 | |
| a vérnyúl! |
Az idén is megünnepeltük a nyulat. Csak kicsit másként. A csodálatos hóviharon kívül egyrészt már hárman voltunk, másrészt hulla betegek. Mi ketten Bibbel, a gyerek viszont legény volt a talpán, némi köhécseléssel megúszta. Bib kezdte, ő volt a legtovább is beteg (azért volt benne némi pasis halálomon vagyok egy kis náthától típusú érzés is), aztán átragad rám, bár kicsit gyengébb verzióban. A csúcspont pedig nagyszombaton következett be, mikor is felhívtam az anyóst, hogy akkor MOST kéne elvinni a gyereket sétálni, dögönyözni, mert képtelen vagyok bármire. Szerencsére segítettek, így egy egész délutánt fetrenghettem a saját nyomoromban. Elég rég voltunk itthon, kettesben csak úgy. Közben eszembe jutott, hogy jééééééééé, ez egy jeles nap, hisz pont aznap randiztunk 7 éve először. Ezt meg is ünnepeltük egy kis forró teával két orrfújás között. Talán lesz igazi ünneplés is, még ha halasztva is. Másnapra kicsit helyre jöttünk, így kezdődhetett a szokásos családi ünneplés sok kajával (csak mi diétáztunk), beszélgetéssel, jövés-menéssel, gyerekzsivajjal. Az idén is beszereztük a szokásos nyúl ajándékot magunknak, egymásnak és a kölyöknek. Az egyikre egy használt játékboltban leltünk, kemény 260 Ft-ot kellett otthagynunk érte. Ez azóta Bib kedvence. A másik pedig az én szívem vágya volt, két kedvenc összegyúrva, egy nyulas fémdoboz.
A képek önmagukért beszélnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése