Mó későn indult önálló útjára, de akkor magabiztosan és stabilan. Érdemes volt kivárni, mert én így megmenekültem a folytonos követéstől, hogy épp mikor bukik orra szegény. Szóval jár. Aztán eljött a múlt hét, vele együtt végre némi hó és sok jég. Aztán az én gyerekem elég gyorsan megtanulta, hogy az eddig stabilnak hitt világot mégis inkább a gravitáció irányítja, így elég sokszor érezte meg közelről a föld "melegét"... Egyenlőre küzd rendületlenül és reméljük a jövő tél már örömet is okoz számára. Én addig csak nézem édes csetlés-botlását... :)
 |
| hoppácska... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése