Év közben sokszor eszembe jutott, hogy majd milyen mély és meghatározó zenei élmény lesz, nagyon vártam! És nem csalódtam! 20 ezer ember. 3 óra tömény zene. Forgó színpad középen. Számolatlan hangszer, rengeteg kiváló művész és háttér szereplő. Ilyenkor mindig elszorul a szívem, annyira nagyon szeretnék tudni valami hangszeren játszani, fáj hogy ez kimaradt az életemből. Libabőr érzés mikor ennyi ember egyszerre énekli halkan az ismerős refréneket! Feltöltő és meghatározó koncert volt ez mindkettőnknek! :)
És újra bebizonyosodott, hogy vigyázz mit kívánsz! Egy hihetetlen történet még a koncertről: Bib telefonon tartja a kapcsolatot legtöbb kollégájával. A hangjukat ismeri. Az utóbbi időben gyakran beszéltünk az egyikükről, aki hamarosan nyugdíjba megy. Sokszor jogos, de kicsit szőrszálhasogató kérései miatt sok bosszúságot okozott már Bib-nek. Arra gondolt, hogy a nyugdíjazásra elmegy és méltó módon elköszön tőle. Aztán ott ülünk 20 ezer ember között és meghallja azt az ismerős hangot. És mögöttem lévő széken ül ez a bizonyos kolléga. Bib persze nem volt rest, hátra fordult, bemutatkozott és kedélyesen elcsevegett vele. Mennyi esély volt erre?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése