Pompon

Én, a pompon lány. Persze csak képletesen...

Kapcsolatunk kezdetén belecsöppentem a Bib kosárlabda életébe is. Városi bajnokság, edzések és meccsek minden héten. Minden csapattársnak ott volt a barátnője, a hétvégi esték valahol egy kocsmában, szórakozóhelyen, esetleg házibuliban végződtek. Jó volt ez a korszak. Aztán az élet ment tovább, a fiúk kicsit lelassultak, megváltozott mindenkinek az élete, a főszerepet helyenként a család, munka vette át. Nálunk is változott ugyan az élet, de mivel Bib a csapatkapitány, így az ő életének a mai napig szerves része a csapat és a meccsek. Én pedig követem, igaz már egyedül lóbálom képzeletbeli pomponjaimat, de nagyjából mindig ott vagyok. A régi fény sajnos már a múlté, sokszor, csak kínkeserves küzdelmet látok, leginkább otthagynám az egészet, főleg nézőként, borzasztó, komolyan. 

De aztán történnek csodák! Pénteken véget ért a szezon, ötödik helyen zártak a fiúk, ami a tizenvalahány csapatos mezőnyben elég jó eredmény. 

Ennek tükrében reméljük jobban kezdik ősszel az évadot, én pedig újra ott ülök a padon....

A papa eperföldje

Szóval múlt heti hazalátogatásunk másik apropója, hogy ezerrel érik az EPER.

A papa is nagyon szereti, így anyu ültetett neki pár sorral, hogy tudjon majd enni. Viszont a szegény a 87 évével nehezen tudja gondozni. De hát az eper egy kedves jószág, akinek, ha jófajta éve van (kevés eső, sok napsütés), akkor rá sem hederít némi gazra, elhanyagoltságra, csak úgy egykedvűen, de annál bőszebben terjed tovább és tovább. Elborítva ezzel a kert jelentős részét, túlhaladva eredeti kereteit is. Úgy tűnik ez a jófajta évek közé tartozik, szemben a tavalyival.

Így állok a kertben az eperföld közepén, süt a nap ezerrel (na, jó, hát a délután 2-nél találhattam volna megfelelőbb időpontot is ugyebár) és kapkodom a fejem. Leguggolok, látom a szebbnél szebb kis eperszemeket, a kezemmel szedem, de a szememmel, már odébb járok pár méterrel, nyúlok is azután, de még oda sem érek, mikor látom a következő áldozatot. Nos kérem ez itt a Kánaán!!!

Az adaggal hazatérve, mint egy jó háziasszony (ritka pillanataim egyike) felhasználtam mindet. Lett belőle eperfagyi, epertorta, eperturmix.

Jelenleg a fülemből is eper folyik, de hát ez egy jó év, most kell kihasználni, amíg még lehet…

 

Vasárnapi szieszta

Az egész azzal kezdődött, hogy anyuéknál otthon renoválás volt és megkértek minket, segítsünk a hétvégén takarítani. Az embernek persze akadna jobb programja is vasárnapra, de természetes, hogy mentünk. Viszont hívtak minket szombat esete, hogy a renoválás csúszik, így a takarítási tényező zéróra redukálódott, de azért csak menjünk. Ennek a hírnek külön örültünk, mivel baráti meghívásunk volt szombat estére. A szolid bulinak indult összeröffenés átcsapott egy ki tud több tequilát meginni partiba.

Hármas holtverseny alakult ki a fiúk között. Ennek következtében a tervezett korai hazaérkezés  némiképp módosult leginkább arra, hogy hogyan irányítsunk haza gyalog egy 90 kg-os embertömeget a város másik feléből. Az idő tényező jelentős növekedésével ez ugyan sikerült, de nehéz volt, maradjunk ennyiben... 

Így a másnap lassan indult, de kiértünk anyuékhoz, aki megszánta egyik kedvenc vejét és némi vasárnapi ebéden + egy-két jégkrémen túl terített neki egy plédet a barackfa árnyékába, hogy szegény lelkem tudjon egyet pihenni. Ő hálásan elterült (na jó, én is), így a délután jelentős részét sziesztával töltöttük. Majd az eperföld (ez egy külön bejegyzést igényel) meglátogatása után hazatérünk.

Bringa túra

Múlt este útnak indultunk. Kivételesen két keréken, vagyis inkább ketten négy keréken. Régóta terveztem hasonlót és most egy hirtelen ötlettől vezérelve megvalósítottuk. Igazából a város táblát sem hagytuk el, csak a környéken bicajoztunk, de roppant meglepő és számomra eddig ismeretlen helyeket véltem felfedezni. 

Én alapvetően a gyalogszerrel közlekedők táborába tartozom, ennek legfőbb oka a belvárosi lét és a belvárosi melóhely. Hisz minden járható távolságra van. Bajban is vagyok mikor kocsival kell eljutnom a városon belül bárhova. Fogalmam sincs melyik sáv, merre kanyarodik, hol lehet parkolni, melyik utca egyirányú, ettől persze a Bib idegbajos, hisz ő meg ezeket a surranópályákat ismeri, szemben az én már-már tökélyre fejlesztett gyalogos útjaimhoz. 

No de most egy újfajta szemlélet állt elő, a kettő közötti. :) Bicikliről egész más a világ!

Balkon vacsi

Régi álmom vált valóra a közelmúltban beszerzett (köszi Encsa a fuvart!) balkonszettel. 

Azóta sokszor tett már jó szolgálatot. Például tegnap este is. Rövid gondolkozás után egyik kedvenc (leginkább egyszerű, gyors és finom) receptemet összedobva, egy jófajta borral megspékelve késő estébe nyúló vacsorát költöttünk kint a balkonon a balkon szetten! 

A hely kicsi ugyan, minden használat előtt takarítani kell az udvar porát, de a lemenő nap és a madárcsicsergés a fáról feledteti mindezt. A nyári esték jelentős részét itt tervezem eltölteni. :)

Encsával tartottunk már balkonszett avatós bulit is, a létszám korlátozott volt, mivel csupán két szék áll rendelkezésre, de így is jól sikerült.....

Fesztivál és a többi

Az eddigi hallgatás oka részben technikai, részben időhiány. De mindkettőt leküzdve jelentkezek most. 

A hétvége istenien telt, ahogy már beharangoztam, természetesen a fesztivállal...

Kezdődött az egész azzal, hogy pénteken reggel magamhoz képest korán keltem. Persze legkevésbé ez az öröm tárgya, sokkal inkább az, hogy az éjszakai zápor után melegen süt a nap, friss eső illat van, még vizes az út és olyan hamisítatlan mediterrán hangulat van. Nyár, meleg és víz.... Plusz beszereztem az idei első eper adagot! Hmmmmmm.

Aztán a pénteki ebéd már fesztivál hangulatban telt és onnan el sem múlt egészen vasárnap késő estig. Az időjárás kegyes volt! Ettünk, ittunk, mulattunk. Hol ketten, hol sokan. Sétáltunk, táncoltunk, vagy csak bámészkodtunk. Hallgattuk a jobbnál, jobb zenéket. Örültünk a régi és új ismerősöknek. Pálinkáztunk, cseh söröztünk.

Furcsa volt, más szemszögből nézni a várost, hisz most lehetőség volt ott andalogni, ahol máskor csak autók járnak. Egyből mások lettek a házak, a terek. Kitárult a világ, aztán szűk lett, ahogy a sok ember csak hömpölygött végig.

Nehezen értem a háborgókat, az elégedetleneket. Miért nincs ilyen, vagy olyan koncert? Miért a belvárosban van? Mért van ekkora tömeg, miért drága a sör? Hát csak. Mert ha lenne az, akkor megint más kéne.

Nekem viszont csak egy kérdésem van, mikor lesz megint fesztivál???????

Fesztivál előzetes

Muszáj írnom még egy bejegyzést.

Imádok a belvárosban lakni. Fura ez egy olyan ember szájából, aki 25 évig tengette életét vidéken, családi házban. De mégis. Jó, kissé ellustultam ezáltal, hisz olyan kényelmes és egyszerű, hogy minden karnyújtásnyira van, minden megközelíthető gyalogszerrel, rövid idő alatt.Vannak persze árnyoldalak, de hát ezen könnyen túl tudok lépni, ha a fenti előnyre gondolok.....

És most itt az idő, hogy belvárosi létem éves csúcspontjára érjen, hisz most van a városi fesztivál közel egy hetes programsorozata. Hiphiphurrrrrrrrrrrrá!!! Kedd lévén még csak a belvárosi nagy-sátor áll a téren, de abban már sok ember, zene, evés-ivás, baráti találkák, jó hangulat. :)

Már csak a jó időben kell reménykedni, a tavalyi özönvíz szerű esőhöz képest csak jobb jöhet......

Baráti csevej

Szerencsére sok barátnőm van. :) Az élet sokfajta területéről. Olyanok is, akiket ha leültetnék szembe, egy szót sem váltanának egymással, én mégis mindkettővel jól tudom magam érezni. Persze külön-külön. 

A hétvégén hazamentem egy régi kedves barátnőmhöz. Ő azok közé tartozik, akivel teljesen mindegy, hogy tegnap, vagy egy hete, akár egy hónapja beszéltem utoljára, a fonalat felvéve ugyanúgy folytatunk bármit.... 

Csak locsogunk, fecsegünk, a percekből pillanatok alatt órák lesznek, aztán már vége is az együtt töltött időnek, pedig közben eltelt egy egész délután.

Ennek rajtunk kívül leginkább a Bib örül, hisz így neki már kevésbé fecsegek, locsogok olyan sokat.... :)

Mert mozogni jó(lenne)

Igyekszem sportolni, van hogy igazán lelkesen teszem. Alapvető tevékenység a kosárlabda. Igaz amatőr szinten űzöm, de van hogy tényleg nagyon jól megy. A vége általában elégedettség önmagammal, hogy egyáltalán összeszedtem magam, elmentem és végigfutottam (na, jó majdnem végig) mind a 1,5 órát. Bár van hogy abszolút elkeserítő a teljesítmény és ha még a csapattársak is rossz napot fognak ki, akkor végképp lehangoló az eredmény. 

Tegnap új irányba fordultam. Beszereztem egy aerobik dvd-t. Volt már ilyen, meg olyan is, hogy eljártam  mindenféle órákra, de valahogy mindig feladtam. Sok nő, kis helyen, ugri-bugri, koreográfia, izzadás, oktató néni vezényel, magasabbra, mondom magasabbbbbra, bájcsevej az öltözőben. Most őszintén kinek van erre szüksége a napi akárhány óra meló után? Bár mivel sokasodnak a mindenféle edzőtermek úgy tűnik a hiba az én készülékemben van. No, sebaj. Majd otthon megoldjuk, mert a lánykoromban meglévő lapos has, szűk derék már a múlté, valamit mégiscsak tenni kell. A dvd-n is van ugri-bugri, izzadok is, meg oktató néni  is rikácsol, de szerencsére feltalálták a tv távirányítóján a halkító gombot!!! Így a kép némiképp idilli...

Szóval tegnap volt az első alkalom. Reményeim szerint kitartásom hosszú távú lesz és eredményes. Visszatér a lapos has, szűk derék.... 

Hogy honnan ered mindez?

Néhány éve annak, hogy valahogy az utamba került A Titok című film és aztán a könyv. Elolvastam, ízlelgettem, határozottan tetszett. Ha most emlékeznék arra, ki ajánlotta először odamennék hozzá és megköszönném...

Igyekeztem befogadni a sok információt, átélni, kipróbálni. Hazudnék ha azt állítanám maximálisan sikerült átvennem az eszmét és tökéletesen művelem is azt. De mégis valami megváltozott. Egyik szkeptikus barátnőm nagyjából kiröhögött a könyvvel együtt. Szerinte irreális és elég blőd gondolat, hogy arra koncentrálok hogy megnyerem a lottó ötöst, akkor az összejön és ha rajtam kívül még ezer ember erre összpontosít, akkor neki is. Nos, az ő életére kevésbé volt hatással a könyv. 

De az enyémre, miénkre igen. Egy nagyon egyszerű dolog. Próbálom elkerülni a "nem" szó használatát. Ezáltal arra helyeződik a hangsúly, amit szeretnék. Ezt itt, a blogban is igyekszem művelni. Ugyanez vonatkozik a hétköznapokra, hisz az alapvető lényeg, hogy arra koncentráljunk amit szeretnénk és messze elkerüljük a negatív gondolatokat. 

És hogy mindez hogy jutott most eszembe? Mert beszereztem A Titok folytatását, Az Erő című könyvet. Meglátjuk ennek milyen hatása lesz....

Dupla randi

Ex nyoszolyólányommal és a párjával dupla randiztunk a hétvégén. Eső esett, szél fújt, így úgy gondoltuk egyéb elfoglaltság helyett moziba megyünk. Régóta szerettük volna megnézni A király beszédét. Egyik moziban már lemaradtunk róla, de a másik, régi kis moziban épp most ment. A film nagyon tetszett! Megérdemelten kapott négy oszkárt!

A képi és szellemi élmény mellé kaptam még pluszban egy kis nosztalgiát. Olyan jóleső fajtát. :) Ez az a mozi, ami az én randizós korszakomban A találka hely volt, tömve minden péntek, szombat este. Megvannak a régi bútorok, sok széknek, saroknak történelme van, érzem azt a hamisítatlan illatot. A kisterembe már bekúszott a modern technika. Felújították a nézőteret, a vetítő technikát. Igaz, hogy tömeg híján a büfének és ezzel együtt a pattogatott kukoricának is búcsút mondhatok, de azt hiszem két órát csak ki lehet bírni evés-ivás nélkül is.

Maradandó élmény volt a találka a régi/új randi helyen....