Tombol a nyár ezerrel. Bib persze már dolgozik, így mi kettesben Móval küzdünk. Itthon a "hűvösben", de többnyire inkább a strandon. A gyerek lubickol, az anya barnul. Csini csoki színem van, mint egyszer a török nyaralás után. :) Nyomulunk a bébi medencében, kannával, vödörrel öntözünk, mások játékát lejmoljuk, csúszdázunk, pancsolunk. Néha teljesen passzív üzemmódban van a gyerek. Csak ül és szöszöl. Máskor majd kiugrik a bőréből. Leginkább a hullám medencében. Mutogat előre, hogy óóóóóóóóóó, meg hööööööööö és vigyorog és sikongat. Alig bírom tartani, mert mászna előre, tök mindegy hogy a fejét csapdossák a hullámok, csak megy a többi medence használó legnagyobb döbbenetére. Állnak körülöttünk és figyelik a kölyköt. Persze ha karúszóról, vagy úszógumiról van szó korántsem ilyen lelkes, sőt kifejezetten elutasító. Talán egyszer megszokja, vagy anélkül nő fel, majd meglátjuk.
Itthon azért nehéz (a többi opció - városi séta, játszótér, mama-papa, stb. - hőség idején kilőve), főleg hogy a huzatnak nevezett levegő, amit produkálni lehet, olyan mintha hajszárítóval fújnának. Kellemes így 40 fokban.
DE (csupa nagybetűvel) mielőtt panaszkodnék eszembe jut, hogy tavasszal hogy utáltam a hideget, a hófúvást, hogy be vagyunk zárva, hogy babakocsival a közlekedés reménytelen. És most lehet hogy folyik rólam a víz, alig kapok levegőt, szédülök, de ez ezerszer jobb mint egy jó kis hóvihar..... :)
