Szóval múlt heti hazalátogatásunk másik apropója, hogy ezerrel érik az EPER.
A papa is nagyon szereti, így anyu ültetett neki pár sorral, hogy tudjon majd enni. Viszont a szegény a 87 évével nehezen tudja gondozni. De hát az eper egy kedves jószág, akinek, ha jófajta éve van (kevés eső, sok napsütés), akkor rá sem hederít némi gazra, elhanyagoltságra, csak úgy egykedvűen, de annál bőszebben terjed tovább és tovább. Elborítva ezzel a kert jelentős részét, túlhaladva eredeti kereteit is. Úgy tűnik ez a jófajta évek közé tartozik, szemben a tavalyival. Így állok a kertben az eperföld közepén, süt a nap ezerrel (na, jó, hát a délután 2-nél találhattam volna megfelelőbb időpontot is ugyebár) és kapkodom a fejem. Leguggolok, látom a szebbnél szebb kis eperszemeket, a kezemmel szedem, de a szememmel, már odébb járok pár méterrel, nyúlok is azután, de még oda sem érek, mikor látom a következő áldozatot. Nos kérem ez itt a Kánaán!!!
Az adaggal hazatérve, mint egy jó háziasszony (ritka pillanataim egyike) felhasználtam mindet. Lett belőle eperfagyi, epertorta, eperturmix.
Jelenleg a fülemből is eper folyik, de hát ez egy jó év, most kell kihasználni, amíg még lehet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése