szabadság és nyár

mi hárman

Gyorsan eltelt a július. Tele programokkal sok vidámsággal, napsütéssel. Iszonyú jól éreztük magunkat, élveztük a szabadságot és persze Mó is hogy hárman vagyunk. A teljesség igénye nélkül jártunk Zircen rokonoknál, Eplényben a bringarénában, Veszprémben a várban, a városban, az állatkertben, több ízben a Balatonon (Füreden, Györökön, Vonyarcon, Gyenesen) fürdeni, sétányon andalogni, kirándulni, Tapolcán a barlangban, Őriszentpéteren a Pajtában, anyuéknál sokszor, minden tesónál, barátoknál, régi ismerősöknél, babalátogatóban, ja és a városi tv toronyban. Én még sosem voltam, így a Bib elvitt! :) Aztán volt kettesben romantikus napunk, ami kb. ugyanarról szólt mint az összes többi, csak végre figyelhettünk egymásra. És volt egy buli, igazi, éjszakai, diszkós bulis buli. Három éve a közelébe sem mentem hasonlónak, de most valahogy jött az inger és megnéztünk egy-két Balaton parti szórakozó helyet. Én táncoltam, énekeltem...

Szóval csak mentünk és mentünk, gyerek közben rendületlenül evett, aludt, mászott, felfedezett, vigyorgott. Örült nekünk, meg úgy mindennek. Tartalmas volt ez a három hét, pedig "igazi" nyaralás nem is volt. Aztán most jön a böjt. Bibe három hétig reggeltől estig, hétfőtől vasárnapig dolgozik.... :( De hát ez van, mi azért próbálunk menni a Mórral továbbra is strandra, rokonokhoz, barátokhoz. Kell neki az inger, a társaság.

kéééééééééééééééééééész!

És lőn torta! :)

Szóval sütöttem két sima piskótát. Aztán kevertem egy jó kis tejszínes csokikrémet. Majd a ketté vágott lapokat Bib megtöltötte és egymásra pakolta. Ezek után következhetett a díszítés. 

Gyúrtunk, színeztünk, formáztunk. Bár akadtak közben bőven nehézségek. A marcipán kiszáradt, ezt orvosolni sajnos nem tudtam. Majd néha elkapott az idegbaj, mikor szakadt, ragadt, összenyomódott. Kerültek rá szépségtapaszok is helyes kis karikák formájában. Aztán végre elkészül. Pont kétszer annyi ideig tartott ez utóbbi művelet mint maga a torta gyártása. De szerintem megérte! 

Finom is lett, el is fogyott és persze Mó is örült. 

Íme a folyamat képekben.... 

már egyéves

Ma 16:57-kor elénekeltük a Boldog Születésnapot Mónak!! Hihetetlen. De tényleg, úgy röppent el ez az egy év, mint egy pillanat. Először még napokban számoltuk a korát, aztán hetekben, végül hónapokban. És most itt a tizenkettedik.... Jó volt ez az év. Nehéz. De jó. Imádtam akkor és ott azt az időszakot, de most ezt sem cserélném semmire, pedig ennek is megvan az a nehézsége, mint az egy évvel ezelőttinek. Hát mit mondjak? Anyának lenni nagyon nagy érzés, elmondhatatlan....

Az igazi első zsúr szombaton lesz, melyre saját készítésű tortával készülünk Bibbel. Remélem jól sikerül, a fotókat pedig töltöm hozzá! :)