15

Újabb évforduló! És ez épp a Kristálylakodalom! 

Annyira borzasztóan repül az idő ....... reggel még azon bosszankodok, hogy akkor most a délutáni ünnepségre a gyereknek a hosszú ujjú fehér ing kell, vagy jó lesz a rövid is, tekintettel a 30 fokra. Pillanat, mindkét gyerek megy a kórus fellépésre, szóval ingeket felkutatása x2. 

Közben az jár a fejemben, hogy 15 éve ilyenkor épp egyedül készülődöm a lányszobám rejtekében, amikor a szülői ház udvarába betolat egy Tátra 10 m3 rönkfával, majd odaborítja a frissen nyírt, apukám által a nagy napra szálanként beállított pázsitra ..... anyu akkori kiborulása innen nézve már vicces és jól sztorizhatóvá teszi a nagy nap indítását. 

De akkor most, 15 év múlva, melyik inget vasaljam ki????????

Közben a napom a szokásos mederben zajlik, majd jön értem Bib és ebédelni visz. Valahogy mostanában ő is, én is a saját gondolataink körül mozgunk, nehezebben kapcsolódunk, mindketten más zónában mozgunk. Ez az ebéd melankólikus és nosztalgikus, kissé szomorkás. De mégis közelít minket, valahogy most ez kellett .... ebéd utáni cél, valahogy kérdés nélkül egyértelműen visz minket a dombra. 

Fekszünk a fűben. Épp ott, ahol 15 éve együtt voltunk 120 emberrel, mindenki nekünk örült, a papok hosszan beszéltek és elmondták a vendégeknek, hogy majd ha felnéznek az útról jövet-menet, jussunk eszükbe .... most csend van. Csak a falu megszokott "zaja" hallatszik. Lengedez a szellő, épp kellemesen, a platán fák ágai között néha átszűrődik a napsugár. Méhek dongnak, bárányfelhők suhannak, valahogy eltűnik az idő, a tér, ketten vagyunk .... 

Néha annyira kevés is elég .... és ez épp így jó! Még sokat, együtt! 

eperből dzsem

Nagyon vártam az idei eper szezont! 

A gyerek meg is jegyezte a harmadik emberes méretű adag eltüntetése után, hogy "anya, most komolyan még szeretnél epret?" Igen! :)

Aztán kaptunk még egy adagot, meg még egyet. És a vége az lett, hogy került az üvegbe is. Ritkán szánom rá magam, pedig szereztem egy szuper fixáló, dzsem készítő port és egészen hamar elkészítettem a télre való finomságot. 

Bár az is lehet, hogy nem éri meg a telet ..... 😃💗

könyvtár

Imádom, hogy könyvtárba járunk! 
Mó épp az Egri csillagokkal vívja saját harcát .... ismerem az érzést, nem irigylem érte. 

Ábi pedig lubickol. Áttért a vaskosabb és masszívabb olvasmányokra. 

Minden látogatáson azon sakkozunk, hogy beleférjünk a maixmálisan kölcsönözhető keretbe. 

Hiszem, hogy ezzel most kilógnak a sorból, de a jövőben, felnőttként kitűnnek, mert ezzel olyan alapokat kapnak, amire lehet építeni tudást, tapasztalatot. 

Jó, hogy ilyenek és rém büszke vagyok rájuk! 

Mai gyerekek

Önálló, egyre önállóbb, akaratosabb, kamaszabb .... ez a dolga. 

Aztán elnézem vasárnap délután a konyhában, ahogy égetett tésztát kever a főzőlapon, mert ő sütni szeretne, közben olvassa a laptopján a receptet a fülében lévő fülesen pedig hangoskönyvben megy az Egri csillagok. 

Alfa generációs multi kulti ötvözve a hagyományokkal .... 

még egy 50-es

De ez most valami egészen más!

Csodás tavaszi nap, 1975. március 15-e, a helyszín egy göcseji falu polgármesteri hivatala, majd a református templom. Anyu és Apu házasságot kötnek. 

Gyerekként soha nem láttuk, hogy ők ezt ünnepelték volna. Furcsa ez, hiszen az én házas életem szerves része az, hogy erről minden évben hol röviden, hol hosszabban, de megemlékezünk. Az ő házasságuk más volt akkor is, most is. Elvannak egymás mellett, marakodva, de egymás nélkül soha sehova, kutya-macska szövetség ez .... és mégis csodálatra méltó. 

50 év együtt! 

Mi megleptük, megünnepeltük őket .... mert nélkülük mi sem lennénk ....

Tesók

Vérre menő párharc, folyamatos méricskélés, állandó elsőbbségi kényszer, csipkelődés, rugdosás, marakodás, neheztelés, összeveszés ......Bib szerint egyszerűen csak fiúk. Nekem minden ilyen pillanat ólmos nehézséget hoz .... 

És van a másik oldal, amikor összefognak, súgnak-búgnak, esténként egymás ágyában hosszasan beszélgetnek, viccelődnek, kártyáznak, tanítják egymást arra amit ők már tudnak, közös erővel meggyőznek engem, az apjukat, véd és dacszövetségben kiállnak a másikért, együtt önállósodnak, egymásra támaszkodnak.

Tesók, fiúk, az enyémek, a mieink .... hullámzik, mégis egyensúlyban van .... 💗

Tücsök

Elmaradtam a bejegyzésekkel, pedig itt sorakoznak a történeteim ....

Még március végén szomorú kötelezettségünknek tettük eleget anyuékkal. Apu erdélyből származó rokonát kísértük utolsó útjára. A távolság miatt réges rég, több évtizede nem látott családtagokkal találkoztunk. A rövidke esemény mély nyomot hagyott bennem. 

Odalépett hozzám apu unokatestvére, a 87 éves Feri bátyja. Szimpatikus, jól szituált, kedves, idős úr állt velem szemben, vagy 40 éve nem láttam .... két kezébe fogta az arcomat, a szemembe nézet és megkérdezte: "Te vagy a Tücsök? Hát hogy megnőttél!!!!" 

Egy pillanat alatt fordult meg velem a világ. A másodperc töredéke alatt lettem az a cserfes, lobogó copfú, falusi, a család legfiatalabb kislánya, aki 40 éve voltam. Rám szakadtak az emlékek és könnyes meghatódottságban alig tudtam megszólalni. Az ízes beszédet, ami gyermekkoromban természetes volt, ezer éve nem hallottam, most minden sejtemnek ismerős volt. 

A búcsúztató egy református szertartás volt, székely himnusszal. Apai nagyapám temetése jutott eszembe, ott hallottam utoljára ezeket a strófákat, hangokat utoljára ilyen eseményen. 

Megható, mélyre nyúló élmény volt ez. Az elmúlt időszakban a sokadik. És most visszagondolok az erdélyi családi túrára. A nehézségekre, hogy megküzdöttem velük, hogy ezek ott sorakoznak a polcon és megérte .... és tudom hogy nem csak én lettem több ezekkel, a családomnak is tudtam adni vele. Hálás vagyok! 

Kis betegem

Hetek óta tépázza az ismerős gyerekeket valami vírus. Ilyenkor farsang tájékán ez megszokott, de most extrém hosszú és extrém erős.

Ábit is utolérte, pedig eddig egészen jól tartotta magát. Szegény olyan kis elesett, bágyadt, bújós. Igyekszem enyhíteni amit lehet ... de ő csak szorít, simogat és közben azt kérdi: Anya, te nem félsz, hogy elkapod a betegséget? .......... Nem. Lassan 13 éve a legfontosabb, hogy ők jól legyenek!