Advent1

Újra eljött a készülődés, hangolódás, díszítgetés ideje. Az este meggyújtottuk az első gyertyát az idén is közösen készített koszorún, ami kicsit bohém, kicsit sok, kicsit zsúfolt lett, de én így szeretem! Közben beszélgettünk egy kicsit arról, hogy ki miért hálás, kinek mi okozott örömet az elmúlt egy évben. A legkisebb újra a legbölcsebb:

- Én anya annak örülök, hogy Ti kedvesek vagytok velem és igazán próbálom mindig megcsinálni amit kértek. ..... 

Olyan bölcs és szerethető! 

Várjuk a karácsonyt, Nagyon!

támogató szeretet

Hosszas vívódásom, gyötrődésem, lelki és fizikai hullámvasútjaim után végül úgy döntöttem, hogy vállalom a számomra ismeretlen oltást annak minden következményével. Mikor ez a mondat elhagyta a számat megkönnyebbültem. A mai napig nem tudom, hogy a döntésem jó-e avagy rossz. Lesz-e bármilyen negatív hosszú távú hatása. De azóta nyugalom van bennem. Az út, ami ide vezetett elég hosszú volt és nehéz, amin végig kísért valaki, valaki, aki mindig velem van és annak ellenér, hogy a döntésem és az egész ezzel kapcsolatos információ cunami benne is erős kérdőjeleket okoznak, mégis támogat, mert tudja, hogy ennyi kell és nem több, befogadó és elfogadó egyben .... és ezzel segíti a legtöbbet Nekem immár több mint egy évtizede .... hálás vagyok, hogy van .... ❤

és a föld gömbölyű

Ábi szülinapi kívánsága volt, hogy elvigyük kirándulni oda, ahol elkezd gömbölyödni a föld. 
Lecke feladva. 

Tipródtunk is rajta, hogy oldjuk meg a feladványt, teljesítsük gyermekünk vágyát .....
A szülinap elmúlt, más meglepetésekkel örömet okoztunk, a kérdés feledésbe merült. 

Aztán a hétvégén egyszer csak ott volt a megoldás az orrunk előtt. Egy csodás ezer színben pompázó bakonyi hétvége után tartottunk haza békésen autózva az őszi napsütésben, amikor Bib hirtelen ötlettől vezérelve megállt a nagyvázsonyi katonai kilátónál. A végtelenbe nyúló táj közepén ott áll egy csodásan felújított meghódítandó építmény. A tetejéről fantasztikus volt a kiáltás, a háttérben a Bakonyi erdők, alattunk a végtelen síkság, ritkán látunk ilyesmit, hisz a Dunántúlon a kilátók általában magas hegy tetején állnak és onnan körös körül a dimbes-dombos táj látszik. Hát itt, a helyszín egyedi adottságai miatt inkább a messze látás lehetősége a fő szempont az egykori katonai gyakorlatok szemrevételezése miatt. Szóval itt állok a ráccsal védett erkélyen meredek a messzeségbe, amikor megérkezik a felismerés, hogy ott, valahol a síkság vége és a bakonyi erdő találkozásánál egyszer csak már nem sík a táj, inkább kezd gömbölyödni! Hát itt az orrunk előtt! Megmutattuk Ábinak, hogy itt, itt látszik, nézze, ez egy ilyen hely! Hát teljesült még egy kívánság! 

Hab a tortán, hogy próbáltam a hétvégén a geoládák számát gyarapítani, de valahogy mindig közbe szólt valami. Pedig lett volna lehetőség, de vagy türelmetlenek voltak a többiek, vagy eltűnt a mobilnet és nem találtam meg, szóval kicsit szomorú voltam vasárnap reggel, hogy egy ládát sem tudtam bezsebelni. Erre aztán Veszprémben, Nagyvázsonyban, majd Zánkán is teljesen véletlenül olyan közel voltunk egy-egy találathoz, hogy muszáj volt megkeresni! Itt, a kilátó mellett is volt egy, ráadásul különösen egyedi, zseniálisan rejtett, viccesen megszerezhető, nem az a könnyű találat fajta. Igazán örömmel töltött el minket a megszerzése! 

Így aztán még közelebb jutottunk a 75-ös ládacélhoz! És igazán büszke vagyok magunkra, mert pont egy éve hogy elkezdtük és kitartottunk, általa pedig sok-sok szuper helyen jártunk! 

Szóval igazán tartalmasan és izgalmasan telt ez a kis őszi kiruccanás! :)