karácsonyi hangulat

Az idei karácsonyban valahogy minden olyan megszokottan, lassan, hagyományosan telt. Na, jó, leszámítva, hogy eltörött a karácsonyfa talp és sos megoldást kellett találni rá .... :)

Nagyjából 4 éve hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltuk, hogy szűk családi körben kihúzzuk egymást és szigorúan saját készítésű ajándékkal kell meglepni a másikat. Ezt idén is megvalósítottuk! :) És ez idén is nagyszerűen sikerült! 

Ábi Bibet húzta és meglepte egy manóval, amit a technika órán lesett el és mivel már kész volt vele időben, ezért készített mellé egy vicces karikatúrát is! 

Bib engem húzott. Készített nekem papírból karácsonyfa alakú könyvjelzőt, több fajtát is. 

Én Mót húztam. Verset írtam neki, vagyis igazából a családnak írtam verset, mert tudtam, ha csak neki írom, Ábi kiborul, így is sírás lett a vége, mert nagyon meghatotta ......

Mó pedig Ábit húzta. Ő papírból készített egy több lépcsőből álló rejtvény fejtős játékot. 

Tetszett, ahogy mindenki felvezette a saját ajándékát és a személyt, akinek szánta, tetszett, hogy tényleg mindenki gondolkozott és dolgozott vele és jó volt, hogy mindenki örült annak amit kapott! 

Remélem még sok éven át tartjuk ezt a hagyományt is! 💚🌲🎄

kis adventi forralt bor - nosztalgia

Régi kollégákat összehozó kis adventi estét szerveztem. Mint minden évben ilyenkor már oly sok éve. És várják, szinte elvárják, hogy mikor szólok már. Az idei alkalomra sokan összejöttünk, jó volt sztorizni, nevetni, a régi emlékeket felidézni. 

Életem egy jelentős részét velük töltöttem, mindig elfog a nosztalgia, ha az iroda utcájában járok. Melegséggel gondolok rájuk, az ott tanultakra, az ott szerzett emberi kapcsolatokra. 

... és ha őszinte akarok lenni hiányzik a tervek összekészítése. Persze még az én időmben is a nagy részük digitálisan került átadásra, de mégis jelentős időt töltöttem lepedő méretű papírok A4-re hajtogatásával és imádtam hogy egy tárgyaló asztalnyi papír kupacból decens kis mappákat készítsek. 

.... rendmániás vagyok ... tudom én. 😁

Új családi hagyomány

A kicsi régóta kiemelt figyelmet fordít a családi hagyományokra. Mikor, miért, milyen, hogyan, mikortól, kivel .... ésatöbbi. Töménytelen kérdés.

Ettől az évtől egy új karácsonyi hagyományt alakítottunk ki. Mivel tavaly eljött a pillanat, hogy felfedjük a Mikulás, Jézuska, nyuszi varázslatos világát, illetve a hozzá kapcsolódó száraz valóságot, ezért ha nem is teljesen nyíltan beszélve, de tudják a gyerekek az igazat.

Apu előre látó módon csemetéről ültetve évek óta nevelgeti saját területen, illetve a tesómék hátsó kertjében a karácsony fának valót. Évek óta innen kapjuk az ellátást. Idén a három fiú közös erővel választja ki a hátsó kertből a megfelelő példányt. Persze szakértő közreműködéssel és útmutatással ellátva, hogy pompásan passzoljon a tartóba. 

A hosszú ideje tartó ködös, szürke, nyirkos idő hatására csatakosan, fáradtan, de boldogan tértek haza. 

Aztán jött a csavar .... az évek óta jól teljesítő csuda klassz, bitang erős karácsonyfa talp az illesztés pillanatában a nappali közepén megadta magát. Pff .... Hosszú évek óta 24-e előtt díszben pompázott a fa és aznap már csak a pihenés és egy könnyű vacsora összedobása volt a feladat. Most kicsit sűrűbb lesz. Ki kell találni, hogy tudjuk megjavítani, vagy újat szerezni ... aztán díszíteni. Persze most segítségem is több van, imádom, hogy ügyeskednek a konyhában és a fiús feladatokban is! 

Boldog Karácsonyt! 🌲🎄