Az idei évben nagy fába vágtuk a fejszénket. Tudtuk hogy nehéz lesz, körülményes, lassú, alkalmazkodó, néha idegesítő, de bíztunk abban is, hogy mindenki számára új élményekkel teli feltöltő és felejthetetlen élmény.
Elvittük a szülőket a tengerre. Mindketten olyan családból származunk, ahol csak hírből ismerték a nyaralást. Egyrészt a pénzhiány, másrészt az egyéb mindennapi teendők akadályozták őket annak idején, hogy minket üdülni vigyenek. No, de most nagyot gondoltunk és befűztük őket, először vonakodtak, aztán kétkedtek, de végül mindenki döntött és jött. Így indultunk nyolcan a tengerre.
Kedves kis falut választottunk egy öböl partján, klasszikus apartmanban, ahol kevésbé kellett eltérni a szokásoktól, ahol lehetett pihenni, strandolni, főzni, de új élményekkel is gazdagodni. Csak szépen lassan. Azt hiszem helyenként ez is kicsit sok volt nekik, de azért jól viselték.
Volt sós vízben lebegés, hegyek, sziklák, hajózás, vízesés, naplementés romantika, séta a parton, lágy szellő a tenger felől, erős szél a nyílt vízen, hal vacsora, fagyi-torony, óváros és szűk sikátor, helyes kis házak, vár és templom, meleg, vihar és napsütés. Szóval minden, ami egy tengerparti nyaraláshoz kell. Ritkán volt alkalmunk kettesben lenni, de így az még értékesebb volt. A végén mindenki boldogan tért haza, hisz végre megtapasztalhatták, milyen is a tenger....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése