csúúúúúúúúúszik

Mó későn indult önálló útjára, de akkor magabiztosan és stabilan. Érdemes volt kivárni, mert én így megmenekültem a folytonos követéstől, hogy épp mikor bukik orra szegény. Szóval jár. Aztán eljött a múlt hét, vele együtt végre némi hó és sok jég. Aztán az én gyerekem elég gyorsan megtanulta, hogy az eddig stabilnak hitt világot mégis inkább a gravitáció irányítja, így elég sokszor érezte meg közelről a föld "melegét"... Egyenlőre küzd rendületlenül és reméljük a jövő tél már örömet is okoz számára. Én addig csak nézem édes csetlés-botlását... :)

hoppácska...

jézuska ajándéka

Remek ajándék lapult idén a fa alatt. Egy egész testes olajos thai masszázs. Hmmmm... Egész jól hangzott és a végeredmény is kellőképpen meggyőzött. Mostanra volt időpont, plusz gyerek felvigyázó, így elszabadultam. A mongol hölgy keze iszonyú nagy volt, erős és kemény, de pont tökéletesen tudott vele masszírozni. Az külön plusz pont, hogy az egy órás csendnek oka, hogy szegény magyarul egyáltalán, angolul is csak kevéskét tud. Így maradt a relaxáció és az izomlazítás teljes élménye. Rám fért nagyon.... :)

 

csak írok. jó?

Eltűntem. Újra és most újra itt vagyok egy apró szösszenettel.

A "Az én gyerekem már forog, ül, mászik, megy beszél, a tiéd meg még neeeeeeeeeeeem?" című kiélezett anyukák közötti versenyben elvéreznék elég hamar. Mert az én gyerekem egy lassú gyerek, az apjára ütött, mindent a nagykönyvhöz képest később csinált. Jelenleg a mikor beszél már ez a gyerek kérdéskörnél tartunk... 

Jelentem beszél. A saját nyelvén, néha-néha egy-egy érthetőnek tűnő szó is kicsúszik a száján mama, papa formájában. Még csak véletlenül sem az hogy anya. Aztán minap, talán pont egy hete megköszöntük anyósnak az ebédet, majd a gyerek közölte velünk, hogy EBÉD. A kis bélpoklos, mit is képzeltem, a másik potenciális lehetőség a csirkecomb lett volna. :)