Fekszünk a rét közepén, bőszen hempergőzünk, aztán szuszorászunk, meg még hempergőzünk is, aztán Titusz elfárad és rádől Zödönre, közben persze kacarászunk is, mindezt végtelenítve, Kuflit és Brunót olvasva ..... néha megszakítjuk egy kis habos forró csokiért, narancsléért, esetleg csokis cukros fánkért .....
Itthon vagyunk, ketten a kicsivel. Boldog békeidő ez most, rég volt már ilyen, feltöltő és lelket simogató csak úgy lenni, lelassulni, rendőrállomást építeni börtönnel, halakat tanulmányozni a Garfield-es könyvből, csatasorba állítani az összes katonás, ninjagos, droidos legot.
Ez itt és most jó ..... kellett, nagyon ....
A nagyot kiengesztelendőként sétálok vele reggel, érte este és így vele is van kettesben idő, mély beszélgetés, lélek simogatás.
Édes a február eleje. 💙
