2014. augusztus 21., csütörtök

az én hősöm!

Ha egy férfi éhes, akkor akkor is éhes, ha épp tele a szája hólyagokkal és minden egyes falat után remegő, vörösfejű sírásban tör ki, ő akkor is eszik tovább rendületlenül.... 
Én pedig sírok a kanál túlsó oldalán, mert tehetetlen vagyok, mert mindenki mást mond, mást javasol és csak remélni tudom, hogy ez az állapot már csak javulni tud. 
A mai nap értelme és egyetlen pozitív pillanata, amikor lefekvés előtt egy kis kacagást azért kicsikartam belőle....





2014. augusztus 20., szerda

szenved

Mó odavan, nagyon.... lassan már én is.
Ez az első kardinális betegség, eddig mindig mindent olyan jól viselt. És most olyan rossz látni, átélni, tehetetlennek lenni, amikor váratlanul felsír, hogy Anyaaaaaaaaaa, FÁJ!!!!! - és mutogat a szájába. Próbálom gyógyszerelni, jól ellátni, azt hittem egy-két nap alatt eltűnnek a csúnya hólyagok a szájából és túl leszünk rajta. Ez a harmadik nap, de most is nyugtalanul alszik, csak remélem hogy holnapra jobban lesz. És elmúlik a nyűglődés, nonstop nyüszögés....
Hogy mi a mai nap csúcspontja? Mikor egyszer véletlenül a nap folyamán ordítás nélkül be tudom ecsetelni a száját.... :)))))))))))))))))))))))))))))))
 
 
 
 
 

2014. augusztus 18., hétfő

elúszva

Jó rég írtam. Közben pedig ezer dolog történt. Főleg jó, viszont ezzel együtt egy hatalmas logisztikai feladat pottyant a nyakamban. A fő téma, hogy oly sok keresgélés és várakozás után végre megvan a lakás, ami megfelel a legtöbb igénynek, így költözünk! :)))) Viszont Bib negyedik hete úszik egyedül az árral, így rá számítani max 1%-ban lehet. Tehát az összes takarítás, rendbe rakás, szervezés, papírozás, felújítás, kipakolás ésatöbbi rám vár. Szép feladat! Eközben Mónak elkezdődött a rendes bölcsi, ezzel együtt a hol beteg, hol nem állapot, plusz a saját dolgaim után is illene azért menni ugyebár. No, de fére a panasz szavakkal, mert végre, végre lesz külön hálónk, olyan méretű, ahova befér egy normál francia ágy két komóddal, sőt körbe is lehet járni és így senki nem alszik fal mellett. Aztán lesz külön dolgozó, ahol meg tudjuk oldani Bib feladatait is. És lesz tér, tér, tér. Ahol lehet rohangálni, meg csak úgy élni is. És belváros, még beljebb mint eddig. Lehet, hogy innen már menekülni fogunk, de egyenlőre inkább örülünk neki. 
Mindezek mellett Mó egész jól veszi a bölcsis váltást, új gondozó néni, új gyerekek. Reggel még sírdogál, de egész nap boldog, kacag, játszik, tevékeny és boldog mikor érte megyek!!! :)
És azért örülök, hogy van feladat, hogy kell menni és tenni. 
Bár azért most várom már, hogy kicsit nyugodtabb vizek legyenek, talán őszre az is eljön.....

Mó kedvenc mondatai:
- Mój éhes!
- Anya segít!
- Anya szeret!
- Pojácsa.
- Apa megjött!!
- Kész a vacsi!
- Apa olvas!
- Babóóóóóóóóóca.

... muszáj leírni, mert elfelejtem.....




 

2014. augusztus 3., vasárnap

vezénylő tőmondatok

Beszél, beszél, egyre csak beszél. 
Én abban a hitben vagyok, hogy érthetően teszi, de rá kell jönnöm, hogy rajtam kívül szinte senki sem érti szegényt. És itt jön az újabb felismerés, hogy hányszor hallottam, hogy minden anya érti a saját gyermek sajátos beszédét, csak a külvilág nem. Hát ez bejött. 
Nos a szavak után eljöttek a tőmondatok és a kérdések. Kissé megfordult a világ, mert először a MIAZ? szokott kicsúszni a kölykök száján napjában nagyjából kettőszázszor, ebből kb. százötvenszer ugyanarra kérdez rá. Szóval nálunk ez előtt megvolt már az: - Anya micsi?- És hiába mondod, hogy mit csinálsz, csak kérdezi, micsi, micsi, micsi? 
Aztán itt vannak a tőmondatok. Általában vezénylő stílusban. 
- Anya gyere!, - Apa játszik!, Anya olvas!- Anya csücsül! ésatöbbi, napi 24 órában. 
Ja és hát minden ENYÉM! - na persze....
 
Jelenlegi kedvencem. Bölcsi után (túl a bölcsis uzsonnán), séta közben hazafelé: - Mój éhes!, kap két pogácsát, amit a borzasztó hosszú 10 perces úton betermel, majd hazaérve megint közli: - Mój éhes! - és mit ennél kisfiam? - Zsír (rizs), hús, ubor.... és mindezt olyan kaján vigyorral a fején, hogy nehéz nem megzabálni.... 




apja fia