Nyakunkon az ovi. Konkrétan. Tudom, hogy majd a gyerek ütemében minden megoldódik, de egyszerűen muszáj elbúcsúzni a bölcsiből, ezzel együtt a pelenkától.
Hozzáteszem több mint egy éve száraz pelenkával ébred reggel, csak a kisember makacssága eddig kifogott rajtam.
No, de nyár van, szabadság, hát hajrá, próbálkozunk.
Az első kardinális lépés, hogy váltsunk bugyi pelenkára, már ez is nehezen ment, de mivel totál véletlenül, tök béna módon azt vettem a sima helyett és csak az volt otthon, fél órás küzdelem árán ugyan, de végül a gyerekre került a pelenka.
Próbálkoztunk a napi százszori kérdéssel, a gyere ülj rá, próbáljuk meg, egy szál meztelen popóval rohangálásig nagyjából mindennel.
Aztán egy bevásárlás során a kölyök meglátott egy rendőr autót, megfogta és látszott rajta, hogy ő most aztán biztosan egy tapodtat sem mozdul anélkül. De mivel én következetes szülő vagyok (na, jó, nem mindig) és amúgy sem szoktam (keretem sincs rá), hogy két kifli meg egy liter tej mellé rendőrautót vegyek napi szinten, ezért Bibbel bekeményítettünk és masszív visítással kísérve ugyan, de távoztunk a boltból. Az autó nélkül ....
DE! A galád anya kitalálta és mondogatni kezdte gyermekének, hogy hát az a rendőrautó mégis csak az övé lehet, ha ügyesen leszokik a pelenkáról.
Azóta sokkal lelkesebb! És ügyes is, tényleg. Éjszaka is pelenka nélkül van. Persze vannak még balesetek, de jó úton haladunk. :)
Aztán, egyik este ül a bilin.
Hallom ahogy csurog.
Felnéz azzal az ártatlan boci szemével és azt mondja:
- "Anyaci! Lesz rendőrautó, szirénás autó, lesz Ábelnek." ...... annyira cuki volt! :)
