Már hazafelé. Rajtunk az út pora. 3 nap minden fáradtsága, lábunkban jópár kilométer. Már csak egy vágyunk van, mielőbb hazaérni. Innen nézve kevésbé volt jó ötlet ez a tömegközlekedősdi...
Bambulunk magunk elé, beszűrődik a hangosbemondó zaja, a szomszéd kabinban a gyerekek virgonckodnak, emberek mennek a folyosón, amikor valaki átlépi a kabinunk ajtaját. Aztán még egy útitárs, majd még egy. Bőröndök tobzódnak, szatyrok szaporodnak. Bib illedelmes férfi lévén, felpattan és a termetes csomagok egyből a csomagtartón landolnak. Mindenki elfoglalja a helyét és kezdődik az utazás. Mi továbbra is bambulunk. Új útitársaink pedig csacsognak, milyen korán reggel kellett felkelni, hogy Debrecenből egyáltalán Pestig eljussanak és hátra van még 4 óra zötykölődés, ki mit hozott enni-inni, mikor beszélt a gyerekkel utoljára. A szó hamarosan az utazásra terelődik, hogy akkor merre is megyünk, milyen falvakon, városokon keresztül, hol kell, kell-e átszállni, a környéket kevésbé ismerőknek bizony fejtörést okozhatnak ezek. Mi lassan abbahagyjuk a bambulást és csendben figyeljük, hogy a kedves három nagymama korabeli hölgy eszmét cserél. Néha pajkosan egymásra nézünk, mosolygunk. Olyan helyesek, ahogy próbálják megfejteni a vaskos menetrendet. Aztán kibuggyan belőlünk a megoldás, felfedjük inkognitónkat, hogy mindenki jó helyen van, ez a vonat pont oda fog érkezni, ahova ők szeretnék, mi is ott fogunk leszállni. Vidáman fogadták, hogy hagytuk őket "szenvedni" a gordiuszi csomón. És már együtt beszélgetünk tovább. Kiderül, hogy a helyi kézműves házba mennek csipkeverő táborba! Előkerülnek a fotók, egy-egy kész darab. Mindannyian örülünk a társaságnak, az ország két túlfeléről érkezett élettapasztalatnak, mi az ő időskori bájuknak, ők a mi fiatalságuknak. A 4 óra hamar elszállt. Az út porát elfújta a szél, mi pedig ketten sok élménnyel gazdagabban vidáman szálltunk le a vonatról......
Az egyik nénitől búcsúzóul kaptam egy csipkéből készült ékszer szettet, amit ő nagyon sok óra munkával készített, hogy eladja, de úgy tűnik neki is pozitív volt az élménye velünk, mert inkább nekem adta..... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése