Az egyre hosszabb és sötétebb őszi estékkel több lett az otthon töltött óra is. Igyekszem egyensúlyban tartani a gyerekek képernyő idejét a többi elfoglaltsággal, de nehéz. Bib kevésbé következetes ebben sajnos és persze én is tudom, hogy az életünk, a felnőtt életünk szerves része is ez. Plusz Mó-nál már összefolyik a tanulás, játék, bóklászás a neten időintervallum is.
A nagyfiú sokat tanul, a kicsi még mindent megold a suliban szerencsére! Viszont az otthoni offline idejüket egyre nehezebb lekötni. Ritkán veszik elő a polcról a játékokat. Így alakult, hogy ha azt mondom foglald el magad, Ábi egyszerűen csak elvonul a szobájába és olvas. Forgatja a könyveket. Hol a régi mesealbumokat, hol a nagytesó történelem könyvét, vagy valamilyen magazint, újságot olvasgat. Nyári szünet után visszatértünk a könyvtárba is! Hálát adok az intézményért! Masszívan pénz és helykímélő megoldás ez mindenkinek. 😍 Pénteken délután 8 könyvvel gazdagabban tértünk haza. Ebből 3 ismeretterjesztő, szép nagy színes képekkel, kevesebb szöveggel, rovarok, égbolt témakörben, 3 vicckönyv, vagy képregény, a maradék 2 pedig olvasmány. De a kicsi azt mondja ma reggel (hétfő van!), hogy 6 könyvet már kiolvasott, átnézett .... az apja csak pislog. És most itt, ebben a pillanatban hálát adok az óvónőnek, a tanító néninek, a fejlesztő pedagógusnak, a logopédusnak és csendben vállon veregetem magam, az anyát, hogy a következetes terelés, az olvasásra nevelés, a jó példa mind-mind elérte a célját, a gyermek SZERET olvasni! ... tovább megyek a példa ragadós, mert a nagy nem akar lemaradni a kicsi mögött, így ő is elővette újra Rumini kalandjait ....
♡🎔💚
