házgyár

Lesz-e házgyártás az idén? Hát sajnos idő és energia hiányában elmarad. 

az első....

Pedig, már egész szép kis hagyományt kreáltam ebből. 2008-ban valami sugallat hatására úgy döntöttem készítek egy mézeskalács házat. Kerestem, kutattam hogy is álljak neki, milyen sablonok vannak, milyen tésztából készüljön. Aztán nekirugaszkodtam, terveztem, kiviteleztem, mint ahogy az egy mérnök asszisztenstől elvárható. Úgy gondolom elsőre nagyon szépre sikerült, mindenféle önhittség nélkül. Családi és baráti körben vitathatatlanul nagy sikert aratott. 

Viszont kicsit nagy lett, így a következő évben a meglévő jól bevált sablont lekicsinyítettem. Gyúrtam, vágtam, ragasztottam és az előző évi mennyiségből 4 aprócska ház készült. Ezekből hármat el is ajándékoztam... Van aki a mai napig őrzi, volt aki elpusztította..... 

2009-ből

Tavaly már volt egy társam a gyártáshoz, illetve több társam is. Így még több masszából még több ház készült. Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor egymást inspirálva egészen extra kreációkat alkottunk. Ezek lettek a legdíszesebb házak, mindenki belevitte a saját fantáziáját, egyéniségét. 

Idén sajnos többszöri nekirugaszkodás ellenére sem jutottunk odáig, hogy tényleg nekiálljunk. Sem egyedül, sem társaságban. De most, hogy ne legyen hiányérzetem, előszedtem a régi képeket, mert persze egy jó fotósfeleséghez mérten a végeredmény dokumentálva lett. Szóval most közzéteszem, jól látható a kezdetleges díszítéshez képest a fejlődés....

Az idei hiányt leginkább Bib sajnálja, hisz egyet kértem csak tőle mindig, hogy várja meg az új évet, amit ő "nagy türelemmel" meg is tett és csak januárban esett neki a kreációnak. No, de akkor pikk-pakk eltüntetett tésztát, cukorkát, díszítést, bármit...

díszek

A hét végén kézműves karácsonyi vásár volt a városban. Én meg lecsaptam! :)

Szeretem az egyedi díszeket. Ritkán veszek, de akkor értékes, szinte örök darabokat. Nos úgy gondolom ezek is azok. Kézzel varrt, pihe-puha helyes formák. Azt a titkot még elmesélem azért, hogy néhánynak új gazdája lesz jövőre... :)

decemberi örömök

szekrényke kívülről

Első számú csúcspont a napban, mikor vacsora végén megvizsgáljuk mit rejtett egy titkos kéz az adventi kalendárium aznapi rekeszébe. Ez lehet egy szem cukorka, de egy apró üzenet is. Kreativitástól függ.... :) Tavalyi beszerzés, ez a helyes kis szekrény, de én nagyon szeretem. 

szekrényke belülről, van benne egy kaukktojás

De volt még ma egy örömöm, ami valahogy csakis és kizárólag ilyenkor, a városi téren felállított bódéból, karácsonykor, kesztyűben, dideregve fogyasztva az igazi. Nos ez a csokis gofri lenne. Ettem már házi készítésűt, boltit, más helyen és alkalomból, de a hatás elmaradt. Talán hozzá tartozik a kedves néni, aki négy héten keresztül minden áldott nap kiszolgálja a hosszú sorokat, mert hát lássuk be, rajtam kívül még elég sok rajongója akad a meleg finomságnak.   

karácsonyi készülődés 1.

Mondtam, hogy lesz még karácsonyi írás. De még ezen kívül is. 

Tegnap volt advent 1. vasárnapja. Ennek örömére előbányásztam a mindent elnyelő gardrob mélyéről azt a néhány dobozt, amely az év végi ünnepek hangulatát fokozó díszeket rejti. Ilyenkor szinte ugyanakkora az öröm, mint mikor a karácsonyfa alatt bontogatom az ajándékokat, hisz rég nem látott, kedves tárgyakat porolok le és csinosítom vele a lakást. Vannak nagy kedvenceim, például egy csuhéból készült pár, akiket még a Bib hozott egyszer egyik munkája alkalmából, vagy egy helyes kerámia mikulás, akinek a ruhája rejti a mécsestartót. A mai trendekkel ellentétben nálunk viszonylag össze-vissza van a díszítés. Nálatok milyen színű lesz a fa? Kérdezik többen, hát sokszínű.... Ennek legfőbb oka, hogy több évnyi gyűjtőmunka eredményei ékesítik mind a fát, mind a lakást. A harmónia csupán annyi, hogy mind szerethető darab, egy emlék, vagy egy kedves ember jut róla eszembe. Nekem ennyi épp elég. Ez talán otthonról jön, hisz gyerekkorunkban a csillogó, villogó díszek helyett sajátkezüleg gyártott kicsit deformált, kicsit csálé alkotásokat tettünk a fára. Emlékszem a mama fáján gyertyák és almák voltak, meg talán dió és mégis úgy örültünk neki! 

A másik jel, hogy itt vannak az ünnepek, hogy megejtettük a szokásos mézeskalács sütést a tesóval. Nevezhetjük ezt már tradíciónak, minden évben sort kerítünk rá. Az egyik legemlékezetesebb, amikor a most már legnagyobb unokahúgom alig volt egy éves. A sütés pont mikulás másnapjára esett. És amíg mi szorgoskodtunk a konyhában, addig ő egy csokimikulást rejtett a csizmámba. Majd mikor indultam haza, ő a sarokból figyelte a reakciómat. Hát mit mondjak? Annyira, de annyira megszerettem, hogy a kis egy éves eszével mint a mikulás tett nekem csokit a csizmámba...... szívet melengető érzés volt......

az elhanyagolt blog esete

Felszólítottak, hogy ha már egyszer nekiálltam blogot gyártani és akadt néhány kedves követőm, akkor igenis tessék már írni. 

Hát néha nehéz, na. Kicsit megváltoztak a dolgok, ahogy az előző, utolsó bejegyzésben is írtam. Történt sok jó dolog, de gyülekeztek viharfelhők is. Most valahogy abban az állapotban vagyok, mikor nehéz írni, meg nehéz jót írni. De azért próbálok néhány szösszenetet összekaparni az utóbbi időkből. 

Szóval:

Első: Valamilyen különleges vonzalmam van a fém dobozok iránt. Régóta kajtattam valami nagyobb méretű, sütitárolós után, ami ilyenkor, karácsony környékén különösen jól jön. Kivéve, ha rossz helyre dugom és Bib a tartalom jelentős részét megkurtítja.... Szóval egyszer csak egy szimpla hétköznapi, esti bevásárlás során ott állt halmokban a vágyam tárgya és messziről kiabált, hogy VEGYÉL MEG. Nehéz lett volna ellenállni ugyebár... :)

Második: beszereztem három 900 oldalszám körüli könyvet. Kissé csöpögősek, lányosak, bár a történetük azért elgondolkodtató. A választási szempont MINÉL VASTAGABB, ANNÁL JOBB. Szegény Ken Follett egyik regénye azért maradt alul a küzdelemben, mert csupán 350 oldalnyi örömöt okozott volna.... Az egyiket már kivégeztem.

Harmadik: közeleg a karácsony! Jupijéééééééééééééé. Imádok ilyenkor a boltokban, vásárokban mászkálni. Szigorúan ilyenkor. Nagyjából december 15-ig. Addig próbálom elintézni az összes beszerzendő dolgot, mert egyszerűen idegbajt kapok a sok tolakodó, hömpölygő, vásárló tömegtől. Meg a ki tud nagyobb és drágább ajándékot venni játékból is. Ezért is vadászok, keresek, kutatok, apró, ötletes dolgok után.... karácsonyi bejegyzés lesz még. :)

Negyedik: itt a tél. Bár naptár szerint ősz van. Hőérzet szerint tél. De, így tudom hasznosítani a névnapomra kapott műszőrme körsálamat, ami isteni meleg és finom puha. Meg szeretem a ködöt is, bár ez elég bizarrul hangzik és este, sötétben, tejfölben vezetni, hát azt azért annyira mégsem, hanem csak úgy magát a ködöt, az ablak mögül, a meleg szobából, esetleg egy séta alakalmából közelebbről megtapasztalni....

Sokadik: egy új ember csöppent az életembe. Új szemlélettel, új hozzáállással. Illetve ez már eddig is itt volt, a részem volt, inkább megerősített, utat mutatott. Talán ez most az ami a legnagyobb erőt adja............. 

Hű, na, mégis sikerült írni. Lehet hogy csak neki kellett volna előbb állnom?????

új napok új rendje

Az élet megváltozott. A csúcspont keresés háttérbe szorult. Remélhetőleg hamar visszatér a kezdeti lendület, csak most egész más körül forognak a gondolatok. Időpontok sokasodnak a fejem felett, életritmus változik.... Nehéz épkézláb gondolatokat megfogalmazni, mivel csak úgy cikáznak a fejembe és mindig visszatérnek ugyanoda. Felelős döntéseket kell hozni. Boldog, örömteli pillanatokra újabb és újabb árnyak vetülnek. De reméljük hamarosan megoldódik minden, én meg leírom a csip-csup ügyeimet.....

gardrob

Itt az ősz, vagy már a tél is.... Az eddigi gyönyörű nyárutó ezennel véget ért. Bár én ezt az időt is szeretem azért, ennek is megvan a maga bája. Szeretek csak úgy kibámulni a szakadó esőbe. Főzni egy jó kis ragulevest, vagy egy forró teát, egy könyv mellé bekuporodni a fotelembe.... Jó, jó, a sokadik szakadós esős nap után már én is utálom. Ez tény. Ezzel az idővel együtt jönnek a meleg, sötét ruhák. És jön a klasszikus női nagy kérdés, de mit vegyek fel??? Mi a francban jártam én tavaly egész télen? Egy fél napot töltök a gardrob szobában. Ez is azon dolgok egyike, amit az ember addig nem hiányol, amíg nincs neki, de most már nehezen tudnám elképzelni az életem nélküle. Iciri-piciri, de iszonyat mennyiségű ruha és egyéb cucc tároló helye. Egyetlen mozdulattal bezárható. Felesleges a lakás többi pontján bármilyen ruha, cipő tároló alkalmatosság, mert mindent elnyel! Szóval ilyenkor a mélyére kerül a nyári, előre a téli. Szigorú patika rendben, ahogy az egy rendmániáshoz illik ugyebár. Gyakran mondogatják vendégek, hogy milyen rend van itt mindig!! Csak látnák egy edzés, vagy meccs után, mikor az alig 2m2-nyi járó felület minden milliméterén száradó, izzadság szagú zoknik, trikók és mezek hevernek Bib jóvoltából. Maga a mennyország! Szóval ezek eltüntetése után van rend, próbálok rá vigyázni, szinte fizikai fájdalmat okoz a rendetlenség. Tudom, ez már beteges, de nekem is lehet valami káros szenvedélyem... Bib próbál kitörni néha, pl. a fent említett vonalon. De aztán olyan is előfordul, hogy ő jobban igényli már mint én. Talán rossz hatással vagyok rá???? :))

az élőlények élnek

Jelentem túlélő virágom átültetése tökéletesen sikerült! Örül az új, jelentősen nagyobb méretű edénykéjének és boldogan neveli kis sarjait. Vígan sütkérezik az októberi napfényben. Kép mellékletben látható a bizonyíték... Mégis túl lehet élni engem.... :)))

Szeretem a vágott virágot is, bár az ő életük eléggé rövidke sajnos. Igazán magukba szépek. Elég egy csokorba fogni őket egy masnival. Vagy szálanként külön tenni őket. Pocsékolásnak tűnik számomra minden egyéb adalék, csomagolás, vagy zöld. Így voltam a most kapott virágokkal is. Egyből megszabadítottam felesleges "ruhájuktól" és irány bele a vázába! Íme a végeredmény....

két dudás, meg a csárda

Anyutól tanultam sütni. Elég édesszájú a család, vagy csak anyu szeretett régen nagyon sütni és így mi megszerettük az édességet. Ez már örök rejtély marad. De minden esetre én átvettem ezt a fajta szokást, tudást. Hétvégente elég sok időt töltöttem a konyhában a kreációk elkészítésével. Sokan kínlódnak a sütés tudományával, pedig csak néhány alapvető szabályt kell betartani és az egész pofon egyszerű lesz. Mostanában kevesebb időm jut sütni, de valahogy mindig szívesebben állok neki, mint főzni. Nagyobb a sikerélmény is. Keresztanyám mondogatta mindig, te lány most már férjhez mehetsz, ilyen szépeket tudsz sütni. Hát közben sikerült, már férjhez menni... :)

Hétvégi búcsú apropóján otthon voltam segíteni anyunak. Régi, bevált receptek alapján gyártottuk a sütiket a családnak. De valahogy kevésbé ment flottul a dolog mint egykor. Anyu maradt a hagyományoknál, amiket ő kapott, vagy állított fel anno. Én pedig az örökölt tudást tovább formáltam, egyszerűsítettem, gyorsítottam a saját "modern" konyhámban, internetről, innen-onnan szerzett tudással. Ami majd egyszer nekem lesz hagyomány. De ez most kiütközött rendesen. Persze hagytam és csináltam a régi jól bevált módon, nehezebb lett volna meggyőzni az "igazamról". A lényeg, hogy a sütemények jól sikerültek és hát mi tagadás elfogyott mind egy szálig.... :)

búcsú

Megint gyermekkor..... Egy falu életében a legnagyobb össznépi ünnep a búcsú volt régen, egy évben egyszer. Manapság már mindenféle okokból, pl. régi hagyományok felelevenítésére tartanak rendezvényeket, falunapokat. Ez alapvetően jó dolog. Közösségformáló, összetartó... Viszont némiképp a búcsú rovására történik mindez.  Most már csak néhány árus tétlenkedik a placcon, sehol egy körhinta, vagy céllövölde. Valahogy összement a dolog. Vagy csak én nőttem nagyra.... Régen számtalan ember jött össze, minden udvarban sok-sok autó jelezte, hogy távolról érkezett rokonok, barátok jöttek a jeles napra. A faluház és környéke tele volt árussal, céllövöldével, mindenki kint volt A futballmérkőzésen, csupa móka-kacagás volt a nap. Nekünk gyerekként egyetlen célunk volt, a láncos ringlisen minél több kört megtenni!!!! Az összes zsebpénzünk erre ment el. A hétfői iskolai nap jelentős része azzal telt, hogy büszkén mutogattuk kék-zöld foltjainkat, mely egyértelműen jelezte, mennyire "menőn" körhintáztunk.... 

bevállalós

Alapvetően kerülöm az adrenalint emelő tevékenységeket. Bib néha ezen változtatna, amit én módjával engedek. Így történt ez a hétvégén is. Csúszdaparkba voltunk!!! Legyőzve minden félelmem és gátlásom használtam a csavarosabbnál csavarosabb csúszó alkalmatosságokat. Remegett kezem, lábam, majd kiugrott a szívem, de megérte! Barátnőmmel együtt gyerekek módjára sikítottuk végig a repülő szőnyegtől, a hurrikánon keresztül az ufóig az összes csúszdát. Na, jó, bevallom a kamikazét kihagytuk.... Vicces volt a szivárványosból a gumiból kiesve landolni a 120 cm-es vízbe. Fogyott a kalória mire felcaplattunk az ötödik emeletre. Volt ugyan lift, de mindig előbb értünk, mintha ott vártunk volna. A legjobb a legegyszerűbb, nyitott, családi rövid kis felület volt, melyen ülve, egymás kezét fogva, vagy épp versenyezve szánkáztunk a vízbe. Hát rég nevettünk ennyit.... 

Majd mint a komoly felnőttek, jól megérdemelt pihenésünket eltöltöttük a wellness részlegben egy kis finn és infra szauna segítségével. Kipróbáltuk a tepidariumot, a kneipp taposót. Ki gondolta volna, hogy ilyen jól eshet hideg vízben köveken sétálni?

Erről a vizes élményről érthető okokból a képi beszámoló elmarad... :)

aszalás

És igen, és igen és igen! Újra itt az idő! Megyek haza, épp hogy kiteszem a lábam az autóból és megcsap egy illat (már megint az illatok...), egy utánozhatatlan, leírhatatlan, Isteni finom. Hmmmmmmmmmmmm. ASZALNAK!  Hatásszünet... Mindenki el tudja képzelni miről beszélek?

aszalt szilva és alma

Nekem ez a gyerekkor egy apró szelete. Bevallom annak idején utáltam. Korán kelni, fáról leverni, aztán földön térdelve összeszedni, válogatni. Feltenni a cserényre,  előtte esetleg kimagozni, várni, közben tüzelni (persze ez férfi munka volt), megint válogatni, egyesével minden darabot, majd visszatenni, várni és újra válogatni.... Embert próbáló napi 24 órás meló volt ez felnőttnek, gyereknek egyaránt. Egy-két hét alatt több mázsányi aszalmánnyal gyarapodott a családi raktár. A felvásárlótól kapott összeg pedig szétosztásra került. Keresztanyám egyik éven a rá eső részből vette élete első mikróját. Nagyon boldog volt tőle. :)

dekorációs kellék is egyben...

Így ment ez akkoriban, minden második háznál volt egy aszaló. Kis helyes, téglából rakott épület a kert végében, hol kisebb, hol nagyobb méretben, helyes kis fakkokkal az elején, ahova mint egy jókora tepsit be lehet csúsztatni a cserényt, ez gyakorlatilag egy fából készített tálca, melynek az alja rácsos. Az épület végén két bejáratú kemence, melyből egy-egy épített csatornában körbe fut a meleg, onnan a forró levegő felfelé áramlik, ez pedig sok-sok óra elteltével elvégzi jótékony munkáját. A faluban minden udvarban, kertben, szőlő végben, rét és mező szélében sok-sok szilvafa adta a gyümölcsöt, amit közös erdőbedobással megaszaltak. Az idő sajnos kikezdte ezt a szép hagyományt is, egyre kevesebb helyen található működő aszaló. Ennek oka először talán az egészséges gyümölcs hiánya volt, de aztán szépen lassan ide is bekúszott a munkahelyi stressz és rohanás..... Egy-két helyen szerencsére még hódolnak e hagyománynak. Igaz ugyan, hogy most én fizetek a szép szemekért, de nosztalgikus boldogságban révülve várom hogy megkaparinthassak egy-egy újabb helyes kis szemet és már el is tüntetem a számban. Puha és omlós....

élőlények

Azt mondják, először vegyél egy virágot, ha sikerül életben tartani, vegyél egy kutyát, ha ő is megmarad, jöhet a gyerek. Nos én az elsőnél leakadtam. Igyekszem, tényleg....  

Vettem, kaptam már sokfajtát, van amelyik úgy tűnik él és virul, aztán egyszer csak mint derült égből a villámcsapás tönkre megy. Tavaly volt levendulám, amit az őszi visszavágás után a szomszéd néni szarrá öntözött, így kirohadt. Helyére ültettem helyes kis tujákat, kitettem az erkélyre, szépek is, helyesek is, de csak vegetálnak. Bibanyutól kaptam kövirózsát, felvirágzott, meghalt. Csodás orchideákkal ajándékoztak meg egyszer, utána újra virágoztak, gondoltam én, na, most itt az én időm, ez az én virágom, hát korai volt az öröm. Megvannak, de a virágzás azóta elmarad. 

Néha azért van egy kis siker élményem is velük kapcsolatban. Van egy túlélő virágom! Ez tényleg az a fajta, aki ha napra teszed, azt szereti, ha agyon öntözöd, akkor elnyeli, ha alig adsz neki vizet, szárazságban él. Ő virul, sőt a minap rájöttem kihízta az edénykéjét! Ez eddig még sosem fordult elő!!! De most átültetésre került, sőt felfedeztem két új kis hajtást is rajta ami a szűkös cserép miatt maradt kifejletlen, így vigyorogva nőhet tovább és tovább..... 

emberek

Megint járjuk a forgatagot. Most aktuális a szüreti, bor, méz fesztivál... Bib dolgozik, de azért próbált ő is szórakozni. Tele van a város, lépten, nyomon ismerősbe botlunk. Néha csak odaintesz, máskor megállsz, ha úgy hozza a helyzet, szóba elegyedsz. Jó érzés. Néhány pillanat, érdeklődő kérdés, beszélgetés, egy-egy ölelés igazán értékes, tartalmas.Nehéz ezt szavakba önteni...

őszi csemegék

Ez az ősz első napja. Szerencsére az időjárást ezt figyelmen kívül hagyja.... :)

Hétvégén jártunk otthon és eljött az őszi csemegék ideje! Szedtünk őszibarackot, szilvát, szőlőt. A fák ágai roskadoznak a téli körtéktől, de ők még boldogan vigyorognak a melegítő napsütésben. Megnéztük a mogyoró bokrot, az idén eddig kegyesek  voltak hozzánk a kis-mókusok, mert meghagyták a török-mogyorót, vagy csak mi voltunk a gyorsabbak. Hihi. Már fel is használtam, méghozzá jóházifeleségasszony módjára muffint sütöttem belőle. Finom lett, legalábbis nagy gyorsasággal eltűnt.....

Lassan itt az ideje az egyik kedvenc csemegémnek is, de az egy következő bejegyzést igényel....

izzik az aszfalt

Íme megérkezett a kánikula. Kissé késve ugyan, de itt van! Eddig vártuk, mérgelődtünk, duzzogtunk. Ennyi a nyár???? Hol vannak a meleg esték, a szikrázó, égető napsugár, a tikkasztó hőség, a fullasztó meleg???? Sok évnyi tapasztalat alapján az emberek döntő többsége júliusra időzítette évi szabadságának jelentős részét gondolván, augusztus 20-a után már csak épp hogy süt a nap, úgyis rossz az idő. Nos, az elmélet megbukott, újra. És most augusztus 24-én tombol a nyár. A klimatizált irodából vágyódom a strandra. Szerencsére rugalmas munkaidőm megengedi, hogy szabadság híján is tudjak egyet csobbanni...  De fő célom most a Balaton, az idei fürdőzést mindig megfúrta eddig valami, de most hétvégén irány a Magyar Tenger!!! Azt hiszem földrajzilag a legjobb helyen vagyunk. Van tél is, nyár is (a köztes évszakoknak lassan annyi), de nehezen tudnám elképzelni a telet hó és fagy nélkül, a nyarat pedig kánikula nélkül. Közel a Balaton, ahova akár egy estére is érdemes leugrani, meg a tenger... kell ennél több???

okos-e az okos telefon?

Nyaralás előtti napon tönkre ment imádott kis telefonom. Hozzám nőtt úgy ca. 4 év alatt. Kicsi volt, vékony, piros szélű, zene lejátszós és ami a legfőbb erénye volt, hogy pompásan lehetett vele telefonálni. 

Már többször felvetődött, hogy cseréljem le. De miért is???? Elengedhetetlenül fontos az életben, hogy akárhány pixeles kamera legyen benne, meg tapi pad, meg feltétlen meg tudjam nézni hogy az elmúlt 5 percben valaki bejelölt-e a facebook-on??? A kényszer nagy úr, kellett egy telefon.... az előzőeken túlléptem és beszereztem egy okos telefont. Ha igazán őszinte akarok lenni elsősorban a külleme fogott meg, az teljesen másodlagos volt, hogy pl. androidos. Ennek jelentőségére a google-ban eltöltött néhány órás böngészés után jöttem rá igazán.... De hát fejlődni kell a korral az én szüleimnek a normál mobiltelefon is problémát okoz néha, ha már most leragadok itt, az én gyerekem is azt fogja mondani, no de anyu, hogy hogy nem értesz egy tapi pados telefonhoz?? Így küzdök, google-zok (még szerencse hogy ennek rejtelmeit már elsajátítottam), próbálok eligazodni az alkalmazások tengerében. 

Viszont egy dolog biztos, hogy az én okos telefonom nálam egyenlőre sokkal okosabb....

pörkölt torta

Avagy milyen húsból készült ételről beszélünk? Nos, aki szülőföldem környékéről származik, az pontosan tudja, hogy ez egy édesség, méghozzá nagyon finom. Hétköznapibb nevén grillázs torta, egyik barátnőnk kedvence. Születésnapja alkalmából megleptük egy egyedi darabbal. Ötvöztük a kedvencet egy másikkal, így született meg egy eredeti méretű whiskys üveg formájú torta. Az örömét és meglepettségét nehéz itt leírni, a lényeg, hogy elértük a célunkat. Szeretek ilyesfajta ajándékokat adni, amikor tudom hogy egy régi vágyat, álmot teljesítek, akár tudat alattit is, ilyenkor a legkevésbé az számít mennyire értékes az adott ajándék, lehet az méreg drága, de filléres is, mégis megéri. Mindig. Az én örömömet egy dolog tudja ilyenkor elrontani, hogyha a bontatlan csomag láttán kitalálja a tartalmát, na, az iszonyú bosszantó. Legalábbis nekem. 

Ezt megelőzendő, csomagolatlanul érkezett az ajándék és nagy volt az öröm.... 

újra fesztivál

Májusi bejegyzésem a fesztiválról úgy ért véget, hogy mikor lesz megint fesztivál?????????

Hát örömmel jelentem, hogy volt, méghozzá július közepén! Igaz méretét és az előadókat tekintve jelentősen kisebb, mint a májusi, de legalább volt! Végre, végre, valakinek kipattant az agyából az isteni szikra, hogy kánikula ide, szabadságolás oda, júliusban is élnek emberek a városban! Mert jó az uborkaszezon, meg a pihenés, de az egyszerű földi halandó nehezen tehetné meg, hogy az egész nyarat láblógatással tölti valamelyik vízparton. Nos, ez a fesztivál konkrétan az év legmelegebb hetében volt! Minden este ott dekkoltunk, mindig volt lent ismerős, szólt a zene, koccantak a poharak. Szerencsére sokan gondolták, hogy ez igen, ez jó, hogy inkább a téren élvezi a levegőt, mint a lakásban melegedne alvást mímelve. Így újra fesztivál hangulatba kerültem! Még pár hónap és itt az őszi, kíváncsian várom milyen lesz....

idei nyaralás

Az idei évben nagy fába vágtuk a fejszénket. Tudtuk hogy nehéz lesz, körülményes, lassú, alkalmazkodó, néha idegesítő, de bíztunk abban is, hogy mindenki számára új élményekkel teli feltöltő és felejthetetlen élmény. 

Elvittük a szülőket a tengerre. Mindketten olyan családból származunk, ahol csak hírből ismerték a nyaralást. Egyrészt a pénzhiány, másrészt az egyéb mindennapi teendők akadályozták őket annak idején, hogy minket üdülni vigyenek. No, de most nagyot gondoltunk és befűztük őket, először vonakodtak, aztán kétkedtek, de végül mindenki döntött és jött. Így indultunk nyolcan a tengerre. 

Kedves kis falut választottunk egy öböl partján, klasszikus apartmanban, ahol kevésbé kellett eltérni a szokásoktól, ahol lehetett pihenni, strandolni, főzni, de új élményekkel is gazdagodni. Csak szépen lassan. Azt hiszem helyenként ez is kicsit sok volt nekik, de azért jól viselték. 

Volt sós vízben lebegés, hegyek, sziklák, hajózás, vízesés, naplementés romantika, séta a parton, lágy szellő a tenger felől, erős szél a nyílt vízen, hal vacsora, fagyi-torony, óváros és szűk sikátor, helyes kis házak, vár és templom, meleg, vihar és napsütés. Szóval minden, ami egy tengerparti nyaraláshoz kell. Ritkán volt alkalmunk kettesben lenni, de így az még értékesebb volt. A végén mindenki boldogan tért haza, hisz végre megtapasztalhatták, milyen is a tenger.... 

szóval ülünk a vonaton....

Már hazafelé. Rajtunk az út pora. 3 nap minden fáradtsága, lábunkban jópár kilométer. Már csak egy vágyunk van, mielőbb hazaérni. Innen nézve kevésbé volt jó ötlet ez a tömegközlekedősdi... 

Bambulunk magunk elé, beszűrődik a hangosbemondó zaja, a szomszéd kabinban a gyerekek virgonckodnak, emberek mennek a folyosón, amikor valaki átlépi a kabinunk ajtaját. Aztán még egy útitárs, majd még egy. Bőröndök tobzódnak, szatyrok szaporodnak. Bib illedelmes férfi lévén, felpattan és a termetes csomagok egyből a csomagtartón landolnak. Mindenki elfoglalja a helyét és kezdődik az utazás. Mi továbbra is bambulunk. Új útitársaink pedig csacsognak, milyen korán reggel kellett felkelni, hogy Debrecenből egyáltalán Pestig eljussanak és hátra van még 4 óra zötykölődés, ki mit hozott enni-inni, mikor beszélt a gyerekkel utoljára. A szó hamarosan az utazásra terelődik, hogy akkor merre is megyünk, milyen falvakon, városokon keresztül, hol kell, kell-e átszállni, a környéket kevésbé ismerőknek bizony fejtörést okozhatnak ezek. Mi lassan abbahagyjuk a bambulást és csendben figyeljük, hogy a kedves három nagymama korabeli hölgy eszmét cserél. Néha pajkosan egymásra nézünk, mosolygunk. Olyan helyesek, ahogy próbálják megfejteni a vaskos menetrendet. Aztán kibuggyan belőlünk a megoldás, felfedjük inkognitónkat, hogy mindenki jó helyen van, ez a vonat pont oda fog érkezni, ahova ők szeretnék, mi is ott fogunk leszállni. Vidáman fogadták, hogy hagytuk őket "szenvedni" a gordiuszi csomón. És már együtt beszélgetünk tovább. Kiderül, hogy a helyi kézműves házba mennek csipkeverő táborba! Előkerülnek a fotók, egy-egy kész darab. Mindannyian örülünk a társaságnak, az ország két túlfeléről érkezett élettapasztalatnak, mi az ő időskori bájuknak, ők a mi fiatalságuknak. A 4 óra hamar elszállt. 

Az út porát elfújta a szél, mi pedig ketten sok élménnyel gazdagabban vidáman szálltunk le a vonatról...... 

Az egyik nénitől búcsúzóul kaptam egy csipkéből készült ékszer szettet, amit ő nagyon sok óra munkával készített, hogy eladja, de úgy tűnik neki is pozitív volt az élménye velünk, mert inkább nekem adta..... :)

pihi

Ahogy az előző bejegyzésben már írtam, beiktattunk egy kis szabadságot a múlt hétvégére. Gyermekkori emlékeket elevenítettünk fel, régi vágyakat teljesítettünk... 

Előre foglaltunk szállást, aminek egyetlen előnyét emelném ki, hogy irtó közel volt mindenhez, a hátrányaitól inkább most eltekintenék. Maradjunk annyiban a kedvezményes ár megérte a kellemetlenséget.

Első körben megnéztük az agyaghadsereg kiállítást, ami nekem egy kicsit csalódás volt. Egyszer rég láttam róla egy dokumentumfilmet és ott iszonyú érdekesnek, monumentálisnak találtam az egészet. Ami így is van, csak a kiállítás elrendezéséből fakadóan sajnos az elején lelőtték a poént. Ettől függetlenül nagyon tetszett, tényleg hihetetlen és érdekes volt. 

Aztán egy kedves Pesten dolgozó bartánőmmel találkoztunk, kávézgattunk, sétálgattunk. Az idő próbálta kedvünket szegni, az otthoni szikrázó napsütés és meleg tökéletes ellentéte volt az ottani. Szakadó eső és hideg. :(

A másnapi idő hatására programot cseréltünk és előre hoztuk a Széchenyi fürdő meglátogatását. Az épület gyönyörű, bár ráférne egy renoválás, de a 38 fokos kültéri medence szinte felülmúlhatatlan. Viszont kisvárosi léptékhez szokott lényem kissé nehezen fogadta az embertömeget, a sok fajta nációt. A zöldfelület aránya 0, így kánikulai napokon érdemes más fürdési lehetőséget választani. 

Következő nap jöhetett az állatkert! Egy egész napot sikerült ott eltölteni. Jól készül turistaként érkeztünk, komplett programmal. A baj csupán annyi volt, hogy az állatokkal bemutatott kb. 1/2 órás váltással zajló események valahogy mindig az állatkert túlsó felén voltak. Így mint valami bolygóhollandi megállás nélkül cikáztunk fel és alá. Iszonyú fáradtan, de jelentős élményekkel gazdagodva hagytuk magunk mögött szegény kis állatokat. :)

Majd jöhetett egy kis hajókázás a Dunán. Abból ítélve, hogy fülhallgatót kaptunk az idegenvezetéshez és hogy alapból angolul köszöntek, kérdeztek, hát eléggé kevés lehet azon honfitársaink száma, akik igénybe veszik ezt a fajta szolgáltatást. Pedig tényleg nagyon szép a rakpart mindkét oldalon, gyönyörűek az épületek, érdekes volt teljesen más szemszögből látni a várost. Ahogy hallgattam az idegenvezetőt a város történelméről, eseményeiről, előnyeiről, én is elhittem, hogy ez tényleg világváros, gyönyörű turistaparadicsom. Persze a kérdés csupán annyi, milyen megközelítésből nézzük a dolgokat. 

A fentiek között jártuk még a várost gyalog és metrón egyaránt. Egyik kedvenc terem a Ferenciek tere. Sokak szerint elég rossz környék. Ami lehet hogy így van, de engem elvarázsolnak a régi bérházak monumentális épületei. Persze, szebbek lennének felújítva, de így valahogy van egy történelmi bájuk, ami számomra így kerek és egész. 

Vasárnap már indultunk is haza. Vonattal. De ez egy külön bejegyzést igényel.... :)

megy a gőzős a nagyvárosba....

A hétvége nagyvárosi látogatással telt, méghozzá vonattal. Bib ötlete alapján tömegközlekedéssel vágtunk neki az útnak. Leszámítva az abszolút retro hangulatot, a kétszer annyi menet időt egészen jól sikerült az utazás. Érdekes és izgalmas volt, hiszen eddigi életemből kimaradtak a hosszú vonatutak. Egy dolgot hiányoltam csak. Valaki integethetne nekünk. Mi kihajolunk az ablakon, mosolygunk, a peronon állva pedig lelkesen integetnek amíg láthatóak vagyunk. Bib nevetve meg is jegyezte, hogy sok mindent elintézett már nekem, de ez valahogy most elmaradt.... :)

Aztán hazafelé teljesült az álmom! Encsa és Borsó ugyanis épp aznap kelt útra, mikor mi már hazafele tartottunk és a két vonat az egyik állomáson találkozott. Hát azt hiszem felesleges ecsetelnem azt az örömöt, ahogy megláttuk egymást a szemben álló vonaton és egyből lelkes integetésbe kezdtünk! 

A szabadság tökéletesen zárult ezzel....

Bakancsos túra

Bakancs híján túracipőben indultam útnak. A laza sétának titulált  útból 15 km-es menet lett. De minden perce megérte.

Zircről indultunk busszal Porvára, némi kocsmai kitérő után sáros úton haladtunk Vinye irányába. Hosszan, lassan meneteltünk. Közben csiripeltek a madarak, fújt a szél én pedig csak ámultam. Volt egy-két holtpont, mikor az ember már csak teszi egyik lábát a másik után, fáj a dereka a hátizsáktól, a napi 8 órás üléshez szokott lába alig bírja a göcsörtös talajt. 
Néhány óra után elértük a Hódos ér völgyét, ahonnan az út már lefelé haladt. Megérkeztünk Vinyére, két kocsma érintése után (ahol mindenki megkapta jól megérdemelt jutalmát rövidital, kávé, vagy jégkrém formájában) meg is érkeztünk a célállomáshoz, a Cuha völgyébe! A patak valami csodás, nyár lévén a vize kevéske, így a gázlókon lazán átsétálhattunk, nagyszerű volt! Helyenként zubogott, máshol csak csordogált. Ha felfelé tekintettem hatalmas fák, meredek szikla falak, mohával benőtt vasúti töltés, ahonnan a lassan keresztül zakatoló kocsikból kedves idegenek integetnek le a mélységbe, nekünk a patak partjára. Ők lent lennének velünk, mi fentről néznénk lefelé.... 

Az energia utánpótlásra való igény hamar eljött, így megálltunk egy tűzgyújtó helyen, ahol finom kis szalonnát sütögetve vártuk a jobb időt, mert idő közben az ég beborult, a szél süvített és minden fa és bokor, recsegett, ropogott. Mintha bármelyik pillanatban rád akarna dőlni. Félelmetes volt, de "menekülni" nem volt értelme, kilométerekre voltunk bármilyen civilizációtól. Reménykedve a jobb sorsunkban melegedtünk a tűz mellett. A szél szerencsére elfújta a vihart, az ég kiderült, mi pedig tovább álltunk. Újabb menet Porva - Csesznekig. Az utolsó szakaszon már szakadt az eső. De elértük a végcélt, a vasútállomást, ahonnan irány vissza Zirc. Utolsó erőnket összeszedve visszabattyogtunk a szállásra, ahol két helyes almafa között várt rám egy függőágy. Párnával, pléddel (Zircen mindig hűvösebb van mint az átlag) felszerelkezve édes volt a pihenés. 

Így végződött a mostani bakonyi túránk... 

Illatok

Van hogy elfelejtem, de mikor újra érzem, minden élmény újra éled. Sok jó fajta illat van, amit nehéz lenne leírni, megfogni, van aki nem is érzi, csak mi, de ha olyas valakivel beszélsz, aki szintén érzi, akkor elég csak megnevezni, máris tudja mire gondolsz. Ilyen a Balaton illata is, vagy a tenger. Jellegzetes, de körülírhatatlan. 

Évszaktól függően változó. Most a nyárit érzetem legutóbb egy Badacsonyi kirándulás alkalmával. Finom volt....

Akkor és most

Hétvégén ünnepeltük 1. házassági évfordulónkat. Egyszerűen, ketten, romantikusan faxnik és nagy ajándékok nélkül. Visszamentünk a helyre, ahol most csak mi voltunk, kis pléddel piknikeztünk. Dalolt a madár, sütött a nap, lengedezett a lágy szellő. 

Azt mondták rólunk nemrég, olyanok vagyunk egymásnak, mint az ételben a só.... egy éve azt kívánta egy kedves idős néni, hogy 60 évig legyünk boldog házasok. Még van 59 év!!!

Hétvégi rohanás

Edina mit szólsz Te ehhez???

Túl vagyok egy egész napos kosár fesztiválon, egy legény-lánybúcsún és egy elsőáldozáson. Próbálok túllendülni a fáradtságon és kialvatlanságon, de a mai leadás még tetézte a hétvégi fáradalmakat. Egyik kedves barátnőm férjhez megy, az ő tiszteletére rendezett buli és a hozzá kapcsolódó rohangálás kitette az időm jelentős részét. Plusz még Bibnek segítettem a munkában is egy keveset. Tegnap pedig a keresztszülő kötelességünket teljesítettük azzal, hogy megjelentünk, a hajnali 1/2 3-as keléshez borzasztó korán a tőlünk 2 órányi autóútra tartott 1/2 9-es misén. Hazafelé számomra nagyon kedves környéken utaztunk, próbáltam beszívni a friss illatot, a napsütést és közben olyat láttam, amit talán még soha. Az csak az első döbbenet volt, hogy a lila rét sajnos nem a számomra oly kedves levendula miatt volt az átlagtól eltérő színű, de aztán egyszer csak szinte minden pirosban díszelgett. Ó. Ház ez meg mi a szösz? Gyönyörű volt a pipacsmező, bár a gazdák gondolom kevésbé örültek a hatástalan gyomirtásnak a búzatáblában. 

Az este még tartogatott egy kis lazítást a balkon szetten.

A következő hétvége pedig újra zűrös lesz, de ez már a jövő zenéje...

Égi virágpor

Egy-két gyönyörű fejecske, némi cukor, sok-sok víz és már kész is a folyékony arany, a BODZASZÖRP.  Itt a szezon, tavasz utó, nyár elő. Csak úgy úszik az illata a levegőben. Édesen és csalogatón, olyan tipikus gyermekkori illat, legalábbis nekem. Anyu jó sok litert legyárt ilyenkor, így szerencsére szinte egész évben kitart, de hát ez is mint oly sok minden más frissen az igazi. Vagyis most. 

Most sütöttem a harmadik epertortát... eperföld még mindig termel... :)

Finom is utána egy nagy pohár bodzaszörp....

És egy kis gyermekkori szösszenet:

Tavaszi felhők

Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
 

Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullje le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.

Pompon

Én, a pompon lány. Persze csak képletesen...

Kapcsolatunk kezdetén belecsöppentem a Bib kosárlabda életébe is. Városi bajnokság, edzések és meccsek minden héten. Minden csapattársnak ott volt a barátnője, a hétvégi esték valahol egy kocsmában, szórakozóhelyen, esetleg házibuliban végződtek. Jó volt ez a korszak. Aztán az élet ment tovább, a fiúk kicsit lelassultak, megváltozott mindenkinek az élete, a főszerepet helyenként a család, munka vette át. Nálunk is változott ugyan az élet, de mivel Bib a csapatkapitány, így az ő életének a mai napig szerves része a csapat és a meccsek. Én pedig követem, igaz már egyedül lóbálom képzeletbeli pomponjaimat, de nagyjából mindig ott vagyok. A régi fény sajnos már a múlté, sokszor, csak kínkeserves küzdelmet látok, leginkább otthagynám az egészet, főleg nézőként, borzasztó, komolyan. 

De aztán történnek csodák! Pénteken véget ért a szezon, ötödik helyen zártak a fiúk, ami a tizenvalahány csapatos mezőnyben elég jó eredmény. 

Ennek tükrében reméljük jobban kezdik ősszel az évadot, én pedig újra ott ülök a padon....

A papa eperföldje

Szóval múlt heti hazalátogatásunk másik apropója, hogy ezerrel érik az EPER.

A papa is nagyon szereti, így anyu ültetett neki pár sorral, hogy tudjon majd enni. Viszont a szegény a 87 évével nehezen tudja gondozni. De hát az eper egy kedves jószág, akinek, ha jófajta éve van (kevés eső, sok napsütés), akkor rá sem hederít némi gazra, elhanyagoltságra, csak úgy egykedvűen, de annál bőszebben terjed tovább és tovább. Elborítva ezzel a kert jelentős részét, túlhaladva eredeti kereteit is. Úgy tűnik ez a jófajta évek közé tartozik, szemben a tavalyival.

Így állok a kertben az eperföld közepén, süt a nap ezerrel (na, jó, hát a délután 2-nél találhattam volna megfelelőbb időpontot is ugyebár) és kapkodom a fejem. Leguggolok, látom a szebbnél szebb kis eperszemeket, a kezemmel szedem, de a szememmel, már odébb járok pár méterrel, nyúlok is azután, de még oda sem érek, mikor látom a következő áldozatot. Nos kérem ez itt a Kánaán!!!

Az adaggal hazatérve, mint egy jó háziasszony (ritka pillanataim egyike) felhasználtam mindet. Lett belőle eperfagyi, epertorta, eperturmix.

Jelenleg a fülemből is eper folyik, de hát ez egy jó év, most kell kihasználni, amíg még lehet…

 

Vasárnapi szieszta

Az egész azzal kezdődött, hogy anyuéknál otthon renoválás volt és megkértek minket, segítsünk a hétvégén takarítani. Az embernek persze akadna jobb programja is vasárnapra, de természetes, hogy mentünk. Viszont hívtak minket szombat esete, hogy a renoválás csúszik, így a takarítási tényező zéróra redukálódott, de azért csak menjünk. Ennek a hírnek külön örültünk, mivel baráti meghívásunk volt szombat estére. A szolid bulinak indult összeröffenés átcsapott egy ki tud több tequilát meginni partiba.

Hármas holtverseny alakult ki a fiúk között. Ennek következtében a tervezett korai hazaérkezés  némiképp módosult leginkább arra, hogy hogyan irányítsunk haza gyalog egy 90 kg-os embertömeget a város másik feléből. Az idő tényező jelentős növekedésével ez ugyan sikerült, de nehéz volt, maradjunk ennyiben... 

Így a másnap lassan indult, de kiértünk anyuékhoz, aki megszánta egyik kedvenc vejét és némi vasárnapi ebéden + egy-két jégkrémen túl terített neki egy plédet a barackfa árnyékába, hogy szegény lelkem tudjon egyet pihenni. Ő hálásan elterült (na jó, én is), így a délután jelentős részét sziesztával töltöttük. Majd az eperföld (ez egy külön bejegyzést igényel) meglátogatása után hazatérünk.

Bringa túra

Múlt este útnak indultunk. Kivételesen két keréken, vagyis inkább ketten négy keréken. Régóta terveztem hasonlót és most egy hirtelen ötlettől vezérelve megvalósítottuk. Igazából a város táblát sem hagytuk el, csak a környéken bicajoztunk, de roppant meglepő és számomra eddig ismeretlen helyeket véltem felfedezni. 

Én alapvetően a gyalogszerrel közlekedők táborába tartozom, ennek legfőbb oka a belvárosi lét és a belvárosi melóhely. Hisz minden járható távolságra van. Bajban is vagyok mikor kocsival kell eljutnom a városon belül bárhova. Fogalmam sincs melyik sáv, merre kanyarodik, hol lehet parkolni, melyik utca egyirányú, ettől persze a Bib idegbajos, hisz ő meg ezeket a surranópályákat ismeri, szemben az én már-már tökélyre fejlesztett gyalogos útjaimhoz. 

No de most egy újfajta szemlélet állt elő, a kettő közötti. :) Bicikliről egész más a világ!

Balkon vacsi

Régi álmom vált valóra a közelmúltban beszerzett (köszi Encsa a fuvart!) balkonszettel. 

Azóta sokszor tett már jó szolgálatot. Például tegnap este is. Rövid gondolkozás után egyik kedvenc (leginkább egyszerű, gyors és finom) receptemet összedobva, egy jófajta borral megspékelve késő estébe nyúló vacsorát költöttünk kint a balkonon a balkon szetten! 

A hely kicsi ugyan, minden használat előtt takarítani kell az udvar porát, de a lemenő nap és a madárcsicsergés a fáról feledteti mindezt. A nyári esték jelentős részét itt tervezem eltölteni. :)

Encsával tartottunk már balkonszett avatós bulit is, a létszám korlátozott volt, mivel csupán két szék áll rendelkezésre, de így is jól sikerült.....

Fesztivál és a többi

Az eddigi hallgatás oka részben technikai, részben időhiány. De mindkettőt leküzdve jelentkezek most. 

A hétvége istenien telt, ahogy már beharangoztam, természetesen a fesztivállal...

Kezdődött az egész azzal, hogy pénteken reggel magamhoz képest korán keltem. Persze legkevésbé ez az öröm tárgya, sokkal inkább az, hogy az éjszakai zápor után melegen süt a nap, friss eső illat van, még vizes az út és olyan hamisítatlan mediterrán hangulat van. Nyár, meleg és víz.... Plusz beszereztem az idei első eper adagot! Hmmmmmm.

Aztán a pénteki ebéd már fesztivál hangulatban telt és onnan el sem múlt egészen vasárnap késő estig. Az időjárás kegyes volt! Ettünk, ittunk, mulattunk. Hol ketten, hol sokan. Sétáltunk, táncoltunk, vagy csak bámészkodtunk. Hallgattuk a jobbnál, jobb zenéket. Örültünk a régi és új ismerősöknek. Pálinkáztunk, cseh söröztünk.

Furcsa volt, más szemszögből nézni a várost, hisz most lehetőség volt ott andalogni, ahol máskor csak autók járnak. Egyből mások lettek a házak, a terek. Kitárult a világ, aztán szűk lett, ahogy a sok ember csak hömpölygött végig.

Nehezen értem a háborgókat, az elégedetleneket. Miért nincs ilyen, vagy olyan koncert? Miért a belvárosban van? Mért van ekkora tömeg, miért drága a sör? Hát csak. Mert ha lenne az, akkor megint más kéne.

Nekem viszont csak egy kérdésem van, mikor lesz megint fesztivál???????

Fesztivál előzetes

Muszáj írnom még egy bejegyzést.

Imádok a belvárosban lakni. Fura ez egy olyan ember szájából, aki 25 évig tengette életét vidéken, családi házban. De mégis. Jó, kissé ellustultam ezáltal, hisz olyan kényelmes és egyszerű, hogy minden karnyújtásnyira van, minden megközelíthető gyalogszerrel, rövid idő alatt.Vannak persze árnyoldalak, de hát ezen könnyen túl tudok lépni, ha a fenti előnyre gondolok.....

És most itt az idő, hogy belvárosi létem éves csúcspontjára érjen, hisz most van a városi fesztivál közel egy hetes programsorozata. Hiphiphurrrrrrrrrrrrá!!! Kedd lévén még csak a belvárosi nagy-sátor áll a téren, de abban már sok ember, zene, evés-ivás, baráti találkák, jó hangulat. :)

Már csak a jó időben kell reménykedni, a tavalyi özönvíz szerű esőhöz képest csak jobb jöhet......

Baráti csevej

Szerencsére sok barátnőm van. :) Az élet sokfajta területéről. Olyanok is, akiket ha leültetnék szembe, egy szót sem váltanának egymással, én mégis mindkettővel jól tudom magam érezni. Persze külön-külön. 

A hétvégén hazamentem egy régi kedves barátnőmhöz. Ő azok közé tartozik, akivel teljesen mindegy, hogy tegnap, vagy egy hete, akár egy hónapja beszéltem utoljára, a fonalat felvéve ugyanúgy folytatunk bármit.... 

Csak locsogunk, fecsegünk, a percekből pillanatok alatt órák lesznek, aztán már vége is az együtt töltött időnek, pedig közben eltelt egy egész délután.

Ennek rajtunk kívül leginkább a Bib örül, hisz így neki már kevésbé fecsegek, locsogok olyan sokat.... :)

Mert mozogni jó(lenne)

Igyekszem sportolni, van hogy igazán lelkesen teszem. Alapvető tevékenység a kosárlabda. Igaz amatőr szinten űzöm, de van hogy tényleg nagyon jól megy. A vége általában elégedettség önmagammal, hogy egyáltalán összeszedtem magam, elmentem és végigfutottam (na, jó majdnem végig) mind a 1,5 órát. Bár van hogy abszolút elkeserítő a teljesítmény és ha még a csapattársak is rossz napot fognak ki, akkor végképp lehangoló az eredmény. 

Tegnap új irányba fordultam. Beszereztem egy aerobik dvd-t. Volt már ilyen, meg olyan is, hogy eljártam  mindenféle órákra, de valahogy mindig feladtam. Sok nő, kis helyen, ugri-bugri, koreográfia, izzadás, oktató néni vezényel, magasabbra, mondom magasabbbbbra, bájcsevej az öltözőben. Most őszintén kinek van erre szüksége a napi akárhány óra meló után? Bár mivel sokasodnak a mindenféle edzőtermek úgy tűnik a hiba az én készülékemben van. No, sebaj. Majd otthon megoldjuk, mert a lánykoromban meglévő lapos has, szűk derék már a múlté, valamit mégiscsak tenni kell. A dvd-n is van ugri-bugri, izzadok is, meg oktató néni  is rikácsol, de szerencsére feltalálták a tv távirányítóján a halkító gombot!!! Így a kép némiképp idilli...

Szóval tegnap volt az első alkalom. Reményeim szerint kitartásom hosszú távú lesz és eredményes. Visszatér a lapos has, szűk derék.... 

Hogy honnan ered mindez?

Néhány éve annak, hogy valahogy az utamba került A Titok című film és aztán a könyv. Elolvastam, ízlelgettem, határozottan tetszett. Ha most emlékeznék arra, ki ajánlotta először odamennék hozzá és megköszönném...

Igyekeztem befogadni a sok információt, átélni, kipróbálni. Hazudnék ha azt állítanám maximálisan sikerült átvennem az eszmét és tökéletesen művelem is azt. De mégis valami megváltozott. Egyik szkeptikus barátnőm nagyjából kiröhögött a könyvvel együtt. Szerinte irreális és elég blőd gondolat, hogy arra koncentrálok hogy megnyerem a lottó ötöst, akkor az összejön és ha rajtam kívül még ezer ember erre összpontosít, akkor neki is. Nos, az ő életére kevésbé volt hatással a könyv. 

De az enyémre, miénkre igen. Egy nagyon egyszerű dolog. Próbálom elkerülni a "nem" szó használatát. Ezáltal arra helyeződik a hangsúly, amit szeretnék. Ezt itt, a blogban is igyekszem művelni. Ugyanez vonatkozik a hétköznapokra, hisz az alapvető lényeg, hogy arra koncentráljunk amit szeretnénk és messze elkerüljük a negatív gondolatokat. 

És hogy mindez hogy jutott most eszembe? Mert beszereztem A Titok folytatását, Az Erő című könyvet. Meglátjuk ennek milyen hatása lesz....

Dupla randi

Ex nyoszolyólányommal és a párjával dupla randiztunk a hétvégén. Eső esett, szél fújt, így úgy gondoltuk egyéb elfoglaltság helyett moziba megyünk. Régóta szerettük volna megnézni A király beszédét. Egyik moziban már lemaradtunk róla, de a másik, régi kis moziban épp most ment. A film nagyon tetszett! Megérdemelten kapott négy oszkárt!

A képi és szellemi élmény mellé kaptam még pluszban egy kis nosztalgiát. Olyan jóleső fajtát. :) Ez az a mozi, ami az én randizós korszakomban A találka hely volt, tömve minden péntek, szombat este. Megvannak a régi bútorok, sok széknek, saroknak történelme van, érzem azt a hamisítatlan illatot. A kisterembe már bekúszott a modern technika. Felújították a nézőteret, a vetítő technikát. Igaz, hogy tömeg híján a büfének és ezzel együtt a pattogatott kukoricának is búcsút mondhatok, de azt hiszem két órát csak ki lehet bírni evés-ivás nélkül is.

Maradandó élmény volt a találka a régi/új randi helyen....

A gépek lázadása

Ma szinte minden csütörtököt mondott, vagy mondhatnám úgy is, hogy ami elromolhat, az el is romlik... 

Mikor lenne ez a lehető leg aktuálisabb, mint egy olyan napon, amikor két anyag leadása is aktuális épp. No, de hát azért vagyunk, hogy a problémát megoldjuk. Persze ez a bölcs gondolat messzire elkerült az idegroham szélén, mikor a nyomtató, számítógép, program után még a fénymásoló is megnyekkent. De túléltem a napot, leadtam az anyagokat, hazatértem békés otthonunkban. Túl egy finom mozzarellás paradicsomsalátán, egy esti fürdésen úgy gondoltam itt az idő, mikor is a nap gyötrelmei már más megvilágításba kerültek, megosztom őket.

És ekkor benyögte az unalmast a vadi új helyes kis vezeték nélküli számítógép egérkénk. !!!! De megküzdve az elemekkel csakazértis leírom, de aztán gyorsan megyek lefeküdni hisz holnap egy új nap virrad!

Jött, látott, győzött...

Megvolt a nyúl ünnep. Volt rokonlátogatás, evés-ivás, napsütés, meleg, lágy szellő, ajándékok, csokihegyek, játék az unokahugikkal, locsolás, kirándulás. Soknak is tűnik mindez a két napos ünnephez. És teljesült egy régi vágyam is, jártunk a marcipán múzeumban! Egyik nagy kedvenc. A marcipán, marcipánnal. Megunhatatlan! Volt már hogy cukormérgezésig zabáltam belőle. Krhm. Lehettem volna okosabb is ugyebár, meg is volt az eredménye.... 

a kedvencem

Szóval egy közeli városban már többször elsétáltam a felirat alatt "100 m-re marcipán múzeum". Valahogy mindig kimaradt, hogy bejussak. De most valami sugallat hatására arra fordultunk és annak ellenére hogy húsvét hétfő volt, nyitva találtuk. Egy kedves, helyes kis múzeum volt, aprócska kiállítással, de az érte fizetett 180 Ft-os belépő azt hiszem maximálisan megérte a látványt. A hozzá tartozó cukrászdában az ember lánya természetesen az említett belépti díj többszörösét elkölti a finomabbnál finomabb és csinosabb édességekre. Egy sütit a helyszínen bekebelezve, egy ehető szuvenírt beszerezve távoztunk megédesítve ezzel a húsvéti ünneplés végét....

csini tojások

a naphoz illő nyúl

a férj kedvence....

Lassan csordogál...

Jártuk a várost. Ketten, kézen-fogva, kellemes, langyos estén. Egy padon ülve, megvitattuk a dolgokat. Előbbre annyiban jutottunk, hogy megnyugodtam. Kell a biztonság. És lesz megoldás is.

Sokszor elég egy kedves szó, egy mosoly, egy őszinte kérdés baráttól, kollégától, ismerőstől... 

Bár jelenleg az ellenkező oldalra is könnyen átlendülök egy-egy kéretlen kérdés hallatán.

De szerencsére az előbbi gyakoribb. A pohár meg telítődik.

Keresem a teli poharam...

Nos, itt a nap, amikor én is keresem. Valaki esetleg tudja hol van? 

Kicsit összekuszálódtak a dolgot. Nehéz írni, pedig most is kell. Most kell leginkább talán. 

Igazából itt van. Tegnap például hoztam otthonról orgonát. Ez már kicsit a nyár szele, illata. Legalábbis gyerekkori emlékeimben így él. Most itt díszeleg a nappaliban. Várja velem együtt a húsvétot. 

De ez most háttérbe szorul. Ami jó és itt az előtérben, az az hogy van egy férjem, aki itt áll és fogja a kezem. Ez most mindennél többet ér.... és előbb-utóbb újra tele lesz a pohár! :)

Egy mosoly reggel, egy este

Kissé kopott, elhasznált lábtörlőnk helyére új került. 

Persze ennek kiválasztása hirtelen felindulásból történt, de úgy érzem jól sikerült.

Egy helyes, báránykát imitálóra esett a választás, mely jókedvre derít reggel, mikor kilépek az ajtón és este, mikor hazaérek és azt mondja beeeeee engedlek......... :)

Lila nyúl

Valahogy úgy alakult, hogy az otthoni privát becenevünk közösen a Nyúl. Illetve ennek több változata, aminek ecsetelésétől inkább most megkímélek mindenkit.

Szeretjük a nyulat, mint állatot. De van jópár kiegészítő is, ami valamilyen formában nyulas. Van például egy táskám, ami már sokfelé járt velünk és idegenek körében is mindig nagy derültséget okoz (már ezért megérte beszerezni, amúgy pedig egy nagyon hasznos kis darab). 

Ilyenkor húsvét környékén pedig még több nyúllal találkozunk. Mint ahogy történt az hétvégén egy újabb kirándulás alkalmából. A színe az én ízlésemhez kissé bizarr, de abból ítélve, hogy hosszú perceket kellett várni, amíg kettesben lehetünk vele, sok ember tetszését és derültségét elnyerte már....

Sport

Egyik "világjárós" kirándulás során, egy kis falun haladtunk keresztül, mikor érdekes dolgot vettem észre. Sok ember, szaladgál a sportpályán, körülöttük még több néző. És nagy megdöbbenésemre amerikai focit játszottak. Alapvetően nem vagyok egy nagy sportesemény néző. Vagyis ez így nem igaz. Nézem én, szívesen, élőben. Tv-ben nem bírom nézni, pedig a számtalan ilyen-olyan sportcsatornánk lehetővé tenné, a férjem persze, meg csak ezeket nézné. 

Szóval megálltunk és megnéztük. Többször hallottam már a kollégák, barátok beszélgetéseit, amik mind-mind amerikai fociról szóltak, de mivel alapvetően azt sem bírtam leszűrni ezekből, hogy amiről beszélnek, az az adott csapatnak épp jó-e vagy mégsem, így eléggé elveszett voltam a témában. 

Viszont itt élő egyenesben láttam, ki hogy és hova rohan, ül le, vagy épp áll fel a támadáshoz. Rúgja a labdát, vagy szalad minél messzebb. Csíkos ruhás bírók mutogatnak, karral jeleznek bent a pályán, sárga rudakkal a pálya szélén. Én meg csak figyeltem és próbáltam befogadni a sok új információt. Így élőben érdekes és látványos volt. Tetszett. Igaz, a "hazai" csapat vereséget szenvedett, de hát a részvétel a fontos... meg hogy én láttam élőben ilyet is....