Kis betegem

Hetek óta tépázza az ismerős gyerekeket valami vírus. Ilyenkor farsang tájékán ez megszokott, de most extrém hosszú és extrém erős.

Ábit is utolérte, pedig eddig egészen jól tartotta magát. Szegény olyan kis elesett, bágyadt, bújós. Igyekszem enyhíteni amit lehet ... de ő csak szorít, simogat és közben azt kérdi: Anya, te nem félsz, hogy elkapod a betegséget? .......... Nem. Lassan 13 éve a legfontosabb, hogy ők jól legyenek! 

Hirtelen 50

Bib fél évszázados lett! Hónapok óta ezt tervezte, szervezte, lelkesen várta. Valahogy az egyel korábbi kerek évforduló sokkal jobban megviselte, mint a mostani. 

Az ünnepséget két részletben terveztük. Fakultatív jelleggel egy délutáni hobbi kosárlabda szerveződött, ahol a régi PERSZE csapat tagjai pattogtattak újra a pályán. Az első percekben mindenki nagy lendülettel vetette bele magát a támadás-védekezés ritmusába, de hamar jöttek az izzadságcseppek és lassult a játék. A rutin visszatért, mindenki dobálta a tőle megszokott helyekről a pontokat, vagy a homályokat .... :) 

Estére házibulit szerveztünk a jeles alkalomra, így a délutáni kosár jamboree után nagyjából 30 embert láttunk vendégül a lakásunkban. Mivel ennyi embert esélytelen lett volna ültetve vacsoráztatni, így terülj-terülj asztalkát varázsoltam az étkezőben és mindenki kedvére eszegetett, iszogatott, beszélgetett. Kialakultak a klasszikus konyhai, kanapé és kaja körüli klikkek.  

Szívet melengető volt látni, hogy sok éve nem látott régi barátok mennyire örülnek egymásnak és ott folytatják a beszélgetést, ahol anno abbahagyták. Döbbenetes élmény, hogy a jelen lévők közül mindenkit évtized + óta ismerünk, hogy mindenki ott volt az esküvőnkön, az előző kerek szülinapjainkon. Hatalmas érték ez! 

Meglepetésként előrukkoltam egy videóval, amit egy srác és az AI segítségével készítettünk közösen. Nagy sikerünk volt. Bib meghatódott és örült. 

Újra egy szívet melengető, feltöltő születésnap volt ez! 

Milyen öreg vagy már, mondta valaki. Igen! Mennek az évek, de ez azt is jelenti, hogy ÉLEK!  

Barátfüle

Lézengő, lebegő jelenemnek egyik fő előnye a szabadság! Bármikor, bárhova, ahogy épp kényelmes. 

Így egy szép februári végi kedd délelőtt hazamentem anyuhoz. A túrát összekötöttem egy találkával az energia áramoltató barátnőmmel, így aznap elég tartalmas volt a programom. 

Anyuhoz időben bejelentkeztem, nehogy épp aznap legyen a városi bevásárló túra napjuk és hogy tudjon készülni. Persze kb bármi jó lett volna nekem, amit ők esznek ebédre, de neki ez fontos, emiatt jeleztem. Réges rég volt olyan, hogy teljesen egyedül megyek és vagyok náluk. Fura, nosztalgikus érzés volt, főleg, hogy a gyerekkori kedvencemet főzte. Hát mi mást .... Zöldséges daragaluska leves és barátfüle. Szívet melengető, megható, csodás érzés volt! 

Aztán a hűtőből előkerült egy kis eledel még, amit a fiúknak készített és dobozolt, hogy azért csak vigyem haza nekik. Ezt nem hagyhatta ki! Az ő szeretetnyelve a főzés, sütés .... 💚