Mó névnapja

Ábival kényszer pihenőn vagyunk. Én előbb kidőltem és még mindig rottyon vagyok, Ábel később és nyilván hamarabb is jobban lett. A hetet itthon töltjük kettesben. A terv, hogy fetrengünk a kanapén, filmeket nézünk, kicsit főzünk, pihenünk. Eddig jól megy! :) 

Az új helyen is megértőek szerencsére. 

Ma új feladatunk volt, hisz Mónak névnapja van! A délelőtti séta alatt beszereztük az ajándékát, amit Ábi terve nyomán elrejtettünk és egy kincskereső térképen ábrázoltunk is. Ő nagyon meglepett és boldog volt, amikor hazaért és lelkesen nekiállt a keresésnek. A térképen persze voltak viccesnek szánt elterelések, melyeknek köszönhető hogy viszonylag sokáig tartott a játék. :)

Ábi a játék végén ránézett a tesójára és így szólt: "Majd Te is rajzolsz nekem kincskereső térképet a névnapomra?" - cukikám! .... ő is érzi, hogy ez igazán jól sikerült! 

október 1.

Kárpótol minket az ősz! Az olykor zord, esős, szeles, hűvös júliusért cserébe most már hosszú hetek óta igazi ragyogó napsütéses, meleg, száraz és csodás nyári napjaink vannak. Őszt csak nyomokban tartalmaz az időjárás. Esti lehűlésekben, reggeli párákban mutatkozik. És én ezt iszonyúan élvezem! Szívom minden pillanatát, tartalékolom minden apró rezdülését! 

Szeptember 10-én fürödtünk a Balcsiban! Hihetetlen színekkel lepett meg minket a víz, ami áttetszően tiszta és csodásan simogató volt! Igazán értékes időt töltöttünk el együtt négyen nyugalomban, békében, hangolódva az előttünk álló iskolaévre. 

És ma, az ősz második hónapjának első napján pedig a Folly arborétumban töltöttük egy utó nyári napot! A fiúk boldogságban rohangáltak a játékok, csúszdák, mászókák között, mi pedig ketten, andalogva, kilátásba révedve, napsütést szippantva ejtőztünk egész nap. Hálás vagyok, amiért még mindig, nagyon, nagyon .... vele együtt, ketten ..... 

Fotó: KM

 

visszatekintés 2.

Új hely, új szokások, új érzések ....

Amennyire furcsa, idegen, ijesztő és honvággyal teli volt az első időszak, most két hónap távlatából annyira izgalmas, nyugodt, érdekes és előre mutató az új munkahelyem. Nehezen teltek az első napok, hetek. Minden más volt. Reggelente nehéz volt az indulás. De aztán mindig volt valami, ami új erőt adott, ami lendít, ami erősít. Megoldódott a kocsi helyzet is, így most már szabadon jöhetek-mehetek. 

Hiányoznak a fiúk, maga a régi fizikai közeg. De nem hiányzik az a sok negatív energia ami ott körülvett az utóbbi időben. Voltam bent azóta többször is és nagyon hálás vagyok, amiért emberi módon, kulturáltan tudtunk elbúcsúzni és normális, emberi viszony maradt meg. Érdekes érzés volt újra ott lenni, úgy hogy más ül a helyemen, bemenni újra az ajtón, inni egy kávét. Elöntöttek a régi emlékek. Mégis tudom és érzem, hogy ennek így kellett lenni, jól tettem, hogy mertem és megléptem. 

Nagyon jól esett, hogy több fronton, többször búcsúztak tőlem. Először is a Feri, aki még soha nem szervezett senkinek semmi hasonlót (hisz eddig ott voltam és ez is az én dolgom volt), eszembe nem jutott, hogy meglepnek .... és mégis. Megható volt és kedves, nagyon, nagyon jó érzések öntöttek el. Aztán jött a Roli szervezte kis összejövetel, ami már nem volt meglepi, csak az ajándék, amitől sírva nevettünk, hisz már a címe is "Katonás Rend" mutatta, hogy ez egy nagyon frappáns emlék lesz nekem. Nyárbúcsús, iszogatós, nevetős szuper kis esete volt. És a hab a tortán DG. Mondta többször, mióta eljöttem, hogy majd elvisz vacsizni, de gondoltam, jó, jó, persze, ezer dolog mellett, pont engem visz el .... és mégis. Egyik este beültünk. Ha egy szót kellene találnom, azt mondom "emberi" volt. Felemelő, kedves, megható, bíztató, fennkölt szavak nélkül hálás ... értékes. 

Nem is tudok mást mondani, mint tényleg azt, hogy hálás vagyok. Azért hogy ott lehetettem, hogy tanulhattam, hogy szerettek, hogy támogattak, hogy így zárhattuk le. Ez egy nagyon, nagyon szerves része az életemnek, annak aki vagyok. 

Boldog vagyok, hogy ez az enyém .... 

Viszlát aod ... 💙, Helló welding ... 💛