Aztán voltunk játszóházban. Mó visszavágyott, nagyon, annyiszor elmondta, hogy Anya elmegyünk ugye?, hát elmentünk. Valahogy felülmúlhatatlan az a pillanat, amikor rájön, hogy igen, ott vagyunk, teljesült a vágya és látom az arcán az örömöt, a szemében a tüzet és ugrál és vigyorog, egyszerűen boldog és közli: Anya, meg vagyok illetődve!
Ábel persze ugyanazt csinálta mint itthon, vagy bárhol, bár a végére kicsit besokallt, mondjuk én is... :)
Szóval újra úton, immár kettővel!
