kis ember a nagy vízben

általában ennyit láttunk belőle

Hát ez is eljött! VÉGRE! Régóta vágytam vissza a tengerre és most útra keltünk, vízre szálltunk, eljutottunk! 

Más volt, egész más mint egykor hajdanán, édes kettesben. Az agyammal tudtam, a testemmel ott tapasztaltam meg, mint mikor megszületett Mó és elkezdődött közös életünk, nagyjából annyira volt mellbevágó, hogy a kis embernek minden új, más, idegen, óriási, így én vagyok az egyetlen biztos pont, kapocs, akin lógni kell, nehogy baj legyen. Így lógott. Sokat. Hamar fáradt, máshogy aludt, keveset evett. 

Ennyi volt a nehézség, mert a többi igazán pozitív élmény volt. Szuperül viselte az utazást, csont nélkül elaludt új helyen, imádott mindent felfedezni, megszerelni, megvizsgálni. Kíváncsi volt, útra kelt, motorozott, rohangált, vizet hordott, dagonyázott, pihegett. Vagy csak egyszerűen boldogan vigyorgott. 

Iszonyú jó érzés volt látni és tapasztalni hogy elindul a végtelen homokos parton és csak megy és megy és vissza sem néz, mert vágyik megtapasztalni az ismeretlent és azt látod, hogy rászakadt a nagy szabadság és BOLDOG. Ez mindennél többet ér....

Én pedig beérem egy röpke kettesben töltött negyed órával, egy magányos ücsörgéssel a morajló tengernél, mert végre tenger, napsütés, lágy szellő, finom illat, csend és nyugalom. Én is boldog vagyok....

 

apaja nyomdokaiban

az elkészült mű

Az Apa tovább becézett változata jelenleg az Apaja, ennek megfelelően van Anyaja, Mamaja és Papaja is. A jelentése egyenlőre rejtély. Legalábbis számomra. Nos, az alig két éves, aki már sok új szót ismer és ugyan becézni is tud, de ott a fenekén a pelenka és letagadja, hogy kakis, hiszti rohamot kap ha egy másodperc alatt sikertelen valamely kísérlete és utánam a cucu a legfontosabb dolog az életében. Szóval ez a kis töpörönytű emberpalánta csont nélkül kibontja a táskámat, kihalássza a fényképező gépet, bekapcsolja, exponál, majd visszanézi hogy mit készített...... ááááááááááááááááááá

Ezt a saját apám képtelen végrehajtani. Jó, van köztük néhány generációnyi különbség, de itt tartunk? Döbbenet. 

Ja és a kép is szuper lett, szóval Apaja boldog, hogy a gyermek örökölte művészi génjeit.