Beszél, beszél, egyre csak beszél.
Én abban a hitben vagyok, hogy érthetően teszi, de rá kell jönnöm, hogy rajtam kívül szinte senki sem érti szegényt. És itt jön az újabb felismerés, hogy hányszor hallottam, hogy minden anya érti a saját gyermek sajátos beszédét, csak a külvilág nem. Hát ez bejött.
Nos a szavak után eljöttek a tőmondatok és a kérdések. Kissé megfordult a világ, mert először a MIAZ? szokott kicsúszni a kölykök száján napjában nagyjából kettőszázszor, ebből kb. százötvenszer ugyanarra kérdez rá. Szóval nálunk ez előtt megvolt már az: - Anya micsi?- És hiába mondod, hogy mit csinálsz, csak kérdezi, micsi, micsi, micsi?
Aztán itt vannak a tőmondatok. Általában vezénylő stílusban.
- Anya gyere!, - Apa játszik!, Anya olvas!- Anya csücsül! ésatöbbi, napi 24 órában.
Ja és hát minden ENYÉM! - na persze....
Jelenlegi kedvencem. Bölcsi után (túl a bölcsis uzsonnán), séta közben hazafelé: - Mój éhes!, kap két pogácsát, amit a borzasztó hosszú 10 perces úton betermel, majd hazaérve megint közli: - Mój éhes! - és mit ennél kisfiam? - Zsír (rizs), hús, ubor.... és mindezt olyan kaján vigyorral a fején, hogy nehéz nem megzabálni....
 |
| apja fia |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése