pihi

Ahogy az előző bejegyzésben már írtam, beiktattunk egy kis szabadságot a múlt hétvégére. Gyermekkori emlékeket elevenítettünk fel, régi vágyakat teljesítettünk... 

Előre foglaltunk szállást, aminek egyetlen előnyét emelném ki, hogy irtó közel volt mindenhez, a hátrányaitól inkább most eltekintenék. Maradjunk annyiban a kedvezményes ár megérte a kellemetlenséget.

Első körben megnéztük az agyaghadsereg kiállítást, ami nekem egy kicsit csalódás volt. Egyszer rég láttam róla egy dokumentumfilmet és ott iszonyú érdekesnek, monumentálisnak találtam az egészet. Ami így is van, csak a kiállítás elrendezéséből fakadóan sajnos az elején lelőtték a poént. Ettől függetlenül nagyon tetszett, tényleg hihetetlen és érdekes volt. 

Aztán egy kedves Pesten dolgozó bartánőmmel találkoztunk, kávézgattunk, sétálgattunk. Az idő próbálta kedvünket szegni, az otthoni szikrázó napsütés és meleg tökéletes ellentéte volt az ottani. Szakadó eső és hideg. :(

A másnapi idő hatására programot cseréltünk és előre hoztuk a Széchenyi fürdő meglátogatását. Az épület gyönyörű, bár ráférne egy renoválás, de a 38 fokos kültéri medence szinte felülmúlhatatlan. Viszont kisvárosi léptékhez szokott lényem kissé nehezen fogadta az embertömeget, a sok fajta nációt. A zöldfelület aránya 0, így kánikulai napokon érdemes más fürdési lehetőséget választani. 

Következő nap jöhetett az állatkert! Egy egész napot sikerült ott eltölteni. Jól készül turistaként érkeztünk, komplett programmal. A baj csupán annyi volt, hogy az állatokkal bemutatott kb. 1/2 órás váltással zajló események valahogy mindig az állatkert túlsó felén voltak. Így mint valami bolygóhollandi megállás nélkül cikáztunk fel és alá. Iszonyú fáradtan, de jelentős élményekkel gazdagodva hagytuk magunk mögött szegény kis állatokat. :)

Majd jöhetett egy kis hajókázás a Dunán. Abból ítélve, hogy fülhallgatót kaptunk az idegenvezetéshez és hogy alapból angolul köszöntek, kérdeztek, hát eléggé kevés lehet azon honfitársaink száma, akik igénybe veszik ezt a fajta szolgáltatást. Pedig tényleg nagyon szép a rakpart mindkét oldalon, gyönyörűek az épületek, érdekes volt teljesen más szemszögből látni a várost. Ahogy hallgattam az idegenvezetőt a város történelméről, eseményeiről, előnyeiről, én is elhittem, hogy ez tényleg világváros, gyönyörű turistaparadicsom. Persze a kérdés csupán annyi, milyen megközelítésből nézzük a dolgokat. 

A fentiek között jártuk még a várost gyalog és metrón egyaránt. Egyik kedvenc terem a Ferenciek tere. Sokak szerint elég rossz környék. Ami lehet hogy így van, de engem elvarázsolnak a régi bérházak monumentális épületei. Persze, szebbek lennének felújítva, de így valahogy van egy történelmi bájuk, ami számomra így kerek és egész. 

Vasárnap már indultunk is haza. Vonattal. De ez egy külön bejegyzést igényel.... :)