Gőzerővel készülnek az anyák napjára.
Iparkodnak lelkesen, tanulják a verseket, készülnek az alkotások. Aztán egyszer csak Mó hosszas eszmefuttatásba kezd:
- Szerintem az anyák napja azért van és azért kell rá készülni olyan sokat, hogy a gyerekeket arra kényszerítsék, hogy jobban szeressék az anyukájukat, mint az apukájukat. De én apát is annyira szeretem, mint téged anya!
.... ennyi ajándék idénre elég is lesz azt hiszem! 💓
Upsz. Megint rég nem írtam. Pedig a tavalyi fogadalmam, miszerint egy kicsivel többet írok, mint előtte éven bejött, ezért idén is megfogadtam ugyanezt, úgy tűnik le vagyok maradva, de még behozhatom, hisz csak április van .... 😋
A napok csak folynak egymás után. A dolgok történnek. A feladatok sokasodnak.
Hosszú esős és szeles napok, mit napok, hetek után végre jó idő lett, bár még mindig csak foszlányokban, de itt a tavasz! Egy hete csodás napsütötte csütörtökön megléptem Bibbel egy Balaton parti munkára. Ő tette a dolgát én pedig andalogtam a ragyogó sétányon, a mólón, a jacht kikötőben, már már magányosan, mert egy-egy kósza horgászon kívül kihalt volt minden. Kabátban, sálban, de napszemüvegben. Minden lépéssel egyre nagyobb csend lett belül, egyre több dolgot engedtem a széllel messze szállni. Igazi szellőzés volt ez!
Aztán ebédre vágytunk és beértünk egy régóta listán lévő helyre, az ikonikus Gulya csárdába. Rengetegszer elautóztunk mellette és most hogy megépült a gyorsforgalmi út előtte, csak az épület jellegzetes teteje látszik a főútról, ez lehet pozitív hozadék is, hiszen a csárda közvetlen környezete eldugottabb, nyugodtabb lett, csak a magasan felette húzódó út zaja hallatszik, viszont nekem fájó látni ezt az óriási tájsebet, ami igaz, hogy a fejlődést szolgálja, mégis borzasztó módon beleavatkozik a Kis-Balaton, Balaton csodás hullámzásába. Mindenesetre a kiszolgálás és az ebéd is remek volt!
A nap nyugodt része hamar elszállt, hiszen vártak a fiúk, az egyik, meg a másik edzés ... és a rohanás. :)
