Végre találtunk egy optimális napot, amikor mindkét gyerek intézményben van, amikor mindkét munkahelyről szabadulhatunk egyszerre és még az idő is majdnem ideális. Nos ezen a szép csütörtökön beültünk a kocsiba és elindultunk geoládát keresni.
Egyszerűen csak jó volt és feltöltő és szabad illattal teli. Csodásan szép békés tájakon, úttalan utakon sétáltunk. A kedves helybélieken kívül egy-egy túrázót láttunk csak. A csillagréten keresztül vágva elértük a nyugi padot, ahol tényleg azon gondolkoztunk, hogy mennyire jó csak itt ülni és milyen mesebeli lehet egy szép nyárvégi napon hulló csillagot figyelni ....
... ekkor persze megszólalt a telefonom, ami rögtön visszarántott a valóságba, de szerencsére gyors ügyintézéssel elhárítottam a munkahelyi vészhelyzetet ....
Aztán mentünk tovább dombra fel, völgybe le ... egy kedves helyen megpihentünk ebédelni és csendben, békében visszaautóztunk a városba.
Másnap persze bolondok háza volt az irodába, meg is jegyezték a kollégák, hogy egy napra kiléptem a normál életem komfortzónájából (mókuskerék), ezért olyan fura és őrült ez a munkanap ....
