a gondolkodó ember

Az eddigi gyerek ellátás körüli gondolatok helyett most végre egy agyat megmozgató feladatot kaptam, vagyis vállaltam önként és dalolva. Bibnek segítettem egyik munkájában és varázsoltam neki csodálatos excel táblázatot. Hosszú oszlopokkal, sorokkal, számításokkal, ellenőrző helyekkel, színezve és szortírozva. Hú. Ki gondolta, hogy egyszer ez ekkora örömet fog okozni, hogy itt gubbaszthatok a gép előtt és molyolhatok a számsorokkal. :) És mit mondjak? Nagy élmény volt, hogy számomra hihetetlen módon jöttek elő az agyam hátsó bugyraiból a megoldások. És büszkén vállon veregettem magam, hogy minden a helyén volt, egy pontot sem vétettem, így a több órás meló után az ellenőrző sor is tökéletesen sikerült. 

Abbahagyom az önfényezést, mert egy aktív excelt használó emberke számára az én kis táblázatocskám egy szimpla újjgyakorlat lenne. De nekem, aki cirka 1 éve rá sem nézett semmi hasonlóra, nagy élmény ez..... :)

eltelt egy újabb év

Immáron harmadszor áradozok itt, hogy fesztiválos hétvége következik! 

Kezdek uncsi lenni? Talán ez még belefér... :)

Szóval ez megint más lesz, hisz tavaly a pocakommal nyomultam, most viszont bébijárgánnyal és bébivel együtt. Szerencsére Mó jól veszi a szocializálódás akadályait, így bátran lendülök neki ennek a remeknek ígérkező hétvégének. Bib persze melózik, így a hármasban, esténként kettesben andalgás, koncertezés, barátozás, beszélgetés sajnos csak egy kósza ábránd volt, de talán hamarosan bepótoljuk, mert sok mindent pótolni kell. Többek között az elmaradt 7. évi randit. Az élménybeszámolóval hamarosan jövök....

egy korszak vége

Tíz hónapig volt a gyerekemnek dédapja. Kedd óta nincs....

Nehéz felfogni és elfogadni. Főleg, hogy értelmetlen az egész. Tudom, hogy neki ez egy megváltás. Neki, aki 87 évig tevékeny életet élt. Minden áldott nap ment és dolgozott. Mezőn, réten, szántón, legelőn. Még az utolsó ca. 10 évben is, amikor már érdemi produktuma nem volt a napi ténykedésének. És az elmúlt pár hónapnyi ágyhoz kötöttség maga a béklyó és halálos ítélet is volt egyben. Tudtuk, hogy rövid időn belül ez lesz a vége.... De hogy ennyire rövid időn belül? Azt azért nem.... És kinyílik a bicska a zsebemben ha arra gondolok, hogy milyen lelketlen, embertelen módon lett vége. És csak az vigasztal, hogy ő ezt talán már nem tudta ép ésszel felfogni... Azt hittem én nagy naivan, mert az vagyok, naiv, hogy jó helyre, jó kezekbe adtuk. Mert mit tehet az ember, ha erején felüli a feladat? Segítséget kér, próbálja a megfelelő megoldást megtalálni. És hisz annak aki a másik oldalon áll. Nem kellett volna, vagy máshogy kellett volna, de ezen már nem lehet változtatni. Csak ha ezt tudom, vagy legalább sejtem, vagy valami emberi módon finoman tudatják velem, akkor elbúcsúzok ..... én és velem együtt másik 6 unoka, meg még 7 dédunoka.....