Már november van .... téli időszámítás szerinti új idő ....
Négy napos hosszú hétvége. Kényelmesen fordulok meleg takaróm alatt egyik oldalamról a másikra, fény még alig szűrődik be az ablakon, amikor halk susogás, apró talpak szapora hangja ébreszt álmomból. Suttogva odabújik a kicsi:
- Anya, gyere, elkések a Bozsikról!
....
- Hogy mi? - nézek rá kis morgolódással a hangomban.
- 8:25-van, kezdődik a Bozsik! - és toporog az ágyam mellett teljes harci díszben, méhecske mezben, sípcsont védőben, fociszárban, épp a stoplis hiányzik a lábáról.
..... és lassan leesik a tantusz. A gyermek önállóan felkelt, felöltözött és épp engem próbál kiszedni az ágyból, mert focitorna van! De én a galád anyja, azt mondja: - Ébreszd fel apát!
Mentségem, hogy órát állítottak, így 7:25 van, de én BIZTOS hogy nem megyek vasárnap reggel szent bozsik tornára! Ez fix.
Ő viszont igen! És boldog, lelkes, kitartó, pedig egy fejjel nagyobbak ellen rúgja a bőrt, néha sérülten, fáradtan, mocskosan tér haza, de imádja.
