Anyutól tanultam sütni. Elég édesszájú a család, vagy csak anyu szeretett régen nagyon sütni és így mi megszerettük az édességet. Ez már örök rejtély marad. De minden esetre én átvettem ezt a fajta szokást, tudást. Hétvégente elég sok időt töltöttem a konyhában a kreációk elkészítésével. Sokan kínlódnak a sütés tudományával, pedig csak néhány alapvető szabályt kell betartani és az egész pofon egyszerű lesz. Mostanában kevesebb időm jut sütni, de valahogy mindig szívesebben állok neki, mint főzni. Nagyobb a sikerélmény is. Keresztanyám mondogatta mindig, te lány most már férjhez mehetsz, ilyen szépeket tudsz sütni. Hát közben sikerült, már férjhez menni... :)
Hétvégi búcsú apropóján otthon voltam segíteni anyunak. Régi, bevált receptek alapján gyártottuk a sütiket a családnak. De valahogy kevésbé ment flottul a dolog mint egykor. Anyu maradt a hagyományoknál, amiket ő kapott, vagy állított fel anno. Én pedig az örökölt tudást tovább formáltam, egyszerűsítettem, gyorsítottam a saját "modern" konyhámban, internetről, innen-onnan szerzett tudással. Ami majd egyszer nekem lesz hagyomány. De ez most kiütközött rendesen. Persze hagytam és csináltam a régi jól bevált módon, nehezebb lett volna meggyőzni az "igazamról". A lényeg, hogy a sütemények jól sikerültek és hát mi tagadás elfogyott mind egy szálig.... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése