új karácsonyi hagyomány

A negyedik adventi gyertyagyújtáskor történt családi beszélgetés végeredménye egy új hagyomány teremtése lett. Ábi ötlete alapján egymásnak készítünk valami meglepetést karácsonyra. Egy hétig ment a titkolózás, készülődés. Mó megint beteg lett, így egy sokkal lassabb, nyugodtabb és csendesebb szent esténk volt mint általában. De a vacsora végén megtartottuk az ajándékozást, ami szerintem az este legjobb része volt. Mindenki izgatott volt, hogy tetszik-e a másiknak az alkotás és izgalommal figyeltük mit rejtenek a csomagok. 

Ábi apukájának készített egy ajándékcsomagot papírból, nagyon szépen masnival csomagoló papír mintázattal az egyik oldalán és egy kosaras mezzel a másik oldalán. 

Mó nekem készített egy festményt, a közepén egy óriási égő gyertya, amire rárajzolt engem .... nem tudom nem észre venni, hogy ez azt jelentheti, én vagyok számára a fény, az origó .... 

Én Mónak készítettem egy papír spirál kompozíciót karácsonyfa, mikulás, hóember formában, ami felakasztható. Ábel majdnem sírva fakadt, irigykedve nézte .... 

aztán előkerült az ő ajándéka is. 

Bib Ábinak rajzolt egy lego ninjago embert és írt neki egy pár sort. A rajzon én is meglepődtem. Nagyon klasszul sikerült. Ábi is mosolyra fakadt. 

Mindenki elégedett volt .... :)

Kééééééééééépeslap!!!!!!!!!!!!!

Nálam, ha karácsony, akkor az egyik FŐ hagyomány a karácsonyi képeslap!

Fiatal koromban mindig engem kért meg anyu, hogy írjam meg a boltban vásárolt lapokat. Aztán már nem csak a rokonoknak címeztem, hanem a barátaimnak is. És jópár éve annak, hogy vásárlás helyett magam készítek valami frappáns, könnyen összeállítható lapot.

Aztán várom a csodát, hogy az én postaládámban is landol egy boríték, egy csillogó, színes kartonlap, valami kedves, kézzel írt üzenettel. Van aki évek óta örömmel várja és mindig megköszöni, hogy gondoltam rá, van aki viszonozza.

Idén a helyi múzeum szervezett egy képeslap történetéről szóló előadást egy kis kreatívkodással kiegészítve. Természetesen ott volt a helyem! Szuper, inspiráló délutáni program volt.

Az évek alatt a fiúk is bevonódtak a készítés, várakozás folyamatába. Most már az Ő igényeiket is kielégítve, kis barátoknak, óvónéniknek, tanárnéniknek is gyártunk üdvözlőlapot.

Új, csodás változás a folyamatban, hogy én megtervezem, ők meg megvalósítják!

szorgos kezek dolgoznak

újra ünnepek

Sokszor nagy segítség a két fiú! Mó imád gyúrni, keverni, segíteni a konyhában. Igaz, mivel anyutól és tőlem tanulta a tészta dagasztást, ezért ahogy arról már korábban írtam, ő is bal kézzel gyúr, mert az anyu balkezes ..... Tekinthetjük ezt családi örökségnek.

És amíg az egyik gyerkőc gyúr, a másik szaggat! Néha kicsit csálén, de majd a díszítés széppé is teszi, nem csak finommá! 

A pultom pedig tökéletesen helytáll a konyhában, betölti az elképzelt összes funkcióját! 

 

A hétvégi iparkodás eredményeképp pár adagnyi mézeskalács, csokis linzer már pihen a dobozokban és várja hogy valaki megdézsmálja!