Áradoztam már többször az új konyhámról, a folyamatról, ahogy lett, meg már több szegletéről is, hogy én mennyire nagyon szeretem. Nos hát, ez változatlan. Valahogy mérhetetlen büszkeséggel tölt el, hogy sok energiával és munkával ugyan, de sikerült az álomból valóságot kreálni, illetve hogy a valóság egyezik az elképzeléssel is!
Szóval egy újabb szeglet. Az ominózus ok, amiért az egész konyha megújult, a sütő volt. Ennek kiválasztása sem volt egyszerű, eléggé elvesztem a jelentős választékban. De hosszas keresgélés és egy kedves eladó fiú segítségével megtaláltuk az igazit! Azóta is hálát rebegek minden alkalommal, amikor két tepsiben tudok egyszerre sütni, amikor sos bemelegíti a megfelelő hőfokot, amikor ropogóssá varázsolja a csirkecomb bőrét .... Pár hónappal ezelőtt ez a szuper kis sütő írt nekem egy üzenetet, hogy hahó kedves gazdám, itt az ideje a tisztításnak, na nem annak a törölgetős fajtának, hanem a program elindításának, ami a gép egyik szuper tulajdonsága, hogy pirolitikus tisztítással megkönnyíti az én életemet. Nos hát mi tagadás, ráfért egy kis megújulás, de eléggé húztam a számat. Valahogy nem mertem elindítani. Háromoszoros hőálló üvegajtó ide, biztonsági intézkedések oda, mégiscsak 600 fok lesz odabent 2,5 órán keresztül. Na, de eljött a pillanat, mikor Bib is itthon volt és elindítottuk. A konyhát lezártuk a gyerekek elől én is csak kétszer mertem bekukkantani és számoltam a perceket, hogy mikor végez már ..... Kicsit hangos volt, kicsit kellemetlen szagu, de csinálta a dolgát és a környezete sem volt extrém meleg, kb. mint egy szimpla sütésnél.
Végzett. Kihűlt. Kinyitottuk. És tádááááááááááááááááám:
