követőből felfedező

Nos a követés ideje egyre redukálódik azon időpontokra, mikoris valami új, furcsa hangokat adok ki én, vagy valami általam végzett tevékenység. Egyébként a gyermek átcsapott felfedezőbe. Minden érdekli. Főleg a bebújás, leesés és a lehúzás tetszik neki nagyon. Bármi ami kicsit is lelóg bárhonnan és számára elérhető, tuti fix hogy a földön landol kb. egy percen belül. Illetve remekül tud dobálni lefelé. Főleg kiskádból (állványon van még) kifelé vicces, hogy hova landol az adott játék, valamint etetőszékről ugyanez. Egyenlőre ledobja, majd néz utána meredten, hogy mi lett szegény pára sorsa. Majd rám, hogy anya, akkor én most mivel játsszak?

Azért általában ott sertepertél még körülöttem, de minden helyiségben mindig talál valami újat, ami még felfedezésre vár. Ma délután ez volt a legérdekesebb hely:

szabadnapos anya

Ez voltam én ma. Anyósapós bevállalta a gyereket, így én ügyintézhettem. Lassan rendszeressé válnak ezek a kis délutánok. Jelenleg a kereslet-kínálat (nagyi-gyerek igény) egyensúly még megvan, így nyugodt lelkiismerettel mehetek a dolgomra. Néha előfordul, hogy otthon csapok rendet, mert a követő uraság mellett eléggé nehézkes bárminemű takarítás. És ez egy rendmániásnál azért jelentős probléma. 

De ma, végre nagy napsütésben, melegben, vidáman szelhettem a várost keresztül-kasul. Először bringával. Fura volt, nagyjából 1,5 éve hanyagoltam szegény párát a tárolóban. Aztán gyalogszerrel. A végére csatlakozott hozzánk (közben összeszedtem a gyereket is) Bib és jó későn értünk haza. Imádom ezeket a meleg estébe nyúló sétákat. Szerencsére Mó is jól viseli a babakocsikázást, így remélem ezen a tavaszon, nyáron sok hasonlóban lesz részünk.  

Holnaptól Bib szabadnapos, hétvégés, meg még hétfőn is. Így végre, végre, végre négy napos hosszú hétvégénk lesz! Remélhetőleg az idő is kegyes lesz hozzánk és tudunk valami szuper kis programot csinálni.... klassz lenne.... :)

idei nyúlünnep megkésett bejegyzése

a vérnyúl!

Az idén is megünnepeltük a nyulat. Csak kicsit másként. A csodálatos hóviharon kívül egyrészt már hárman voltunk, másrészt hulla betegek. Mi ketten Bibbel, a gyerek viszont legény volt a talpán, némi köhécseléssel megúszta. Bib kezdte, ő volt a legtovább is beteg (azért volt benne némi pasis halálomon vagyok egy kis náthától típusú érzés is), aztán átragad rám, bár kicsit gyengébb verzióban. A csúcspont pedig nagyszombaton következett be, mikor is felhívtam az anyóst, hogy akkor MOST kéne elvinni a gyereket sétálni, dögönyözni, mert képtelen vagyok bármire. Szerencsére segítettek, így egy egész délutánt fetrenghettem a saját nyomoromban. Elég rég voltunk itthon, kettesben csak úgy. Közben eszembe jutott, hogy jééééééééé, ez egy jeles nap, hisz pont aznap randiztunk 7 éve először. Ezt meg is ünnepeltük egy kis forró teával két orrfújás között. Talán lesz igazi ünneplés is, még ha halasztva is. Másnapra kicsit helyre jöttünk, így kezdődhetett a szokásos családi ünneplés sok kajával (csak mi diétáztunk), beszélgetéssel, jövés-menéssel, gyerekzsivajjal. Az idén is beszereztük a szokásos nyúl ajándékot magunknak, egymásnak és a kölyöknek. Az egyikre egy használt játékboltban leltünk, kemény 260 Ft-ot kellett otthagynunk érte. Ez azóta Bib kedvence. A másik pedig az én szívem vágya volt, két kedvenc összegyúrva, egy nyulas fémdoboz. 

A képek önmagukért beszélnek.

kétszer kilenc hónap

először így gömbölyödött

aztán ekkorára nőtt

Kedden lesz Mó kilenc hónapos. Furcsa érzés, hogy pont annyi időt töltött eddig kint, mint bent, hogy mekkora változás történt az első kilenc és a második kilenc hónap alatt is.