Brúnó

Ezen a napon már sok éve osztozom Brunón ... de nem bánom. 
Nagynéném után majdnem Berta lettem, de ezt sem bánom.

Szeretem a nevem, hozzám nőtt.

 
És ezen a borongós, szeles, hűvös, őszi Aradi Vértanúk napján elém jött és meglepett ..... még mindig, nagyon .... 💓

Néha olyan nehéz, néha meg annyira kevés is elég .... 

az utolsó nyári sugarak

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Hal TV

Szerintem minden gyerkőcnek van egy korszaka, egy jóóóóó hosszú korszaka, amikor cicát, kutyát, lovat, bármit, ami él szeretne a lakásban tartani. 

Az enyémnek is eljött. Ő hörcsögöt szeretett volna. Aztán valahogy továbblendültünk a hal-ig. Már tavaly pedzegette szülinapjára, mint ajándék öltet. Én valahogy ódzkodtam az újabb adag feladattól, illetve fogalmam sem volt hogyan kell nekiállni akváriumot összeállítani, fenntartani. Így az volt a kitétel, hogy idén lehet, ha utána jár, hogy mit hogyan kell csinálni.

 
Lelkesen belevetette magát a kutatásba, sok információt összegyűjtött. Az égiek is velünk voltak, mert egy kedves szomszéd épp egy komplett akvárium szett-től próbált megszabadulni és kapóra jött neki, hogy egy nem kicsi helyet foglaló dobozt elajándékozott nekünk. 

Így történt hogy a win-win helyzetet kihasználva lett egy akváriumunk! Szép lassan építgettük, szépítgettük. Első körben kitisztítottunk minden alkatrészt, aztán berendeztük, majd feltöltöttük vízzel és vártuk hogy beérjen. Majd jöttek az első lakók, mindjárt jó sokan! A tesóm nem sajnálta a merítést a saját akváriumából. Lett is hirtelen a kifejlett példánytól az egészen apró guppi-ig mindenféle méretű egyed. Teltek a napok, a halak éltek és virultak! Így szereztünk új lakókat, két szép színeset, meg egy alga evő jószágot. Telepítettünk növénykéket is! 

Hát így esett, hogy Hal Tv lett a szobában! A gyerekek sokszor csak nézik mi történik a vízben és bevallom én is van hogy ráfeledkezem milyen szépek! Így bővült a családunk! 

Ui: az idő során egy guppi, Jázmin feladta a harcot. Mindkét fiú megsiratta, a kertben elbúcsúztattuk. Reméljük a többi tovább bírja ... 

Kora nyári Balaton parti

Sétálunk a tó partján, élvezzük a nap sugarait, vágyunk már a kánikulai csobbanásokra!
A sekélyebb részen felfigyelnek a fiúk egy vízisiklóra amint épp elkap egy aprócska halat. Tanulmányozzuk mozgásukat, nézegetjük mint egy csendéletet. Mó egy bottal mozgatja a vizet, majd hozzáér a siklóhoz, aki ijedtében nyitja a száját, a hal megmenekül. 
Ábi felkiált: "Mó! Most felborítottad a táplálékláncot!" 

Egy sétáló másik anyuka is felkapja fejét a mondatra. 😅

Okos ez a gyerek .... csak néha kicsit szétszórt! De mi így szeretjük. 💗

Alig egy éve elképzeltem ....

 .... és most itt ülök a Badacsony lábánál egy szép nyári estén a diófa árnyékában. 
Előttem a laptop, teszem a dolgom. Bib elköszönt, hogy a közeli Jazz fesztivált megörökítse, a fiúk az udvaron kergetőznek .... 

Alig egy éve épp hazafelé tartottunk egy késő estébe nyúló balatoni strandolásból. Arról elmélkedtem, milyen jó lenne "leköltözni" nyárra a tó mellé, innen dolgozni. 

És néha tényleg csak elképzelni kell és megvalósul! 
Hálás vagyok .... 💓

És ha hálátlan lennék, akkor most azon elmélkednék, milyen jó lenne ugyanez a tengerparton! :)

megújulás

Az ember életében, ha szerencsés vannak meghatározó emberek. Én szerencsés vagyok. 

A fodrászomhoz évtizedek óta ragaszkodom. 

Közös ismeretségünk akkor kezdődött, amikor egy másik fodrász elrontott mindent amit lehetett, ő kijavította. 

Az esküvőmre csodás hajkoronát komponált. 

Amikor szükségét éreztem a hát középig érő dús gyönyörű hajzuhatagomat gondolkodás nélkül rövidre vágta. 

Aztán még rövidebbre. 

Majd közösen továbbgondoltuk és kreáltunk egy felnyírt, modern fiatalos formát. 

Ő tüntette el sűrűsödő ősz tincseimet. 

És most újra megújulás .... épp göndör. Imádom! 

Vissza májusba

Fotókat rendszerezek, most ugrott be egy emlék. 

Szokásos év végi művészeti bemutatón ülök, várom a srácok fellépését. Többed magammal zsúfolódok egy "illatos" tornateremben. 

Mindkét gyerekem a saját osztályával előad egy remek színdarabot, mindketten fontos szerepben játszanak. Én csak ülök és azon gondolkozom, akiket látok a színpadon, valóban az én gyerekeim? Ilyen komolyak, nagyok, ügyesek, hangosak, színpadra valók? Valahogy hihetetlen érzés tölt el. Mikor lettek ilyen önállóak és felnőttesek? Közben pedig mérhetetlenül büszke vagyok rájuk. 

Furcsa kettős érzés. 

Örülök, hogy dráma tagozatra járnak!