Békésen andalgunk a naggyal a drogériában.
Megkérem legyen türelemmel, mert az új modern világ eredményeként a telefonomon kell bénázni ahhoz, hogy az aktuális kuponom aktív legyen. A telefon még mindig okosabb nálam .... ez van ...
Szóval beszélgetünk:
Anya: - Mindjárt aktiválom a kupont és tudunk fizetni.
Mó: - Kinek a kuponját?
Anya: - Az én kuponom, hogy olcsóbb legyen amit veszünk!
Mó: - De nem az Ábi kuponja?
Anya: - Nem, az én kuponom, az Ábi kajájához.
Mó: - De hova teszed a kuponod anya?
Anya: - Odaadom a pénztáros néninek.
Mó: - De Te miért nem a fenekedbe teszed, mint Nekem, amikor hánytam a kocsiban?
Anya: - Ööööööö, ááááá. Jaaaaaaaaaaa ...... ez nem kúp, hanem kupon, Mór! :)
Persze, mindezt jó hangosan, hogy a kedves pénztáros néni (aki a sűrű látogatásaink miatt ismeri az egész családot), a fiatal vásároló lány, egy hasonszőrű anyuka, egy idősebb hölgy és még ki tudja hány ember is jól hallhassa mindezt!
De leírtam, hogy megmaradjon a jövőnek .... és azért én jót röhögtem, utána, magamban, meg a Bibbel ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése