Tavaly azt hittem, hogy idén nem lesz energiám/kedvem újra nekifogni a nagy munkának és csodaszép tortát varázsolni Mó szülinapjára. De lett, sőt, már hónapok óta azon kattogok, hogy milyen legyen, hogy legyen, mi legyen más, mi maradjon ésatöbbi.
A téma hamar kiforrta magát, jelenleg a nonstop sztár babócát kellett a középpontba állítani. Az ízesítés maga a tavalyi jól bevált csokitorta, tejszínes csokikrémmel. Fullos és isteni. :) Kívül pedig marcipán. Viszont most jól előre dolgoztam és aznapra csak a végső simításokat hagytam. Jelesül a krém készítést és a marcipán bevonást. A figura estéről-estére mint egy kirakós játék gyarapodott.
Az eredmény először fantasztikus lett, aztán sajnos az "arcfestés" szétolvadt a marcipánon, így kissé ijesztővé vált bogyó és babóca, meg a szivárvány is széttöredezett, túl vékonyra vágtam, de majd jövőre megint tanulok ebből is és jobb lesz. Remélem.
Úgy gondolom mindenki elégedett volt, hiszem volt két perc, amikor a húsz emberből 19 néma csendben falatozta a saját szeletét és csak a villa kocogását lehetett hallani, a maradék 1 ember (az én fiam), pedig a jól bevált kekszét tömte az arcába, mit neki csokitorta tejszínes krémmel, marcipán bevonattal, hosszú órákkal, mit a készítéssel töltöttem, ő meg sem kóstolta. Viszont össze-vissza taperolta és boldog vigyorral közölte: -"Anyaaaaaaaaaa, babóóóóóóóóóóóca!!!!!!!!!!"
